Démon Vs Arkangyal

8. rész: Cassiel 2

Végre megérkeztünk! Azonnal letesz a házban lévő kanapéra és alaposan betakargat.
-Mindjárt jövök, keresek neked ruhát. - mondja Cass kedvesen és átmegy az egyik szobába.
Körülnézek a helységben. Nagyon szép, tetszik, hogy minden fából van és nem sziklából vagy téglából, mint nálunk. Három ajtót látok a kijáraton kívül. Van, amelyikbe bement az én őrangyalom, az előttem van. Az, amelyik szerintem a fürdőbe visz, az van jobbra tőlem és balra pedig a félig nyitott ajtó, ahol egy nagy asztal van, nyílván azaz étkező. Itt az előhelységben van a kanapé, amin én ülök. Barna bőr, nagyon tetszik, mellettem egy kis asztal, ami szintén fából van, de vöröses-bordós festékkel van lekenve, nagyon jól néz ki. Az ablakok előtt nincsenek függönyök, így ki lehet látni az erdőre, ami zölden tündököl és látni egy kis patakot, ami a ház előtt fut.

-Itt is vannak. - szól Cass és leteszi mellém a ruhákat.
-Köszönöm! - mondom és megölelem takaróstúl. Erre ő kicsit meglepődik, de azután visszaölel és szorosan tart.
-Nincs mit, és ezt tudnod kéne. - feleli és kicsit eltol magától, hogy jobban lásson. -Nem akarlak szenvedni látni és nem is foglak. Soha többet nem nyúl hozzád Raphael, se a többiek. Dőlj előre, had nézzem a hátad!
-Nem kell, köszönöm! Megvagyok. - mondom, de ő megfogja a karom és előre dönt.
-Nem, nem vagy meg. Ellátjuk a sebeid, felöltözöl és indulunk. Rendben? - kérdezi, de inkább parancsnak hangzik.
-Nem kéne ezzel húzni az időt. - kezdem az érvelést. -Inkább induljunk, hogy véletlenül se találhassanak meg!
-Nem, ezzel a vitával húzzuk az időt. Azt mondtam, hogy ellátjuk a sérüléseid. Nincs vita, kész! - mondja, majd felsóhajt. -Hozok vizet meg rongyot.

Pár perc múlva egy zöld rongyal tért vissza és egy tál vízzel.
-Na, hajolj előre! - utasít és én úgy is teszek. Ő leül mögém és a vizes anyaggal törölgetni kezdi a hátam, amitől én "néha" felszisszenek.
-Nyugi! Tudom, hogy fáj, de muszáj kitisztítani, gyorsabban fog gyógyulni.
-Ne haragudj, hogy ennyi gondot okozok neked. - mondom figyelmen kívül hagyva előző mondatát.
-Ne hülyéskedj! Ha gondot okoznál, akkor nem csinálnám. - feleli ingerülten.
-Ne mond, hogy egyedül nem lenne gyorsabb, mint egy szárnyatlan démonnal.
-Nyílván gyorsabb lenne, de értelmetlen. Rajtad kívül nincs senki, akivel jóban lennék. Kedvellek, Lilith. - mondja én meg megdermedek, amit ő valószínű észre is vesz. -Ne érts félre. Nem vagyok beléd szerelmes természetesen, ahhoz elég kevés idő telt el, de egy démonhoz képest te egy igazi angyal vagy.
Ezen mind a ketten elnevetjük magunkat, és a pokolba is, édes a nevetése.
-Köszi, te aztán tudod, hogy kell felvidítani. - mondom, utánna pedig felszisszenek a fájdalomtól.
-Bocsi! - mondja. -Komolyan kedvellek. Nem hittem volna, hogy egy démon tud jófej is lenni. Még alakulhat is valami.
Na ezen meglepődök, vajon mit ért pontosan ezalatt?

Mikor befejezi a sebeim kezelését, felöltözök. Egy fekete ujjatlan felsőt és egy sötét farmert hozott, meg egy pár fekete cipőt. Kicsit rendbe kapom magam a fürdőben. Van itt egy hatalmas tükör, így megtudom rendesen mosni az arcom. Ezután fogom magam és visszamegyek Cassiel-hez. Ő ott áll az egyik ablak előtt és bamul kifelé. Olyan csodálatos. Persze, én sem vagyok belé szerelmes, de testi vonzalom az nálam biztosan van és személyiség ügyileg sem teljesen közömbös. Jól néz ki, ahogy ott áll és gyönyörű bronzos tollaira süt a nap fénye. Magas, markáns teste pedig hatalmas erőt sugároz, amit már párszor bizonyított.
-Mehetünk? - kérdezi anélkül, hogy megfordulna. Francba!!! Mióta tudja, hogy nézem? Erre a gondolatra elpirulok, most biztos hülyének néz. Aztán mivel nem szólalok meg, megfordul és rám néz, majd egyik szemöldökét felvonja és elindul felém. Teljesen megfagyok és csak bámulom, ahogy egyre közelebb és közelebb lépdel. Utána megfogja a derekam és közelebb hajol.
Azt. A. Rohadt. Megakar csókolni. Mikor már csak centikre van az ajka az enyémtől, behunyom a szemem és várok... Nem történik semmi. Kinyitom a szemem és Cassiel vigyorgó arcát látom.
-Kicsi Csillag, hát ezt akarod? - kérdezi nevetve. A rohadék.... Ez a bunkó átvert, csak szórakozik.
-Hogy te mekkora szemét vagy! - mondom dühösen, és a mellkasába boxolok. Erre ő, csak még jobban nevet és magához húz.
-Neharagudj, de nem bírtam megállni. Annyira aranyos voltál, hogy azt hitted nem veszem észre, engem bámulsz, majd teljesen elpirultál.
-Utállak. - jelentem ki. Emiatt megint felnevet és a fejét rázza.
-Dehogy utálsz. És ezt az előbb bizonyítottad.
-Nem akartam, csak.... lesokkoltam, megharaptalak volna. - na? Ki tud ilyen béna hazugságot benyögni rajtam kívül? Gratulálok, Lilith!
-Persze, persze. Hiszek neked. - nevet, majd megfogja a csuklóm és maga után húz. -Induljunk, itt van már az ideje. Valahol letáborozunk, valószínű egy barlangban és ott majd jut idő egy kis szórakozásra.
-Ezalatt meg mit értessz? - kérdezem, mikor kiérünk a házból és a patak mentén elindulunk.
-Mit szeretnél? Mit értsek? - kérdezi egy önelégült vigyorral a képén. Erre én lábon rúgom, mire ő felkap és felszáll. Ijedtemben sikítok egyet, amin megint elneveti magát. Amióta megérkeztünk mást sem csinál, de ez tetszik.