Démon Vs Arkangyal

3. rész: Hosszú út

Már egy ideje megyünk Cassiel-el, mikor megszólal:
-Gondolom a családodat megölték, ha már, így egyedül vagy.
-Igen. - felelem röviden.
-Sajnálom! -mondja őszintén, együttérzően, de nics szánalom a szemében. Hogy nem találkoztam én még egy, ilyen angyallal?!
Köszönöm! - mondom és egy apró, halovány mosolyt küldök neki.
-És te? - kérdezem, a családjára utalva.
-Raphael.... mindenkit lemészárolt. - jelenti ki, fájdalommal a hangjában, én meg elkerekedett szemekkel pásztázom döbbenetemben.
-Egy arkangyal lemészárolt egy angyal családot???
-Igen. - válaszol dühösen. -Ezért is gyűlölöm ennyire. Engem is megakar ölni, de előbb, én végzek vele.
-Azt hiszem, ebben segítségedre lehetek. - felelem határozottan. -Sajnálom, ami családoddal történt!
-Köszönöm! Majd azt is elérjük, hogy Rafi sajnálja, amit tett. - és egy gonosz, elszánt vigyor jelenik meg az arcán.
-Ha, ezt elmondanád a többi angyalnak, ők nem segítenének? - kérdezem kíváncsian. -Végül is, angyalokat ölt, egy egész családot, sőt, lehet többet is. Megbolondult az arkangyalotok.
-Egyetértek. - motyogja szórakozottan. -Már próbáltam is. Raphael hazugságokat terjesztett el rólam. Most minden angyal rámvadászik.
-Mi van??? - nézek rá döbbenten és ingerülten. -Miket mondott? Nem lehetnek ennyire hülyék!
-Amint látod, de. Ő a főnök, mindenki neki hisz. Azt mondta, megőrültem és én mészároltam le a családom, hogy belőlük táplálkozzak. - ezt, olyan felháborodással, haraggal mondja, hogy kiráz a hideg. Hogy tehette, ezt Raphael?!
-De miért tette ezt? Miért ölte meg őket, és téged miért akar?
-Mert nem teljesítették egy parancsát, így mindenkivel végez. - feleli szomorúan.
-Mi volt a parancs? - váltok együttérzőbe.
-Meg kellett ölni egy démont, de ő még kicsi volt. 5-6 éves lehetett, így nem tették meg. - válaszol halkan, én meg lesokkolok. Angyalok nem öltek meg egy démongyereket, ezért kellett meghalniuk.
-Ezt nem hiszem el. - suttogom szomorúan. -Ti mások vagytok, mint a többiek. Csodálatos, amit tettetek. Köszönöm, minden démon nevében! - mondom hálával a hangomban, amin ő elmosolyodik, hát, ja. A démonok ritkán hálálkodnak.
-Nincs mit, de beszéljünk vidámabb dolgokról!
Oké. - viszonzom a mosolyát. -Mi a terved most?
-Magamhoz édesgetni egy csinos démon lányt, megölni egy arkangyalt, meg azokat, akik az utunkba állnak. - vigyorodik el, velem meg, olyan történik, ami nem szokott. Elpirulok. Ez a rohadék meg elneveti magát.
-Ne nevess! - ütöm meg a karját. -Ez nagyon bunkó dolog volt. - erre, csak még inkább nevet.

Már 2 óra eltelt azóta, és folyamatosan beszélgetünk. Ő is, meg én is beszélünk a multunkról, szidjuk Raphaelt és egymással csipkelődünk... Nagyon élvezem, azt azért meg kell hagyni. Sosem találkoztam még, ilyen személlyel. Legyen démon vagy angyal, nagyon kivételes és nagyon jó társaság...