The New Guy

Hatodik fejezet

A gép lassan leszállt, engem meg újra elkapott a hányinger. Soha nem fogom tudni megszokni. Az ajtóban toporogtunk, és vártuk, hogy az előttünk lévő kiszálljon. Hirtelen azt sem tudtam, hogy izguljak vagy féljek. Aztán megpillantottam a tájat. Gyönyörű volt a fákkal körülvett épület. Kissé otthonos, kissé zömök. Az iskola kövei kirajzolódtak a falon, régies hatást keltve ezzel.
Rose bevágott elém. Arca torz mosolyba fordult, egyértelműen látszott, hogy nem szereti a helyet. Aztán elindult, én pedig pár másodperc hezitálás után követtem. Keresztbe vágtunk a gyepen, és bementünk az egyik épületbe. Lépcsőkön és folyosókon vezettek keresztül, én meg már hatszor eltévedtem volna, amikor megálltunk egy ajtó előtt. Nagy volt, és barna színű. A kilincs kecsesen volt megformálva.
- Tessék! - hallatszott a női hang bentről, mire egy ismeretlen benyitott.
A szoba sötét színekben pompázott, eléggé üres hatást keltett. Egy asztal volt bent, ami mögött egy széken egy női alak formálódott ki. Az ablakok üvegei feketére voltak festve.
- Kirova igazgatónő, meghoztuk az új diákot. - szólalt fel tőlem balra egy ember. Ugyanaz, aki kinyitotta az ajtót, és először lépett be.
- Áhh...vagy úgy. - nézett rám mindentudó szemmel. Megfeszítettem arcizmaim, hogy ne lehessen leolvasni rólam semmit, mire harsányan felnevetett. Két agyarat láttam a nő szájában, ami számomra túlságosan hasonlított a modern kori vámpírábrázolásra. Talán tényleg léteznek?

- És, mi a neved? - kérdezte, és ez meglepett. Amióta belekeveredtem ebbe a furcsaságba, senki nem tartott rá igényt, hogy tudja ezt az információt. Megoldották ezt egy szimpla emberlánnyal, vagy nádszálkisasszonnyal.

- Carter. Carter Morgen. - válaszoltam, és kissé kihúztam magam, ahogy a szüleim tanították. Még most is hallom apám mély hangját a fülemben, amint azt mondja: "Légy büszke a nevedre."
- Mennyit tud?- fordult azokhoz, akik idehoztak. És újra elérkeztünk arra a pontra,hogy láthatatlanná váltam.

- Még nem sokat.
- Akkor az első osztályban kéne kezdenie.

- Nem, ő már túl idős ahhoz, hogy hozzájuk tegyék be. És Camille-nak is előbb kell a szolgálatába állnia. - szállt be a vitába Rose, én meg csak a fejemet kapkodtam.

- Már ha egyáltalán alkalmas lesz rá. - nézett rá szúrós tekintettel a nő.

- Elég, ha kihelyezünk mellé egy-két plusz oktatót.

- Köszönjük Rosemarie, de az ön segítsége nélkül is megoldjuk a helyzetet. - sziszegett minden szót mérgesen a másik arcába, de a barna nem hátrált meg. Pár perc múlva végül feladta az igazgatónő, és elfordult, hogy folytassa. - Már kihelyeztünk egy testőr erre a szolgálatra. Reméljük, hogy tökéletes lesz a kiképzésre. - ebben a percben, mint valami végszó, kinyílt az ajtó, és egy barna, göndör hajú férfi lépett be.
- Bocsánat a késésért, de...
- Pont időben érkezett. - jelentette ki Kirova. - Ő itt az új tanítványa. - tette a vállamra a kezét, mire én legszívesebben arrébb ugrottam volna, de nem tettem. Tűrtem az érintését.
Az újonnan érkező kedvesen rám mosolygott. - Gyere, körbevezetlek. - egy pillanatra elbizonytalanodtam, és Rose tekintetét kerestem, de ő csak a férfit nézte, ahogy mindenki más is a teremben. Így hát bólintottam, és követtem ki a folyosóra.