My Past Of Shadow [Befejezett]

11.rész

Az erdő széléhez érve megtorpantam. Furcsa hangokat hallottam, ami az erdőből szivárog. Sikítás. Mi történhet ott bent?
A hang irányába kezdtem el futni. Már kezdtem fáradni, de nem adtam fel. Tovább futottam. A lábamat és a kezemet az ágak megkarcolták, de ez semmiség volt, ahoz képest amit kaptam Adamtől.
A hang egyre hangosabb. Már közeledek hozzá.
Két embert láttam meg, akik egy lányt kezdtek el vetkőztetni. A félelem megtöltötte az egész testemet. Megtorpantam.
-Hé, srácok!-szóltam oda hirtelen. Meglepődtem. Mintha nem én szóltam volna hozzájuk. Hope...?
Megint irányítani akar? De miért? Megvédeni se tudom magam, hisz nincs nálam semmi.
-Oh, Scott nézd! Újabb hús jött köreinkbe. -mértek végig. Majd egy nagy mosoly jelent meg arcukon.
-Talán te is csatlakozni akarsz hozzánk? -nevetett a másik, majd közeledni kezdett hozzám.
-Ne közeledj felém!-morogtam.
-Mert mi lesz? -tett még egy lépést felém. A szívem erősebben kezdett el dobogni. Nem, nem a félelemtől, hanem a vágytól. Az ember ölés iránti vágytól. A félelmem elszállt. Mostmár Hope irányít. Oda adtam magam neki.
-Ki foglak nyírni! -őrült kacagásba kezdtem. Ami azt illeti nem én nevettem, hanem a kislány, aki átvette az irányítást.
-Milyen bátor!-nevetett és megindult felém. Én csak álltam ,s vártam, mikor ér közel hozzám. Lehajtottam fejem, s vártam.
Mikor megláttam két lábat magam előtt, elmosolyodtam. Itt van. Felnéztem rá mosolyogva. Ez inkább már vigyorgás.
-Nem hallgatsz rám. -mondtam nevetve, s megfogtam a torkánál fogva. Nagyra nyílt szemekkel meredt rám, s próbált szabadulni. De gyenge volt hozzám képest. Egy hatalmas erő kerített hatalmába.
-E...engedj.. el...!-mondta fulladozva.
-Oké! Te kérted!-sóhajtottam egyet, s egy fához dobtam. Olyan erővel dobtam, hogy elvesztette eszméletét. A másik ijedt szemekkel nézet.
-Ne... ne..-mondta, s szaladni kezdet. Én gyorsan elővettem a kést a nadrágomból, s felé dobtam, ami sikeresen bele állt, s a földre rogyott. Hogy került hozzám a kés?
A lányhoz sétáltam, aki sírva távolodott tőlem.
-Ne...!-motyogta. A hang ismerős volt. Emma...?
A halott testhez mentem, majd kihúztam a kést belőle. Majd vissza mentem a lányhoz.
Ő sírva nézett, s könyörgött.
-Sarah, kérlek ne! -motyogta.
A kést felemeltem. Belé akartam állítani a kést. De mikor a kés hegye a mellkasához ért, megálltam.
-Emma! -folyt le egy könnycsepp a szememből.