Démon Vs Arkangyal

17. rész: Pasik...

Utolsó, amit látok a teljes sötétség előtt, azaz, ahogy Raphael széttárja hatalmas, gyönyörű, fehér szárnyait és elrugaszkodik a földtől....

Mikor felébredek és kinyitom a szemem, majd meg vakulok. A barlang egy vékony résén pont a bal szemembe süt bele a nap... Hát ez nem lehet igaz. Erre mennyi az esély? Szerintem Raphael direkt véste bele azt a rést és úgy helyezett, hogy megvakuljak... Szemét!

-Ébren van? - kérdezi, egy számomra ismeretlen férfihang. Azonnal befejezem az arkangyal szidását és behunyom a szemem.
-Igen, alszik. - válaszol Raph.
-Ha segít megtalálni a kürtöt, utána mit kezdünk vele?
-Nem tudom.
-Ha akarod, végzek vele én. - mondja a férfi és hangjában hallatszik, hogy reménykedik a helyeslő válaszban. Szemét férgek... Itt beszélik meg, hogy akarnak kinyírni???
-Nem öljük meg. - feleli az arkangyal. -Persze, ha becsap, akkor igen, de egyébként, ha teljesíti az ígéretét és bebizonyítja, hogy tényleg más, akkor életben marad, még hasznát is vehetjük.
-Egy démonnak? - röhög a másik angyal, de képen törölném.
-Ezekiel, tudom, hogy szeretsz ölni...
-Dehogy szeretek, miből gondolod ezt? - vág közbe az a kis mocsok, Ezekiel.
-Mert te vagy a halál angyala? - kérdezi gúnyosan Raphael.
Megkockáztatok egy pillantást: természetesen mind a kettő félmeztelen és isteni testük van. Khm... akarom mondani, angyali testük van. Ezekiel úgy 5-10 centivel lehet alacsonyabb Raphaeltől. Izmosabb, mint az arkangyal, de még mennyivel... Viszont ez már az az ismosság, ami szerintem túlzott és nem túl szép látvány, persze azért nem utasítanám vissza egy normális világban. De így a feje sokkal kisebbnek tűnik a testéhez képest. Vállig érő, kékes-fekete haja van és borostyán sárga szemei.
-Na, jó. Szeretek ölni, de meg is érdemli, hisz démon.
-Igen, démon. De azt hiszem nem olyan, mint a többi. - jelenti ki Raphael és közben kifürkészhetetlen tekintettel figyel. -Hasznát meg vehetjük. Gondolj bele, egy démon szövetséges, másrészt, nézd meg, hogy néz ki! - nevet kajánul az a szemét arkangyal.
-Igaz, tényleg lenyűgöző a kinézete. Olyan szép kívülről, mint amennyire romlott belülről. - mondja Ezekiel. -Démon szövetséges... Nem hangzik rosszul, de gondolj bele! Megölted a családját, megkínoztattad, megkínoztad. Szerintem átver.
-Ha így van, akkor halott. Viszont utoljára mindenképp megbaszom, kurvaszűk, kurvajó...
Erre felpattanok és odaviharzok az arkangyalhoz. Olyan pofont keverek le neki, hogy még a kezem is sajogni kezd. Ezzel mind a kettejüket megleptem, de gyorsan elmúlik ez. Ezekiel szemébe vidámság költözik, viszont Raphael úgy néz rám, hogy már attól érzem a halál szelét...
-Most menj ki! - utasítja Raphael nyugodt, higgadt hangon a másik angyalt.
-Szegénykém, előre sajnállak! - mondja röhögve, majd kimegy.
Az arkangyal végig néz rajtam, ekkor jövök rá, hogy teljesen meztelen vagyok. Rögtön takargatni kezdem magam.
-Tetszik, Angyalkám? - kérdezem, hogy tereljem zavarom.
-Igen, de most jöhet a büntetés, nagy hibát követtél el. - jelenti ki szenvtelenül.

