Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Tizennegyedik fejezet

Szerdán észrevettem, hogy Jason nagyon nyomult. Nem tetszett. Adamről nem kaptam híreket, ezt sajnáltam, mert igaz alig két hete ment el, de már most baromira hiányzik. Tris nem nagyon akart hazamenni, amit meg is értek. Ki akarna egyedül maradni egy baromi nagy házban?? Nem baj, nagyi nagyon megkedvelte őt. Ma péntek volt és Tris mondta, hogy el kéne mennünk bulizni.

1. én még soha nem voltam bulin

2. én soha nem iszok

és 3. pénteken általában befekszem az ágyba egy jó könyvvel a kezembe és olvasok.

Nem vagyok társasági ember. Alapból mert az edzés baromira kifáraszt szóval azt sem tudom, hogy egyáltalán lesz-e energiám olvasni.

-Lééégyszi gyere!!

-Nem, nem megyek. Nem szeretnék menni. Te menj nyugodtan!

-De mire én hazaérnék az lenni olyan hajnali 2-3 azt meg nem akarom, hogy miattam kelj fel.

-Akkor max ma nálatok alszunk és megvárlak. Meg van oldva.

-Ahhh de ha megvársz akkor miért nem tudsz te is eljönni??!

-Mondom: nem. Kész. Na menjünk mert a végén elkésünk.

-Úgyse szeretsz oda járni, legalább is nem szereted Jasont akkor miért nem hagyjuk ki ma.

-Tris, nem akarok veszekedni, de valamit meg kell értened. Nekem a box az életem. Valamikor ebből éltem meg. Amióta volt a balesetem nincsenek szponzraim akik fizetnének. Kell egy meccs amivel visszatérhetek. Ki kell használnom az összes lehetőséget a gyakorlása.

-Bocs. Akkor edzés után összeszedjük a cuccainkat és megyünk hozzánk?

-Persze.

Hamar elment ez az egész edzés. Nem volt semmi exsztra. Jason ma nagyon lapított ami elég hátborzongató volt. Fel állt a szőr a hátamon amikor hozzám ért.

Gyorsan összeszedtük a cuccainkat és elmentünk hozzájuk. Tris rögtön elment készülődni én meg felmentem Adam szobájába. Két hete. Két hete elment és semmit nem hallottam róla. Nagyon hiányzik.
Éppen beértem a szobába amikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan megnéztem, hogy ki az és láttam, hogy ismeretlen, azért felvettem.
-Haló?
-Katy!- Meghallottam Adam hangját és rögtön megörültem.
-Adam? Te úr isten! Hogy vagy? Annyira hiányzol!
-Nincs sok időm. Nem tudtalak előbb felhívni. Van egy rossz hírem. Maradnom kell meg egy hónapot.
-Tessék? Hogy? Miért??
-Mennem kell, szia. Szeretlek, ezt add át Trisnek is!
-Szeretlek.
Teljesen összetörtem. Még egy hónap? Lehetetlennek tűnik. Lerogytam az ágyra és elkezdtem sírni. Beszippantottam az illatát és megpróbáltam összeszedni magam. Így is eléggé ideges voltam, hogy mennyit aggódok miatta most meg többet?
Tris berohant a szobába és kérdőn nézett rám.
-Mi történt?
-Adam hívott. Azt mondta, hogy még kell maradnia.
-Tessék?!?
-És azt üzeni, hogy szeret.

