Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Tizenkettedik fejezet

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Mennyi lehet az idő? Ránéztem az órára és fél 10-et mutatott. Soha nem alszok eddig. Oldalra fordultam és láttam, hogy Adam félálomban van. Lecsuktam a szemem és rögtön álom jött a szememre.

Miért vagyok a ring mellett? A tömeg üvöltött két nevet, de nem tudtam kivenni. Közelebb mentem és megláttam, hogy kik kűzdenek. Adam és még egy fickó. Nagyon rossz bőrben volt Adam. Soha sem láttam még Adamet vereséget szenvedni. Mi történik itt???
-Adam, gyerünk meg tudod csinálni!- ordított a ring másik végéből Tris. Ő mit keres itt? Az előbb még korházban volt.
A meccsnek vége volt és alig állt a lábán. Féltem. Nem számított, hogy nem nyert. Nem ez a lényeg. Egyik pillanatról a másikra összeesett és megállt körülöttem a világ. Adam? Adam!! Félrelöktem mindenkit és bementem a ringbe.
-Adam? Itt vagyok. Légyszives mondj valamit!
Megnéztem és nem volt pulzusa. Miért nincs? Mi történt? Elöntött a méreg és a győztes csávó felé fordultam.
-Hé!- Megfordult és bemostam neki. Nem volt ideje reagálni, de nem is érdekelt. Visszafordultam Adamhez. Még mindig eszméletlen volt. Adam? Légyszives kelj fel! Nem hagyhatsz itt! Szeretlek!

Felkeltem és ziháltam össze vissza. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Oldalra néztem és nem volt mellettem senki.
-Adam?
Kinyilt a fürdő ajtaja és kijött rajta egyszál melegítőben.
-Jó reggelt!
-Miért vizes a hajad?
-Futni voltam. Tudod, fél 12 van.
-Tényleg?
-Aha.
Odajött hozzám, leült mellém és én átkaroltam. Magához húzott es megcsókolta a nyakamat. Tényleg itt van. Nem halt meg. Él. Csak egy álom volt.
-Megyünk fürdeni? Megvártalak.
-Azt hittem, hogy lefürödtél má. Szóval ez izzadság.
-Aha.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jó illata van az izzadságodnak. Na jó ez gáz volt- Elkezdett nevetni. Én meg elpirultam.
-Inkább aranyos. Na engedhetek vizet?
-Inkább csak zuhanyozzunk.
-Akkor gyere.
Felálltunk mind a ketten és elindultunk a fürdőbe. Elég hamar megszoktam, hogy Adam előtt meztelen vagyok. Nem is szégyelltem magam. Mostmár nem. Ő meg soha nem takargatott semmit. Kitette amit jónak látott.
-Reggeli-Ebéd után elmegyünk a húgodért?
-Aha.
Zuhanyzás közben rájöttem, hogy Adam mennyi mindent tett értem. Nem tudom, hogy tudnám viszonozni. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy csak kihasználom.
-Adam?
-Hm?
-Miért pont én?
-Még mindig ez a kérdés?
-Mindig csak ködösítettél. Most meg szeretném tudni a választ. Az igazi választ.
-Az ember nem választhatja meg, hogy kibe legyen szerelmes. Csak jön. Azt hittem előszőr, hogy könnyű kapcsolat leszel, de aztán láttam, hogy mennyit kűzdesz a céljaidért és, hogy miket teszel. Amikor először voltam nálatok szinte otthon éreztem magam. Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan beléd szerettem. Most nagyon figyelj mert ezt még senkinek nem mondtam: Az eddigi barátnőim mindig mondták, hogy szeretnek, de soha senkinek nem mondtam vissza. Mindig egy olyan lányra tartogattam akinél komolyan is gondoltam. Lehet, hogy ez nayon nyálas, de én neked mondtam előszőr, hogy szeretlek. Tudod mit, jó érzés kimondani.- Lehajolt és megcsókolt. Olyan volt mintha essőben csókoloznánk. Átkaroltam a nyakát és ő meg felemelt, hogy a csípőjére telerjem a lábam.
-Ez így nem lesz jó.- mondtam.
-Miért?
-Van egy zavaró tényező ami miatt nem tudom odatenni a lábam anélkül, hogy fájdalmat okoznák.- Erre lenézett és látta, hogy az erekciója volt a gond.-Folytatjuk máskor. Most inkább szálljunk ki, mert éhes vagyok.
-Reménytelen vagy.
-De azért szeretsz.
-Persze.

