Sétáltunk haza. Csendben mentünk egymás mellett.
Gondolkodtam. Vajon mi történhetett? Mit kerestem az erdő szélénél? Miért vagyok véres?
-Sarah! -szólt bátyám, s felém fordította fejét.
-Hm...!-néztem rá.
-Biztosan nem emlékszel semmire? -kérdezte. Aggódó tekintettel nézet rám.
-Nem, nem emlékszem semmire. -hajtottam le fejem.
-Akkor azt se tudod, hogy mi történt anyával és apával?-a tekintetét nem vette le rólam.
-Miért? Történt velük valami? -tágra nyíltak szemeim. Remélem semmi komoly nem történt.
-Ők meghaltak.-mondta szomorúan.
Lefagytam.
Apa és anya holtteste. Én nem menekültem el, elraboltak. Fogságban voltam. Kínoztak, de kegyetlenül. Kiszabadultam, majd megöltem. Adam meghalt. Hope, az álom.
-Sarah, jól vagy? -Joe aggódó hangja zavart meg.
-Persze! -mondtam halkan. Tudom mi történt. De vajon elmondjam Joe-nak? Hogy fog rám nézni, hogyha megtudja, hogy megöltem egy embert? És az álom? Az mit jelentett?
-A múltam....?-motyogtam.
-Hogy mi? Mit mondtál? -kérdezte Joe.
-Semmit.-ráztam meg a fejem. Megöltem Adam-et, úgy hogy egy kislány irányított, aki furcsa módon nagyon hasonlított rám.
Valami múltról beszélt. De miféle múlt? Én nem emlékszem semmire a múltamból, akkor honnan tudjam meg a válaszokat? Ez egyre bonyolultabb.
-Joe.... mi volt a múltam?-kérdeztem hirtelen kíváncsian.
Joe kérdőn nézett rám.
-Te mégis miről beszélsz? -kérdezte. Egy kicsi idegességet hallottam hangjában.
Valamit eltitkolna?
-Gyere, inkább menjünk be a házba! -mondta, s befelé húzott.
Miért nem válaszol a kérdésemre? Miért tereli a témát?
Egyre jobban érdekel ez a dolog, hogy vajon a kislány miről beszélt nekem? Ki kell derítenem! Tudnom kell a múltamat! De ha Joe nem mond nekem semmit, akkor kitől fogom megtudni?
-Joe! Elmentem, majd nemsokára jövök. -szólaltam meg és kirohantam a házból. Joe még utánam ordított valamit, de azt már nem hallottam. Szaladtam az erdő felé. Azzal a reménnyel, hogy hátha megtudok ott valamit. Érzem, hogy nekem oda kell mennem.Megöltem egy embert.... egy kislány segítségével. Talán Hope.... én lennék?