Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Tizenötödik fejezet

-Hogy mi történt??

-Sajnálom. Én vagyok a hibás. Nem lett volna szabad itt hagynom! Meg tudsz nekem bocsátani?- A szemébe néztem és próbáltam belőle valamit kiolvasni, de nem ment. könnycseppek gyűltek a szemembe. Nem tudtam elhinni, hogy ez velem megtörténhet. Tudtam, hogy nem szabad ennyire kiszámíthatónak lennem.

-Adam te miről beszélsz? Nem a te hibád! Én voltam ennyire naiv, hogy megálltam. Nem szabadott volna. Biztos, hogy ez történt? Nem emlékszem semmire azon kívül, hogy megvert.
-Hál'istennek. Katy, ugye tudod, hogy a legrosszabbat még nem mondtam el.
-Mi? Miért? Ennél rosszabb is van?
-Sajnálom.
-De mit?
-Többet nem boxolhatsz.
-Mi? MI?! Miért?
-A csuklódba kapcsok vannak. Ha azok kiesnek leszakadhat a kéz fejed. Most ha ütsz akkor benne van a pakliban.
-Nem! Hazudsz! Ez nem lehet! Nem! Nem, nem, nem, nem és nem!- Miért történik ez velem?! Mit csináltam rosszul?! először az. hogy megerőszakolnak most meg az, hogy nem edzhetek soha többé. Már a gondolat is megrémisztett, hogy valaki járt bennem. Undorodom magamtól. Észre sem vettem, hogy rohamot kaptam és Adam hívta a nővért aki leszedált. Soha nem csináltak még velem ilyet. Nem tudtam megérteni, hogy miért pont velem történt ez. Az életem gyökeresen megváltozott és még csak időm sem volt felfogni, hogy mi történik.

Még tudatomnál voltam amikor láttam, hogy Adam a húgával veszekedik, de nem hallottam, hogy min. Láttam, hogy a nagyi is bejött, sőt még Folt is volt benn. időközben a rendőrség is meglátogatott, de nem voltam magamnál. Ameddig itt küzdöttem az ellen, hogy a fehér köd újra előjöjjön addig Adam mindvégig itt gubbasztott mellettem. Nem értettem, hogy hogy tudták idehíni, de most már biztonságban éreztem magam. Mint mindig amikor velem volt. Sajnos nem voltam elég erős semmihez. Majdnem elveszítettem az életem egy pszichopata miatt. Akkora egy rakás szerencsétlenség vagyok. Soha nem fogok tudni megbízni senkiben.

Amikor újra hallottam a külső hangokat azt érzékeltem, hogy Adam itt szuszog mellettem. Nem volt szívem felkelteni. Még mindig az egyenruhájában volt. Mindvégig itt volt velem? Meddig aludhattam? Ahogy néztem Adamet rájöttem, hogy ő nagyon érzékeny erre és általában felébred ha valaki nézi. Sajnos, túl késő volt. Felébresztettem, pont amikor elaludt. Gratulálok Katy, ezt is elcseszted. 

-Kicsim? Ébren vagy?

-Igen. Mióta vagyok kiütve?

-Körülbelül 4-5 napja.

-Addig te el sem mozdultál mellőlem?

-Nem igazán, csak annyi időre hagytalak magadra ameddig lezuhanyoztam. Senkinek nem hagytam, hogy hozzád érjen. Többet nem. Mostantól mindenhol ott leszek ahol te vagy.

-Hogy kerülsz ide?

-Hát...Szombat reggel Tris felhívott, hogy mi történt és rögtön megmondtam a parancsnoknak, hogy elmegyek. Rögön az első géppel eljöttem és szombat este már itt is voltam. Nagyon megijesztettél. Ha megtudom, hogy ki volt az nem éli túl a holnapot!

-Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történt.

-Ahhoz képest jól kezeled.

-Még nem fogtam fel. Mikor mehetek haza?

-Mid fáj inkább azt mondd.

-A csuklóm iszonyatosan, a fejem, nyakam és a bordám.

Adam felállt és odament az ablakhoz. Lehet, hogy ezt nem kellett volna mondanom.Annyi teher van Adam vállán és akkor még én is itt vagyok. Láttam ahogy ökölbe szorul a keze és egy hatalmasat belevert a falba, majd neki támasztotta a fejét a falnak.

