Elkezdtem rángatni a láncot. A csuklómat már teljesen ki kezdte a bilincs. Már égett, de nem adtam fel, s tovább rángattam. Felesleges volt. Ezzel csak magamat sértem meg. Idegesen túrtam bele hajamba, s sétálni kezdtem. Mit kéne tegyek? Újra ajtó nyitódás zavart meg. A hang irányába fordultam. Az a rohadék sétált le újra. Mégis mi a faszt akar itt újból? Nem volt neki elég ennyi?Leültem a földre, s onnan néztem végig, ahogy felém halad.
-Sarah. Igaz?-guggolt le elém.
-Igen! -mondtam határozottan.
-Jól vagy? -kérdezte. Egy kis aggodalom halatszódott hangjában. Ez most komolyan aggódik? Ez a fiú egyre furcsább. -Láthatod!-mondtam neki flegmán.
-Miért vagy bunkó?-nézett mélyen szemeimbe. Próbáltam állni tekintetét. Kisebb nagyobb sikerrel.Fel nevettem.
-Chh.... van pofád ezt megkérdezni? -fordítottam el fejem. Megragatta kezem. Éreztem, ahogy izmai megfeszűltek. Kicsit megijedtem, de nem mutattam ki félelmemet. -Szóltam már, hogy viselkedj.
-Habár úgyis nem sokára meghalsz.-ördögi kacajba kezdett. Nem bírtam tovább erős maradni. Ennyi. Meg fogok halni. A szemeim megteltek könnyekkel.Egy-kettő csepp le is gördült arcomról.
-Na hol van a bunkó kislány?-nevetett. Jót szórakozott rajtam. Ekkor leköptem.
-Rohadj meg! -mondtam halkan. -Ezt nem kellett volna! -törölte meg arcát, majd felpofozott.
-Most legszívesebben nyomban itt megölnélek, te kurva!-állt fel.
-De nem teszek senkivel sem kivételt és téged is pár hétig életben hagylak, aztán vége gyönyörû kis életednek.-indult meg a lépcső fele.
-Barom! -morogtam magam elé. Kiment a pincéből. Teljesen elsírtam magam. Nem állok készen még a halálra. Rohadtul nem! Ha meghalok remélem szebb lesz minden. Jobb lesz ott fent, mint itt a koszos világban. Egyáltalán én meg akarok halni? Fogalmam sincs. Annyi mindent nem tudok. Sosem én döntöttem ebben a világban, de már nincs mellettem senki, aki helyettem döntenek.Most nekem kell dönteni. Magam vagyok. Kisírt szemekkel néztem fel. Reménykedtem, hogy a szép eget fogom látni, de nem. Helyette a koszos plafont néztem. Undorító. A falnak támaszkodtam, s néztem ki fejemből, s vártam halálom időpontját.