Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Hetedik fejezet

Csodák csodájára el aludtam este. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy hogy tudnék több időt vele lenni.
Reggel az első dolgom az volt, hogy felhívtam.
-Szia!
-Szia. Mizu?
-Semmi, csak gondoltam, hogy felhívlak.
Erre elkezdett nevetni. Imádtam a nevetését!
-Tényleg? Csak úgy? Hmmm.
-Na jó. Nem csak úgy. Szeretném ha átjönnél. Csinálok reggelit!
-Hmm jól hangik, de most nem megy.
-Miért?
-El kell intéznem valamit, de mi lenne ha este átjönnél hozzánk?
-Oké.
Nem tudom, hogy mi az a dolog amit nekem nem mondhat el. Féltem, hogy valami amire még gondolni sem merek. Nézzünk rá, ő maga a megtestesült isten, én meg egy nyomi akit már csak egy szemüveg választotta el a lúzer becenévtől.

Este 7 körül jött értem. Nagyon ideges voltam. Még soha nem voltam náluk.
-Szia!
-Szia, szépségem!- Megölelt és megcsókolt. Ebben a pillanatban minden idegességem eloszlott és tudtam, hogy bízhatok benne. Nem bolt okom rá, hogy féltékeny legyek. Nem tett semmi olyat ami indokolná.
-Hiányoztál!
-Nekem is! Na de menjünk!
-Nem is köszönsz be a nagyinak?
-Ja, de persze! Várj meg a kocsiban.- Puszit nyomott az arcomra és elindult befelé. Addig én beszálltam a kocsiba.
Egy akkora mosollyal jött ki a házból mint amekkorát még életemben nem láttam. Minek örül ennyire?!
-Mit mondott, csinált vagy árult el rólam ami kínos lehet rámnézve a közel jövőben?
-Áá semmit. Csak megmondtam neki, hogy ma nem jössz haza.
-Hogy mit mondtál??
-Jól hallotad.
Hát oké. Nem szoltam semmit. Az biztos, hogy nem állok készen arra, hogy elveszítsem az ártatlanságom. Ha erre számít akkor menjen máshová. Tudja jól, hogy nem szeretnék nagyon sietni.
-Nyugi, semmi perverzió nincs a dologban. Csak ma nem mész haza, mert azt szeretném, hogy velem aludj.
-Okés.

-Azta! Mekkora ház!- Úgy érzem magam mintha a parlamentben sétálnék! Ez a ház valami hatalmas! Mi a fene?
-Kissebb mint amekkorának látszik kívülről.
-Ja hát nekünk is vannak ám ilyen gondjaink! Húgod itthon van?
-Nem, nincs. Ma a barátjánál alszik.
-Oh, értem.
-Szerintem csak a főbb szobákat mutatom meg. Menjünk előszőr a konyhába.- Valami baromi hosszú folyosón mentünk végig mire a konyhába értünk.
-Azta!
A konyha egybe nyílt az ebédlővel és hatalmas volt. Minden fekete-fehér volt a konyhában. Ennél szebb konyhát nem láttam.
-Szerintem azért tűnik minden akkorának mert te olyan pici vagy.
-Ha-ha nagyon pojénos.
-Menjünk fel a szobámba!
-Ezt a házat ki takarítja?
-Én meg a tesóm.
-Milyen vicces vagy! Na most komolyan , ki takarít? Nem tudom elképzelni, hogy te portörlővel itt járkálsz fel-alá!
-Belül én a szobámat szoktam, kívül a kertet és a medencét.
-Várjunk! Nektek van medencétek?
-Aha. Egy csomoszor szokott lenni házibuli. A hülye húgom szokta szervezni.
Felmentünk a lépcsőn és egyenesen a szobájába mentünk. A szoba nem volt hatalmas. Igaz sokkal nagyobb volt mint az enyém, de ebbe a házban inkább nagyobb szobákat képzeltem el.
Az ágy hatalmas volt. A fal fekete és diófa színű bútorok. Az íróasztalán egy IMac volt. Tankönyvek sehol. Volt egy beépített szekrény és egy ajtó ami gondolom a fürdőszobába vezetett.
-Gondoltam, hogy főzhetnénk valamit. Ha már az a finom reggeli kimaradt.
-Jó, rendben.
-Na és milyen kajat csináljunk?
-Nem tudom, te mit szeretnél?
-Azt amit te.
- Na jó ezt így nem folytathatjuk. Szerintem inkább csináljunk valami nasit aztán nézzünk egy filmet.
-Hol voltál te eddig? Tökéletes vagy!- Ekkor előhúzott valamit a zsebéből, ki csomagolta és nekem adta.- Ha elmegyek szeretném ha lenne valami ami rám emlékeztet. Csak egy hónapot leszek távol, de szeretném ezt neked adni.
Egy gyönyörű kék ékkővel kirakott gyűrűt. Felhúztam és tökéletesen állt az újjamon.
-Honnan tudtad, hogy mi a méretem?
-A madarak ciripelték.
-Szóval a nagyi.
-Nem árulhatom el.
-Nem tudom, hogy mit mondhatnék! Ez gyönyörű! Nagyon tetszik! Imádom! Köszönöm!- Ekkor a nyakába ugrottam és össze-vissza csókoltam ahol csak értem. Erre ő szorosan megölelt és oda vitt a kanapénhoz. Én még mindig rajta lógtam így akikor leült én az ölébe kerültem.
-Nagyon szívesen. Örülök, hogy tetszik.
-Ez, ez gyönyörű, nem tudom elégszer megköszönni!
-Annyira örülök ha boldog vagy!- Hogy lehet ilyen szerencsém?!
A szemébe néztem és csak néztem azokat a gyönyörű szempárokat. Ha belenéztem olyan volt mintha a tengerben úsznék. Megcsókoltam, nem gondolok arra, hogy mi lesz egy óra mulva vagy arra, hogy milyen lesz nèlküle. Csak arra gondoltam, hogy most ittvagyok és minden egyes percét ki akarom élvezni.
-Ezt most be kell fejeznünk, mert most még le bírok állni, de az nem biztos, hogy két perc mulva letudnék.
-Értem.
Elhelyezkedtem az ölében és csak ültünk csendben, addig amíg meg nem törtem a csendet.
-Milyen sütit csináljunk?
-Ez egy jó kérdés.
-Jó akkor legalább azt mondd meg, hogy sósat vagy édeset?
-Édes.
-Hmm jó. Akkor te itt maradsz én megcsinalom.
-De..
-Nincs semmi de! Te addig nézz filmet vagy csinálj valamit. Fél óra és kész a süti.
-Ahh jó! Legyen. Addig fel megyek és keresek filmet.
-Oké!
Gondoltam, hogy csinálok amerikai csokis sütit. Az egyszerű és gyors. Közben tudok popcornt is csinálni hátha közben megkívánja a sósat.

