Lefagyva, könnyes szemmel néztem Joe-ra, aki engem nézett, majd át ölelt.
-É..és h...hogy nem emlékszem erre? -dadoktam. Egy könnycsepp lefolyt az arcomról. Lehajtottam a fejem, majd gyorsan letöröltem az arcomról, majd szipogva újra Joe-ra néztem.
-Azt nem tudom! -sóhajtott.
Zokogni kezdtem. A kezemmel eltakartam a szemem, s csak sírtam. Joe erős karjait éreztem magam körül. A mellkasába fúrtam a fejem.
-Egy gyilkos vagyok! -szipogtam.
-Nem, nem vagy az. Hisz nem gyilkolsz! -nyugtatott. Joe, te még nem tudsz semmit az elmúlt napokról. Ha tudnád, biztos nem ölelgetnél itt.
-De én már öltem!-motyogtam. Joe elengedett, s csak nagyra nyílt szemekkel meredt rám.
-H...hogy mi? -kérdezte.
-Már öltem embert, többet is. -letöröltem az arcomról a könnyeket.
-Nem baj! Megoldunk mindent! -ölelt volna meg, de én elhúzódtam tőle.
-Ne mond ezt! -kiabáltam rá.
-Sarah nyugodj le! -kérlelt, s lágy hangon megszólalt.
-Miért nem utálsz ezek után?-kérdeztem. Nagyon ideges lettem, de hogy miért, azt még magam sem tudom. De jól esik ez a kiabálás.
-Mert a húgom vagy! -válaszolta.
-Ne nevettess már!-kuncogtam fel. -Sose voltunk testvérek és nem is leszünk!-kiabáltam tovább. Joe értetlenül figyelt engem. Megértem, végülis soha se beszéltem így. De hát ez már mit számít? Egy gyilkos vagyok és még nem is a saját családommal élek ,szóval nincs ebben a világban semmi, ami számomra fontos lenne.
-Öld meg! -szólalt meg a bennem lakozó lány, Hope.
-Nem nem ölöm meg! -fogtam meg a fejem.
-Sarah jól vagy? -jött közelebb Joe.
-Menj innen! -morogtam.
-Öld meg! -ismételte.
Össze estem, s a földön szenvedtem. El akartam hallgattatni a hangot, ami a fejemben volt.
-Sarah! -hallottam Joe hangját.
Feltérdeltem, majd lassan Joe felé fordítottam a fejem.
-Ne hívj Sarah-nak!-kiabáltam.
-A nevem Hope! -nevettem. Joe közelebb lépet felém.
Felálltam.
-Ne merj közelebb jönni! -suttogtam. Joe rám se hallgatva, közelebb jött. Hátráltam a konyha fele. Joe követett. A fiókból elő vettem egy kést, majd felé tartottam.
-Azt mondtam, hogy ne gyere közelebb! -ordítottam.
-Sarah, tedd le azt a kést! -mondta lágy hanggal.
-Itt a lehetőség, most öld meg!-szólalt meg újra Hope.
-Nem, nem fogom! -mondtam, majd a késsel a kezemben kifutottam a házból.