Tesz egy lépést felém, mire én kettőt hátra. A légzésem egyre szaporább, szívem, majd ki ugrik. Az arkangyal szemében, hatalmas düh lakozik. Mégis... kívülről nyugodtnak látszik.
Hirtelen mozdul és elkapja bal csuklómat, majd magához ránt és magának háttal fordít. Mikor kiakarok szabadulni, alkarjával kezdi szorítani nyakam.
-Raphael... - nyögöm ijedten.
-Átkellett volna gondolnod, mielőtt cselekszel. - mondja, és a hangja még mindig nyugodt.
-Nem... kapok... levegőt.
-Ugyan, ha nem kapnál, beszélni se tudnál. Kapsz, csak keveset.
Másik kezével lenyúl és lábam közé csúsztatja. Azonnal megugrok és mocorogni kezdek. -Elég nedves vagy, Démonkám. Felizgat az erőszak?
-Te beteg vagy, engedj el!
-Persze, elengedlek. - feleli, majd az ágyhoz visz. Ott leül, engem meg egy mozdulattal fordít és a térdére fektet. Kezeimet mellkasom alá "gyűri", egyik lábát átveti enyéimen és derekamnál lefog. Reagálni sincs időm. Szabad keze, seggemen csattan. Azonnal felvonyítok, majd jön a következő, a következő, a következő... Egy darabig záporoznak az ütések. Annyi a különbség egy-egy ütés között, hogy egymás után nem üt ugyan arra a helyre és minden egyes ütés nagyobb a másiknál. Sírok, sikítok, nyüszítek, nyögök, de le se szarja. Mekkora paraszt... Csoda, hogy 6000 éves és nincs senkije??? Megértem. Így én sem élnék... Aztán mikor befejezi elkezdi simogatni, dörzsölni égő, sajgó fenekem.
-Most már nyugodj meg, vége! - utasít érzelemmentesen.
-Nyugodjak meg? - hisztizek sírva.
-Figyelj! Megütöttél. Egy arkangyalt. Ezért a kezed kéne levágnom. Sőt, mivel démon vagy, meg kéne öljelek, és ez nem vicc. - jelenti ki. -Rohadt kegyes voltam veled, de persze még nincs vége a büntetésnek, ennyire kedvesnek ne higgy.

Ezután a mondata után, fog és az ágyra dob hassal, majd a lábaimat mellkasom alá tolja. Utána rámarkol csípőmre, majd egy gyors mozdulattal, durván belémvágja magát. Azonnal felsikítok, eszméletlenül fáj. Ez a rohadt állat megerőszakol...
Elkezd döfdösni, minden egyes lándzsa döfését a hasamban érzem. Addig csinálja ezt, míg már a fájdalom mellett érzem a gyönyör ígéretét is. Hihhetetlen. Olyan durván csinálja, hogy az minden féleképp büntető szex legyen, mégis az élvezet határára röpít, ahonnan már csak a szakadékba kell ugranom, hogy elérjem. Raphael előttem elélvez, és ekkor jövök rá, hogy nincs rajta gumi, eddig ezzel nem is foglalkoztam, de most érzem, ahogyan belém üríti magját. Viszont én már nem érem el a gyönyört, mert kihúzódik belőlem.
-Nem nyúlhatsz magadhoz! - parancsolja szigorúan. -Az élvezet hiánya is plussz büntetés.
Úgy utálom. Ott sírok és sírok. Egy darabig az arkangyal csendben néz és hallgatja zokogásom.

-Van itt neked még valami. Ez már nem büntetés. De nem fogod élvezni, én viszont annál inkább. - jelenti ki, majd megmutatja, hogy mi van a kezében. Rögtön rosszul leszek, ezt nem gondolhatja komolyan. Biztosan nem engedem, hogy belémtegye azt a ...

Sziasztok! 😃 Nagysokára, de elkészült a következő rész, bocsánat a hosszú várakozásért! 😞
És nagyon remélem, hogy osztálytársamnak egyben nagyon jó barátnőmnek tetszik a befejezés... 😁😜