Elindultunk a korházba. Nem tudtam, hogy milyen állapotban van Tris. Az elmult hónapokban vele is sokat beszéltem. Nem nagyon említette a barátját. Lehet, hogy csak én vagyok selejtes.
-Megvársz a kocsiban vagy bejössz?
-Bejövök.
-Akkor gyere. Elintézem a papirokat a 108-as szobában van.
-Addig én összeszedem.
-Köszi.
Megkerestem a szobát, ami elég nehéz volt mert ha megtaláltam a 107-est akkor közölték, hogy a 108-as másik osztályon van. Mondom ok.
Tris egyedül volt a szobában. Nem volt szobatársa. Kis mázlista.
-Szia!
-Szia, te mit keresel itt?- Láttam, hogy nagyon meg lepődött, de azért mosolygott.
-Elkísértem Adamet, hogy elhozzunk téged.
-Ja, értem.
-Hogy vagy?
-Fáradtan.
-Mi történt?
-Hát egy buliban voltunk és fogadtunk egyik barátnőmmel, hogy melyikünk tud többet inni és szinte mindent megittunk ami a kezünkbe került, de én vesztettem. Aztán elájultam és állítólag amikor egy pár percre eszméletemnél voltam akkor is csak hánytam. Úgyhogy kihívták a mentőket.
-Húha, te erre mind emlékszel?
-Nem, Josh mondta nekem.
-Hogy hogy lehetett téged látogatni? Nekünk nem engedték.
-Csak telefonon beszéltünk.
Adam éppen a mondat végére érkezett be.
-Szia, hugi. Mehetünk?
-Szia. Várjál még át kell öltöznöm.
-Siess!
-Jó akkor menj ki!
-Gyere Adam, menjünk. Kinn megvárunk!
-Oké!

-Katy?
-Hmm?
-Kösz, hogy eljöttél. Valószínűleg ordibáltam volna vele, ha te nem vagy benn.
-Nyugi, nem tett semmi rosszat. Csak bulizott.
-De ennyire?!- ökölbe szorult a keze. Ráraktam a kezére a kezemet és ő rámnézett.
-Nyugi. Túl vagyunk rajta. Még egyben van a tesód! Ne stresszelj ezen!
Nem válaszolt csak felállt és elkezdett járkálni össze-vissza. Pá perc múlva Tris kijött a kor teremből és elindultunk vissza. Egész úton láttam, hogy Adam próbálja fékezni magát, de nem nagyon ment mert néha elég csúnyán oda szolt Trisnek.
Amikor vissza értünk Tris felszaladt a szobába és vissza sem fordult. Szoval ilyen amikor a testvérek harcban állnak. Adam leült a kanapéra és a tenyerébe temette az arcát. Én megálltam a küszöbnél és karba tettem a kezem. Felnézett és én rámosolyogtam.
-Gyere ide.- Elindultam felé és az ölébe ültetett. Nem tudom, hogy mérges volt, szomorú vagy éppen boldog. Az utolsóra semmi képpen nem tippelek. Semmit nem lehetett leolvasni az arcáról.- Holnap el kell intéznem pár dolgot. Addig meg leszel?
-Tudod elötted is volt életem.
-Nem úgy értettem.
-Tudom, mind1. Haza megyek aztán majd beszélünk.
-Mikor mész?
-Nem tudom, de ma már otthon szeretnék aludni. Hiányzik a nagyi.
-Jó legyen. Hazaviszlek.
-Nem kell sétálni akarok.
-Tudod, hogy merre kell menni?
-Igen.
-Nem örülök neki, hogy egyedül mész.
-Nagy lány vagyok megoldom.
-Szeretlek.
-Én is.