-Istenem, minden az én hibám! Nem lett volna szabad itt hagynom! Mekkora egy seggfej vagyok! Bassza meg!- . Megpróbáltam felállni és  Adam amikor meglátta, hogy mire készülök odarohant hozzám, de késő volt már. Ahogy felkeltem olyan gyorsan is tapasztaltam meg az anyaföld kemény igazát.- Katy! Mit csinálsz?!?! Az orvos szigorú ágyban maradást mondott! Nem szabad felkelned. Látod, hogy mi lett a vége most is.- Felkapott és letett az ágyra.- Ettél te rendesen ameddig nem voltam itt? Vagy 5 kilóval könnyebb vagy. - Amikor nem válaszoltam leült mellém és elkezdte simogatni a kezemet.- Istenem, annyira sajnálom! Nem tudom, hogy mi történt volna ha nem vagy. 

-Adam! Fejezd ezt be! Ez nem a te hibád! Nem tehetsz semmiről. Miért gondold, hogy ez a te hibád?!?

Válaszul csak rám nézett és láttam a szemében a dühöt és a sajnálatot.

-Ígérd meg, hogy semmi hülyeséget nem fogsz csinálni!- Amikor nem válaszolt megfogtam az arcán és rákényszerítettem, hogy odahajoljon hozzám és megpusziltam.- Köszönöm!

-De mit?

-Azt, hogy itt vagy velem. Nem kellene itt lenned még is itt vagy. Nélküled ezt nem élném túl.

-Szeretlek.

-Én is.

Két nappal később

Végre megkaptam a papírokat,hogy elmehetek. Igaz lábra még mindig nem tudtam állni ezért Adam felkapott és elvitt a kocsiig. Benn volt a nagyi is, de elküldtem mert láttam, hogy nagyon fáj neki még rám néznie is. A rendőröknek elmondtam mindent amit tudtam. Azt mondták, hogy nagy a valószínűsége, hogy meg lesz Jason, mert akkora hülye volt, hogy a saját nevét használta. Adam ahogy ígérte el sem mozdult mellőlem kivéve egyszer amikor hazaküldtem, mert láttam, hogy alig állt a lábán. Nagyon tiltakozott, de nekem is kellett egy kis egyedüllét, hogy átgondoljam a dolgokat. Nagyon féltem, hogy most mihez kezdek. Ahogy megtudtam még dolgozni sem mehetek vissza a könyvesboltba, mert bármi baj lehet a kezemmel. Istenem ezek csak könyvek! Hál'istennek le került rólam az a szörnyű nyakmerevítő ami már nagyon kisebezte a nyakam. 

Amint Adam berakott a kocsiba mint egy óvodást megkerülte a kocsit és bepattant a vezető ülésre.

-Tris hol van?- Láttam, hogy erre a kérdésre megkeményedett az állkapcsa és ugrált rajta egy izom.

-Elküldtem.

-Még is hova?!?!

-Nem tudom, oké?? Nem tudom, hogy hol van. Összevesztünk és elment.

-Min vesztetek össze már megint??

-Hagyjuk.

-Várj! Van egy ötletem, hogy hol lehet.- Kipattant a fejemből egy ötlet, hogy hol lehet. Hisz Tris imádott nálunk lenni, biztos, hogy ott volt, így gyorsan felhívtam a nagyit-

-Szia!

-Szia Katy!

-Nagyi, lenne egy kérdésem. Ott van nálunk Tris?

-Várj!- Hallottam, hogy kiment az egyik szobából és folytatta.- Nem szabadna elmondanom, de igen itt van. Hagyjatok most neki egy kicsi időt. Nagyon összevesztek Katy. Adam hallja amit mondok?

-Nem miért?

-Figyelj, ő egy nagyon jó ember, de egy hirtelen természetű. Tudom, hogy soha nem bántana meg téged, de azért vigyázz! Szeretlek, de most le kell raknom.

-Nagyi...- Nem tudtam folytatni, mert letette a telefont.Miért ilyen velem mindenki?? Egyedül Adam az aki nem bánt. 

-Na??

-Igen, nálunk van. 

-Akkor most haza megyünk és csinálok egy jó kis vacsorát. 

-Nem vagyok éhes...- Egy falat sem menne le most a torkomon. 

Amint hazaértünk gyorsan lezuhanyoztunk, mert egyedül még mindig nem sikerült talpra állnom,így Adam segített. Aztán mondtam neki, hogy fáradt vagyok, így nyakig betakaróztam, befordultam a fal felé és próbáltam aludni. Igazából csak nem volt kedvem beszélgetni, mert akkor csak a kérdések sora jönne és azt most nem bírnám elviselni. Úgy érzem, hogy az egész világ ellenem van és Adamet is magammal rántom a mélybe. Lassan mindenkivel összeveszik miattam. Velem meg senki nem akar szóba állni. Nem hagyhatom, hogy Adam miattam menjen tönkre.