Démon Vs Arkangyal

23. rész: Még meg kell szokni

-Miért vagy most ilyen kedves?
-Mert nagyot tévedtem veled kapcsolatban, amiért most bocsánatot kérek! Tényleg nem olyan vagy, mint a többiek. - mondja, azután közelebb hajol. -De azt tudnod kell, hogy nem vagyok érzelgős, romantikus típus...
-Azt hiszem erre rájöttem. - motyogom és még közelebb hajolok.
-Visszaadom a szárnyaid. - suttogja ajkamra, majd megcsókol...

      Hitetlenkedve nézek rá.
-Ko-komolyan??? Visszakapom? - kérdezem meghökkenve és nagy szemeket meresztek rá.
-Komolyan. - ismétli szavaim mosolyogva. -De, ahhoz jó kislánynak kell lenned.
-Bármit megteszek.
-Nagyon jó, akkor hagyj aludni. - feleli vigyorogva és azonnal visszadől az ágyba.
-De...de... De, hát most aludtál csomót, én meg unatkozom.
Raphael unottan rámnéz, majd végigmér és azt mondja:
-Most fenekeltelek el, az nem volt elég? Egyébként az a csomó, csak kettő, két órát aludtam eddig, úgy, hogy a halálból jöttem vissza. Szóval igazán hagyhatnál.
Először csúnyán ránézek, majd elég gyerekesen ugyan, de hisztizve elfordulok. Persze nem komolyan sértődtem meg, csak piszkálom egy picit.
       Hallom, ahogy egy mélyet sóhajt, majd hirtelen megérzem kezeit a csípőmön. Hasamra fordít, utána pedi felhúzza fenekem, hogy az a magasban legyen, míg testem és lábaim az ágyon. Hátrapillantanék, de ekkor mellémfekszik oldalt, így könnyen rátudok nézni. Ő rámmosolyog, majd felnyúl, hogy kezeimet a nadrágjából kihúzott övvel az ágy támlájához szíjjazhassa. Hirtelen megdermedek, de az angyal végigsimít hátamon nyugtatólagosan.
-Ne aggódj! - kezdi, rekedt, mély hangján. -Csak kicsit kifárasztalak, hogy te is aludj, így békénhagyva engem. - mondandója végén rámkacsint, majd felkel és mögém helyezkedik.
Végigsimít seggemen, majd lehúzza nadrágom és bugyim. Megdörzsöli fenekem két kezével, azután egy meglepett sikoly tör fel belőlem, mikor combjaim közt végignyal résemen. Az arkangyal felnevet és ettől egész testem megborzong.
-Kis szendeszűz. - nevet még mindig.
-Hála neked, már nem. - motyogom lángolva, mind a vágytól, mind a szégyentől.
-Gúnyosan hatott, pedig igen, hála nekem. - feleli, majd megint lábamközé nyal, hasonló reakciót kicsikarva belőlem, mint az előző. Utána megszívja csiklómat, amitől legszívesebben a falra másznék, de csak felnyüszítek és megrántom kötelékem. Ezeket megismétli párszor, majd erősen megmarkolja csípőm és egy gyors, durva mozdulattal belémhatol, amitől én hatalmasat, fájdalmasat sikítok.
-Szent Lucifer!!!! - ordítom és érzem könnyeimet lecsorogni arcomon.
-Nyugalom! - csitítgat folytott hangon, ahogy hüvelyem erősen összeszorul körülötte. -Mindjárt jobb lesz.
Vár kicsit míg megszokom méretét - ami csöppet sem kicsi -, majd mozogni kezd, pontosabban, keményen baszni, én meg az egészet végig sikongatom, meg nyögdécselem az egészet, de nem csak a fájdalomtól. Egy idő után felkorbácsolta az érzékeimet ez a durva, égő fájdalom és keveredett az élvezettel. Nem tudom meddig csináltuk, de a végére Ő is és én is elmentünk.
-Na? Hogy vagy? - kérdezi.
-Üöhhmmm... - ennyire telik tőlem, értelmes, artikulált válasz helyett.
Raphael felnevet, majd megsimogatja derekam. Kinyúl az egyik fiókhoz és kivesz belőle vmit. Utána az ánuszomnál érzek valami hideget, de már megmozdulni sem tudok, hogy tiltakozzak ellene. Halálra rángattam az ágyhoz szíjazott kezeimet. Egész testemet vékony izzadságréteg borítja és már teljesen kész vagyok tőle és hulla vagyok.
Gondolataimból egy erős, feszítő fájdalom ragad ki, mikoris - mint kiderült ezek után - egy fenékdugót nyom fel a fenekembe. Rettentően fáj és sikíta i szeretnék, de csak egy hangos nyögésre futja.
-Jól van, végeztünk. - mondja és simogatni kezd. Azután teljesen levetkőztet és nedves rongyal áttörli az egész testem, különösen nagy figyelmet fordítva a kényesebb területekre.
-Álmos vagy? - kérdezi vigyorogva. én most is csak motyogok. -Ezt igennek veszem.
Oldalra dönt az ágyon és Ő is mellémfekszik, majd erősen magához húz. Én feléfordulok és melkasába fúrom arcom.
-Raphael! - kezdem halkan.
-Hm? - kérdezi és az Ő hangján is hallatszik már, hogy nagyon álmos.
-Majd valamikor finomabban is lefekszel velem?
Erre megint felnevet, de lágyan végigsimít hátamon és még közelebb húz magához.
-Persze, nem sokára. Csak most gyorsan le kellett fárasztanom. Aludj, Te rosszcsont! - mondja kedvesen.
-Oké, szép álmokat, Angyalkám!
-Ezért még kikapsz. - mondja nevetve, majd mind a kettőnket elnyom az álom...

Na, így hirtelenjébe ennyi jön, tudom rengeteget hagytam ki, igazából nem is akartam folytatni, de láttam mennyien írtatok és nagyon szépen köszönöm mindenkinek. Lesz több is, igérem! 😊