Két héttel később
Valahogyan kibírtam, hogy nincs itt. Nem is tudtam sokat ezen gondolkodni, mert sokat eddzettem és sokat dolgoztam. Megint péntek volt és Tris megint bulizni akart, nekem nem volt kedvem ezért inkább hazamentem. Mondta, hogy hazavisz, de tudtam, hogy akkor nem érne oda.
Természetesen lekéstem az utolsó buszt is így inkább sétáltam. Az a rossz ha sétálnom kell, hogy nem kerülhetem el azt a részt ami nincs kivilágítva.
Egyszer csak a nevemet hallom valahonnan. Hátra fordultam és láttam, hogy Jason fut mögöttem.
-Katy! Várj meg!
-Igen?
-Otthagytad a kesztyűdet!
Megnéztem és ez nem az enyém volt és alapból emlékeztem rá hogy én elraktam.
-Bocsi ez nem az enyém. Nem kellett volna utanam jönnöd. Bocs de most nagyon sietek. Már késő van és haza kell érnem.
-Akartam veled beszélni. Csak par percet kérek.
-Máskor nem jó? Ténlyeg...- Nem tudtam befejezni a mondatot mert megcsókolt. Reflexből eltoltam.- Te meg még is mit csinálsz?!
-Azt hittem, hogy te is ezt akarod.
-Nem, egyáltalán nem. Most ha megbocsáltasz!- Nem engedett el.- Te meg mit csinálsz?! Eressz!
-Nem!
Tökön rúgtam, de elhárította.
-Ez nem volt szép! Tudod ez a pár hét alatt kiismertelek.- A faszomat ebbe a faszkalapba bele. Már éppen ütöttem volna amikor megfogta a kezemet és elrángatott egy sötét sikátorba.
-Segítség! Valaki segítsen!
Eleg szar, hogy boxos ként nem tudod megvédeni magad. Csak ütöttem össze- vissza, de az edzés kivitte az összes erőmet. Nem értem vele sokat.
-Nyugodj már le! Senki nem hall minket! Ezt beszoptad.
-Mit akarsz tőlem?!
-Elég sok mindent. Kezdetnek szépen kikőtözlek ha nem nagyod abba ezt a szart.
-Szerinted önként és dalolva segédkezek neked?! Hát te elmebeteg vagy!
-Óóó, tudod kicsi Katy, engem ez nem hat meg.
-Te szemétláda! Hogy rohadnál meg!
-Nagy szavak egy ilyen kicsi lánytól, mint te.
Újra ütöttem. Most eltaláltam. Valahol az álkapcsán éreztem az ütést. Gyorsan kihasználtam a pár másodperces kiesést és elkezdtem futni.
-Kicsi Katy! Merre vagy? Ugye tudod, hogy nem futsz olyan gyorsan mint én?
Utolért és elkapott. Visszarángatott a sikátor legmélyebb pontjára és most én éreztem egy ütést.- Még is mit képzelsz?! Azt, hogy engem itthagyhatsz?! Nagyon eltévedtél.- Erre leköptem. Lehet, hogy nem volt a legjobb döntés de nem érdekelt. Próbáltam valamilyen hegyes tárgyat keresni, de nem találtam. Annyira szornyű volt. Azt vettem eszre, hogy megütött nem is egyszer. Ilyenkor hova tűnik a box tudásom? Addig ütött ameddig elsötétült előttem a világ.

Hol vagyok? Hallottam valamilyen gép pittyegését de nem tudtam, hogy mi az. Kinyitottam a szemem és fehér falakat láttam. Korházba volnék? Körülnéztem, de mindenem fájt. Láttam egy férfi alakot, homályosan de láttam. Valamilyen terep színű ruhába volt. Ki lehet az? Próbáltam felkelni, de nem nagyon tudtam. Valami volt a nyakamon. A férfi felállt és odajött. Mivel nem tudtam, hogy ki az ezért megpróbáltam alvást tettetni. Hülyeség volt, mert látta, hogy mozogtam.
-Katy?- Biztos csak halucinálok, de Adam hangját hallottam. Nem voltam biztos benne, de ránéztem és nagyon nagyon erőlködtem, hogy ráfokuszáljon.
-Adam?- Nem voltam biztos benne, hogy kimondtam, mert nagyon halk volt.
-Istenem, köszönöm.- Kifakadt belőle a sírás. Nem értettem, hogy miért sír.
-Mi-mi történt?- Ennél szörnyebb nem is lehet a hangom.
-Nem emlékszel semmire?
-Nem.
Lehet, hogy mondott valamit, de megint elhomályosodott minden és ujra nem hallottam semmit.

Amikor végre erőt vettem magamon, hogy felkeljek Adam (már ha ő volt) ott ült az ágyam mellett.
-H-hol vagyok?
-Katy! Istenem! Várj hívok nővért! Addig vissza ne aludj!- Kirohant a folyosóra és üvöltött, hogy "nővér". Nem értem, hogy mi értelme.
Gyorsan berohant valaki és megvizsgált. Nem figyeltem semmire, csak azt éreztem, hogy ahol megérint ott nagyon fájt. Miután elment Adam leült mellém.
-Hog kerülsz te ide?- Kérdeztem meglepődve. Az előbb még valahol a hadseregben volt. Nem tudom milyen érzések kavarogtak bennem. Dűh, fájdalom, gyűlölet az iránt aki ezt tette velem. Láttam Adamen, hogy ő is ideges és egyben megkönnyebbült.
-Az nem lényeg. Később elmondom. Emlékszel valamire?
-Nem igazán. Csak arra, hogy mentem haza és megtámadtak. Próbáltam védekezni, de nagyobb volt nálam és ismerte az ütéseimet.
-Semmi másra nem emlékszel?
-Nem, miért? Történt valami más is?
-Katy, megerőszakoltak téged.