Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Prologus

Amikor elkezdtem edzeni, mármint rendesen edzeni és felvettem heti 5 edzest ami elég kemény volt. Nem voltam sosem vekony, de amikor elkezdtem a boxot akkor csak le akartam fogyni nem gondoltam én azt, hogy versenyezni is fogok, főleg azt nem, hogy az edzőm is azt gondolja, hogy tehetséges vagyok.
Az életem mindig is szívás volt. Egyke ként mindent meg kellett volna kapnom, de amikor a szüleim el váltak egyikük sem akarta, hogy hozzá kerüljek ezért végül a nagyszüleimhez küldtek. A mamámra soha nem gondoltam másképp mint az anyukámra hiszen ő nevelt fel. A nagyapám pedig mindig is a szívemhez ő volt a legközelebb, de amikor meghalt elvesztettem a kontrollt az érzéseim és minden felett. Igen, ilyenkor jönne az, hogy elkezdtem inni és drogozni, de nem. Egy éve es két hónapja kezdtem el boxolni, pont amikor a nagyapám meghalt. Nem bírtam elviselni a fájdalmat, hogy nincs többé ezért avval gyengítettem a fájdalmat ha megütöttek. Sajnálatos módon ez nem sokszor fordult elő. Persze edzésen nekem is megkellett tanulnom kivédeni a pofonokat így természetes, hogy bekaptam párat, de meccsen nem nagyon kaptam.
Nem foglalkoztam soha a pasizással ezért nem is volt soha. Barátaim? Nem igazán voltak, nem is bántam, csak a vita volt. Amit kellett azt mindig megbeszéltem a nagymamámmal, eleg klassz csaj. Mindig megért, és a fősztjei szavak sincsenek rá. Nem vagyok antiszociális mert az edzőtársaimmal jóba vagyok csak ők inkább haverok mint barátok. Őszintén nem is hiányzik az, hogy párnacsatákon vegyek részt menjünk el együtt manikűr, pedikűrre, nem az én világom.
Csak ketten maradtunk, én és a nagymamám. Neki is nagyon hiányzik a papa, de mit lehet tenni? Ki kell tartanunk. Rám szakadt az összes férfi munka a ház körül. Még szerencse, hogy nem kell aggódom, hogy a frissen maikűrözött ujjaim letörnek.
Magán tanulónak beálltam, de őszintén semmit nem tanulok. Már elmúltam 16 így a suli leszarja, hogy mi van velem. Tudom, hogy az a jó ha művelt vagy meg ilyenek, de nem vagyok egy falusi bunkó. Havonta minimum egyszer eljárunk színházba és rendeteget olvasok.
Kell a pénz ezért fél állásban dolgozok a könyvesboltban. Nem sokat fizet, de ez is jó. Legalább azt csinálom amit szeretek és nem kell megvennem a könyveket mert ha vigyázok rájuk akkor kiolvashatom őket "tesztelés" képp.