My Past Of Shadow [Befejezett]

Epilógus

Futottam. Nem tudom merre csak futok. Neki ütközök pár embernek az utcán. Rájuk se figyelve futottam tovább. Egy nagy épület fele futok, majd berontok. Szaladok a nagy lépcső fele, s kettesével veszem a fokokat. Már kezdek nagyon fáradni, de nem állok meg. Nem állhatok meg. A tető ajtót kinyitom, majd kisétálok a tetőre. Körül nézek. Utat engedek újra a könnyeimnek. A tető széléhez sétálok, s rá támaszkodok a kis falra, ami körül vesz. Le nézek. Majd arrébb megyek, s a földre ülök. Sírok. A hajamba túrtam. Miért velem történik ez? Egyáltalán miért élek még? Embereket öltem, nekem már nem kéne élnem.
-Sarah! -hallottam bátyám kiabálását.
Felnézek, s előttem áll. A szeme könnyekkel van tele.
-Kérlek menj el! -motyogtam.
-Nem, nem hagylak itt, hisz a bátyád vagyok! -guggolt le elém.
-Ő nem tesz jót neked. Bántani akar téged, elárul! -szólalt meg Hope.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem.
Joe furcsán nézett rám. Ő nem tudja, hogy mi folyik itt.
-Úgy értem, hogy meg kell ölni.-nevetett.
Érzem hogy gyengülök. Nem tudom irányítani a testem. Azt hiszem Hope újra ki akar törni. De most nem ellenkezek. Engedem neki. Hisz ő csak a jót akarja nekem, nem igaz!?
Csak bólintottam.
Érzem a nagy erôt, ami Hope-ból áramlik. Egyre szorosabban fogom a kést. Majd őrült nevetésbe kezdek.
-Végre szabad vagyok! -kiabáltam fel.
Én már nem vagyok többé Sarah, az én nevem Hope.
Rá nézek Joe-ra aki már hátrálni kezdett.
-Hova mész Joe? Nem azt mondtad, hogy testvérek vagyunk és nem hagysz magamra? -kérdeztem nevetve.
-Sarah, kérlek ne csinálj semmi hülyeséget!-motyogta.
-Sarah nincs többé! -mondtam, majd egy hirtelen mozdulattal belé dobtam a kést, ami a mellkasába landolt. Felordított, ami gyönyörûen csengett a fülemben. Imádom. Oda mentem az össze esett testéhez.
-Na milyen érzés Joe? -kérdeztem meg.
-Miért? -nyögte ki.
-Mert én ezt élvezem.-válaszoltam.
-Utolsó kívánság? -vettem ki a kést a mellkasából.
-Légy boldog. Szeretlek Sarah. Mindig a testvérem maradsz! -suttogta. Majd belé szúrtam a kést. Azt mondta, hogy szeret? Rég nem mondta már. De én megöltem. Miért akarja ezt Hope?
-Én is szeretlek Joe! -mondtam, igen ezt én mondtam Sarah és nem Hope. Le kell állítanom és ennek csak egy megoldása van. A tető széle felé néztem. Fel álltam. Majd lassan sétálni kezdtem. Éreztem Hope ellenkezését. De nem engedem, hogy meg állítson. Újra sírni kezdtem. Megöltem a bátyám. Nincs már semmim.
Le ültem a tető szélére, s a lábamat kezdtem el lógatni. Meg tegyem? Képes vagyok én rá?
-Mit csinálsz? Egyszer kiengedtél ,miért csinálod ezt? -kérdezte idegesen Hope.
-Mert muszály, hogy megállítsalak! Megöltem a bátyám miattad. Megöltem a barátnőmet, szintén miattad és még plusz más embereket miattad! Elegem van belőled! -mondtam neki hangosan. Majd hirtelen döntés után leugrottam.
Zuhantam a föld felé. Hallom Hope sikolyát. Jól döntöttem, ebben biztos vagyok. Végleg vége ennek az életnek. Nincs Hope, nincs Sarah. Így lesz a legjobb. Viszlát világ.
A földre zuhantam......... vége van...... meghaltam......

Sarah Roberts voltam és egyben Hope Hamilton. Ez volt az én történetem.

Hi everybody! :D Elsőnek is köszönöm szépen minden olvasónak, akik végig követték ezt a storyt. Tény hogy nem a legjobb, de hát még kezdő vagyok és azért valahol el kell kezdeni, nem igaz? :D Én attól függetlenül, hogy nem a legjobb, nagyon élveztem az írását.
Sziasztok, puszii :* :)
U.i: lehet, hogy jelentkezni  fogok újabb történettel :) Hihi...