Miközben a kést többször is bele szúrtam, egy kellemes érzés kerített hatalmába. Élveztem.
Olyan érzés volt, hogy azt szavakba nem lehet foglalni.
Mintha nem is én csináltam volna. Mintha más irányított volna. Nem tudom, hogy mi történt, de abban biztos vagyok, hogy élveztem. Jó érzés volt. Még több életre szomjazom. Többet akarok ölni.
A kést kihúztam Adam halott testéből. Lehajoltam hozzá, s egy csókot leheltem ajkaira.
-Viszlát Adam! -mosolyogtam a holtan fekvő Adamre.
A pólómba töröltem a véres kést, s elraktam. Felmentem a pincéből. Egy koszos, régies nappali tárult elém. Kerestem egy táskát.
Miután megtaláltam, vissza mentem a pincébe. Az asztalhoz sétáltam és a táskát az asztal mellé dobtam. Pár eszközt elraktam,majd behúztam a táskát.
Indultam volna kifele, de rájöttem, hogy el kéne tüntetni a holttestet. A pince sarkában el volt helyezve a benzin. Oda mentem. Megfogtam a kupát, s leöntöttem vele a testet. Adam mellet hevert egy gyújtó. Felvettem, és a benzines ruhát meggyújtottam, ami hamar lángra is lobbant.
A gyújtót eldobtam, felvettem a táskát és kimentem a házból.
Egy nagy erdő tárult elém.
Vajon merre kéne elindulnom? Körbe néztem, majd eldöntöttem, hogy a jobb irányba indulok el.Már fél órája sétálok ebben a nagy erdőben, de még mindig nem jutottam ki. Már kezdek éhes és szomjas lenni.
Megálltam egy vastag fánál. Újra körbe néztem.
Fáradtan leültem a törzséhez. Nem tudom, hogy most merre menjek. Nagyot sóhajtottam és bele túrtam a hajamba.
Kis pihenő után újra elindultam, s folytattam utamat.Pár perc séta után kiértem az erdőből.
-Végre!-mondtam megkönnyebbülve.
Már kezdett besötétedni és eléggé elfáradtam a hosszú gyaloglásban.
Elég messze lakom még innen, így inkább eldöntöttem ,hogy itt kint fogok pihenni. Nem a legjobb, de most megteszi. Az a fontos, hogy végre szabad vagyok és újra haza mehetek, s a bátyámmal lehetek, mert már csak ő maradt nekem, senki más. Leültem a földre, majd lehajtottam a fejem, s mély álomba szenderűltem.