Útközben elaludhattam, mert ahogy kinyitom a szemem azt veszem észre, hogy egy régi épületben vagyok láncraverve. Ablakok alapján emeleten lehetek, mindegyik be van rácsozva.
A fejem felett vannak a kezeim megláncolva és a plafonról lógok, csak a lábujjaim érnek le. Szinte semmi ruha nincs rajtam, csak a fekete melltartóm és tangám. Mikor kicsit kitisztul a fejem és felfogom, hogy mi történt, sírva fakadok. Meghalt a családom és a legjobb barátom. Cassiel-el ki tudja mivan, lehet ő is halott, a szárnyaimat pedig levágták és csak a csonkjai maradtak.
Elegem van mindenből. Az egész életemet tönkreteszi. Nem akarom ezt.
Nyílik az ajtó. Netzach lép be. Ő is azok között van, akik megölték szüleim.
-Lilith, kedvesem! Mily régen találkoztunk. - kezd bele a hülyeségeibe. -Hiányoztam, ugye?
-Semmit nem értek ezzel, nem mondom meg hol van. - jelentem ki határozottan.
-Ennek nagyon örülök. - mondja és ördögi mosolyra húzza száját, smaragdzöld szemeiben kegyetlenség csillog. -Akkor végezhetem a kedvenc hobbim.
Elindul felém, és hatalmas türkiz szárnyai megrebbennek. Övéből előhúzza fekete bőr korbácsát, amelynek végei apró horgokban végződnek az elágazó bőr csíkokon. Majd mögém áll, és egy hangos suhogás után felüvöltök a fájdalomtól, és újra, amikor visszarántja, ezzel feltépve mezítelen hátamon a húst. Érzem, hogy meleg, sűrű, ragacsos vér folyik le a hátamon. Utána megint suhint, és ismétlődik ez egy darabig, amíg már szinte ájultan lógok a láncokon.
-Na? - kérdezi. -Szeretnél valamit mondani?
-Azt, hogy rohadjatok meg! - nyögöm fájdalmasan, erőtlenül.
-Ezt kár volt, Kedvesem. - mikor megint ütne, hirtelen nyílik az ajtó és, így nem kapok újjabb ütést. Raphael sétál ide hozzánk, azután ő is a hátam mögé lép.
-Jó, azt hiszem ennyi elég lesz. - mondja. -Ha elájul nem tud válaszolni.
-Nem is fog. - mondja Netzach. -Kérdeztem, azt mondja, hogy rohadjunk meg.
-Oké. - feleli Raphael. -Menj! Had beszéljek vele. - erre a barna hajú angyal fogja magát és kimegy, Raphael pedig megfogja a csupasz derekam és maga felé fordít.
-Miért nem mondod meg, hogy hol van? Nem veszítettél még, így is eleget? - kérdezi nyugodt, szinte segítőkész hangon.
-Soha nem tudod meg. - felelem, és érzem, hogy a szemeim lassan lecsukódnak. Erre az arkangyal egy kezével megsimítja az arcom, majd a kezét ott tartva, hüvelykujjával kis köröket rajzol az arcomra.
-Ne aludj el! - utasít. -Meg fogod mondani, csak idő kérdése. Hidd el, többet tapasztaltam, mint te. Mennyi is vagy, 19? Én 6000 éves vagyok, Lilith. Meg van a korkülömbség. Mindig megkapom, amit akarok.
-Akkor itt az ideje, hogy valaki neked is nemet mondjon. - mondom halkan. -Mit csináltatok Cassiel-el?
-Ha az érdekel, életben van még. Tőled függ meddig. - mondja egy ördögi vigyorral a képén.
-Gyűlöllek! - morgom halkan, és egyre homályosabb a kép....
-Tudom, Démonkám. Én is, téged. - válaszol, majd minden sötétbe burkolódzik.
YOU ARE READING
Démon Vs Arkangyal
Fantasy"Megölte Őket, halott a családom. Menekülök, bújkálok, de semmi esélyem. Ha megtalál megpróbálja belőlem kiszedni hol van, mint a többiekből, majd ha rájön, hogy nem beszélek megöl..." Egy 19 éves démon lány és egy 6000 éves arkangyal férfi, rengete...
