The New Guy

Első Fejezet

Vártam. Hogy mire, azt pontosan nem tudtam megmondani. Biztos azzal a dologgal kapcsolatban. Azzal a balesettel. Minden olyan homályos, és senki sem képes válaszolni. Olyan az egész, mint valami álomban, de akárhogy csipkedem magam, egyszerűen nem ébredek fel.
Egy nagy teremben voltam. Körülöttem olyan emberek álltak, mint az árnyékok. Feketébe voltak öltözve, és egyszerre éreztem azt, hogy figyelnek, meg hogy nem is. A szoba közepén egy nagy, ódon faasztal foglalt helyet. Ott is ült jó néhány személy. Egyik oldalon öten, a másikon hatan. Az asztalfők üresen álltak. Senki sem szólalt meg. Én egyik lábamról a másikra álltam idegességemben. Lehet, hogy valami szektához kerültem be?
A hatalmas ajtó kitárult, és egy szőke hajú lány lépett be. Huszonéves lehetett, de a szemében láttam valami furcsát. Két másik fekete ruhás követte, egy alacsonyabb nő, és egy férfi. Ekkor mindenki felállt ültéből, és meghajolt. Egy percre olyan érzésem támadt, mintha visszacsöppentem volna a XVIII. századba. Mintha most a testőrszerű emberek még éberebben figyelték volna az eseményeket.
A szőke intett, hogy üljenek le, és ő maga odament az asztal végébe. Olyan méltóságteljesen állt, hogy még én magam is elszégyelltem magam a ruhaviseletem miatt. Megköszörülte a torkát, és ahogy beszélni kezdett, lyukat vágott a csendbe.
- Mindenki tudja, hogy miért vagyunk itt. - kezdte el rejtélyesen. - A kérdés tehát adott. Ki mit gondol. Mit kezdjünk az emberlánnyal? - valahogy megéreztem, hogy rólam szól a beszélgetés, és megpróbáltam kivenni belőle a lényeget. Az első kérdésem pedig valahogy így hangzott. Ha engem emberlánynak emlegetnek, akkor ők vajon mik lehetnek?
Először egy férfi szólalt fel. Nagyon gunyoros volt a hangja, és az egész személy olyan unszimpatikus. - Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy egy emberlánnyal akarjátok megvédetni a Conta lányt? Ez a vérvonal már így is kezd a végéhez közeledni. Ez csak felgyorsítaná a morák kihalását. - érvelt. A "Conta lány" szófordulatra én is felkaptam a fejem. Talán az egyetemi barátnőmről van szó? És kik azok a morák?
- Szerintem ha megfelelő kiképzést kap, akkor talán meg tudná védeni. - szólalt fel egy újabb ismeretlen. Erre a kijelentésre az előbb beszélő ember felkapta a vizet.
- Hogy is tudná megvédeni ez a nádszálkisasszony egy strigától?! -
Nádszálkisasszony? háborodtam fel, persze csak gondolatban. A mandulám már így is akkorára dagadt a félelemtől, hogy képtelen lettem volna megszólalni.
- Nem szabad elfelejtenünk, hogy a dampirok félig emberek. - mondta egy újabb bent lévő. - Ez arra utal, hogy talán van bennük annyi spiritusz, hogy meg tudják védeni a morákat. Ez segíthetne a mi helyzetünkön is. Ha az emberek is védelmeznének, nem kéne a dampirokat idő előtt vizsgáztatni. - az asztalfőn ülő lány erre bólintott aztán egyenesen rám nézett.
- Te mit tudsz a mi világunkról? - szakította félbe a veszekedőket. A torkom még jobban összeszorult, és a gyomromban lévő étel liftezőset játszott. Mindenki engem nézett. Mintha most eszméltek volna rá, hogy én is ott vagyok. Megköszörültem a torkomat, és erőtlen hangon megszólaltam.
- Tulajdonképen milyen világról is beszélünk?