Újra fehér falak vesznek körül. De most nem vagyok leláncolva. Teszek előre pár lépést. Csend van csak a lépteim hangját lehet hallani.
-Haho... valaki! -kiabáltam a csendes helyen. A hangom visszhangzott. Sehol senki.
Miért vagyok már megint itt?
-Sarah.... -szólalt meg egy ismerős hang.
-Hope, te vagy az? -kiabáltam.
Ekkor újra egy személy rajzolódik ki szemeim előtt.
-Igen én vagyok! -mosolygott rám.
-Mit akarsz? -kérdeztem.
-Semmit.... csak emlékeztetni akarlak, hogy ki vagy valójában.-nevetett.
-Mert ki vagyok? -kérdeztem.
-Mond csak, mikor megölted Emmát, élvezted? -sétált felém.
-I.. azthiszem igen. -sütöttem le szemeim.
-És bűntudatod van? -állt meg előttem.
-Nem, nincs. -motyogtam.
-Mond, mikor vissza emlékszel a szüleid halálára, mit érzel? -suttogta fülembe.
-Már semmit sem érzek. Mintha nem is hozzám tartoztak volna. És egyáltalán nem sírok utánuk ,ahogy Emmát se sirattam meg. -mondtam,de miért mondok ennyi dolgot?
-Mivel soha nem tartoztak hozzád. Ők nem az igazi szüleid voltak. -nevetett. -És az igazi neved nem Sarah. -nagyra nyíltak szemeim.
-Akkor mi a nevem és kik az igazi szüleim? -kiabáltam fel.
Ekkor Hope halványulni kezdett. Majd végleg eltünt.Érzem, ahogy a szél végig suhan a testemen. Kezdek fázni. Lassan kinyitom remegő szemhéjaimat.
Hatalmas fák vesznek körül. A Nap megvilágítja vékony testemet, s kellemes melegséget ad.
Mi történt? Mit keresek itt?
A fejembe erős fájdalom csapott. A kezem gyorsan a fejemhez kaptam. Fel ordítottam az egyre erősebb fájdalomtól.
-Ez kurvára fáj!-kiabáltam. A fájdalom nem enyhült.
Ekkor egy álom kép jelent meg szemeim előtt.
Egy kislány áll a konyhában egy véres késsel a kezében. Mellette egy nő és egy férfi halott teste hever. A padló tiszta vér.
-Anya..... apa! -nevetett fel. Egyre hangosabban nevet. A kislány fehér szoknyában van, ami már véres. Hirtelen elhalkult. A kést egyre szorosabban fogta kicsi kezében. Megfordult, s ördögi mosollyal néz felém. Hope?Hirtelen felriadtam. Az szobámban vagyok, s fekszek az ágyban. Ez egy álom lett volna?
A kezem be van kötözve.
Azt hiszem ez nem álom volt.
Az ajtó kicsapódott és bátyám aggódó tekintette meredt rám.