Fél óra alatt meg is voltam. Gyorsan elmosogattam és ki pakoltam egy tálba a sütit. Miután készen voltam felvittem a szobájába. Ő az ágyon ült és egy laptopot bámult. Gondolom filmet keresett. Amint beléptem felnézett és elmosolyodott.
-Mit sütöttél?
-Nézd meg magad!
Felkelt az ágyból és odajött hozzám.
-Csak nem csokis süti??!
-De, de.
-Az a kedvencem!
-Tényleg? Gondoltam, ha közben megkívánod az édeset hoztam pattogatott kukoricát.
-Köszönöm! Várj mindjárt jövök!
-Oké.
Addig leültem az ágyra és megnéztem, hogy milyen filmet töltött be. Most komolyan?! A csillagainkban a hibát? Mi vagyok én?
Visszajött két pohár tejjel. Letette az asztalra és látta, hogy elég furcsán nézek rá.
-Most mi az?
-Komolyan a csillagainkban a hibát nézzük?
-Nem szereted?
-Nem. Miért te igen???
-Igazából utálom, de gondoltam hogy te ilyen filmeket nézel.
-Jó vicc. Nem nézhetnénk inkább meg a Mélyütést?
-Most komolyan? Az a kedvencem!
-Komoly?
-Aha.
-Akkor jó.

A film alatt mindent bevfalt egyedül. Nem tudom, hogy hogy tud ennyit enni és ilyen jó az alakja.
-Szerintem menjél el fürödni aztán én is és utána még nézhetünk TV-t ha akarod.
-Rendben. De várj! Én nem hoztam magammal semmilyen ruhát.
-Ja tényleg. Várj keresek valamit!
Odament a szekrényhez és elkezdett kutatni valamit.
-Tessék! Ez a legkisebb amit találtam.
Egy melegítőt és egy régi pólót adott nekem. Istenem milyen jó illata volt!
-Köszi! Melyik a fürdő?
-Használhatod az enyémet, de van a folyosón is egy. Szerintem az enyém az jobb.
-Okés.

Miután megfürödtem visszamentem. Nem léptem egy lépést sem és már éreztem, hogy csúszik le a gatya. Gyorsan elkaptam mielőtt leesett volna.
Bebújtam az ágyba. Szorosan a falhoz simultam. Nem tudom, hogy hova tűnt. Egy két perc mulva hallottam a léptetit a folyosón.
-Csak bezártam az ajtót. Gyorsan lezuhanyzok és jövök! Addig keress valamit a TV-be.
-Oké.
Az ajtó előtt megállt visszafordult és megindult felém.
-Mit hagytál itt?
Odajött és megcsókolt.
-Semmit. Csak olyan aranyosan mondtad azt hogy oké, így muszáj volt visszafordulnom.
-Jaaa.
-Sietek.
Ez igen! Én soha nem tudtam 2 perc alatt le zuhanyozni, neki sikerült. Hogy?
-Ez gyors volt!
-Volt motiváció, hogy gyors legyek.
-Oh.
-Mit nézünk?
-Nem tudom, nem találtam semmi érdekeset.
- Na majd én keresek!
Befeküdt mellém és odaadtam neki a távirányítót. Nem figyeltem, hogy mit nézünk, mert eléggé elfáradtam, így hát elfordultam a fal felé és elaludtam.
Nem tudom, hogy mikor, de éreztem, hogy hozzám bújik és motyogott valamit. Nem értettem és fáradt voltam ahhoz, hogy ki nyissam a szem így vissza aludtam.