Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Tizenkilencedik fejezet

4 hónappal később
Amikor eljöttem otthonról azt sem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Szerencsére könnyű volt tájékozódni ebben a városban. Hamar felfedeztem mindent. Szerencsém volt, hogy a lakás a belvárosban volt. Nem is tudtam, hogy ilyen szép lakásunk van. Mostanra teljesen berendezkedtem és találtam magamnak állást. Szerintem teljesen otthonossá tettem. Csak én és Csoki. Adam nagyon hiányzott és mindennap küldött egy SMS-t de egyikre sem válaszoltam. Ezek szerint nem tudja, hogy hol vagyok. Győzködöm magam, hogy így a legjobb. Anyagilag most viszonylag jól állok és szinte mindennap beszélünk a mamival. Szerencsére megtartotta a titkomat és nem mondta el Adamnek, hogy hol vagyok. Csoki elég szépen megnőtt és két naponta járunk futni. Tiszta sportos lett. Nem akartam elvinni de aztán rájöttem, hogy nem szeret egyedül lenni és ami még jobb, hogy imád futni. Szerencsére a futni elmehettem. Egy étterembe dolgozok felszolgáló ként. Az a legjobb, hogy sokat fizet ahhoz képest hogy felszolgáló vagyok.
Szerintem ma elmarad a futás mert nagyon forgalmas napom volt. Egyetlen percre sem tudtam leülni. Csoki hozta a szájába a pórázt, hogy menjünk.
-Csoki, ma nagyon elfáradtam. Ígérem holnap elmegyünk!
És megint egy sms meg sem néztem és tudtam, hogy kitől van. Inkább odamentem és leültem a kis olvasó ablakomhoz. Olyan szép volt ez a város. Ha valaki azt mondja nekem egy éve, hogy egyedül fogok lakni és nem nyomorogva azt kiröhögöm.
Gyorsan levittem Csokit és láttam, hogy nagyon szomorú, mert nem mentünk sétálni, de nagyon fáradt vagyok. Ahhoz sem volt erőm, hogy lefürödjek, de muszáj volt mert tudom, hogy megbánom ha reggel fél órával előbb kell kelnem. Ahigy megfürödtem és beestem az ágyba már aludtam.
Másnap reggel Csoki ébresztett mint általában. Minek ide ébresztő?! Mindig időben ébresztett amit nem tudom, hogy hogy csinálta.  Gyorsan megmosakodtam és levittem őt. Aztán rohantam a munkába.
-Szia!- Köszöntem Alexnek, aki mára már a legjobb barátnőmmé vált, mert együtt kezdtünk itt és rögtön az első napon leforráztuk magunkat kávéval. Alex apja vezeti ezt a helyet, nyilván ezert veszi mindig ilyen lazán a munkát.
-Szia, Katy! Csokit nem hoztad?
-Nem, majd gyere át este és elmehetünk közösen futni.- Na igen ez is egy közös programmá vált Alexxel.
-Megbeszéltük.
A munkaidő viszonylag hamar eltelt. Zárás után Alex velem jött haza. Nálam volt a futócucca mert általában csak úgy kitaláljuk, hogy megyünk és ők messzebb laknak így bonyolultabb hazamenni érte. Inkább nálam maradt.

Ma úgy döntöttünk, hogy a a parkban futunk. Tök jól ment minden amikor egyszer csak  észrevettem egy nagyon ismerős alakot. Elég messze volt, de a járásából már tudtam, hogy ki volt az. Adam.
-Alex?
-Igen?
-Itt van.
-Mi? Hol?
Megmutattam neki, hogy hol láttam, de most látom, hogy valakivel van. Nem Trissel volt.  Ki a halálommal volt?!
-Katy! Szerintem menjünk. Most!
Elrángatott onnan és hazáig csak bámultam magam elé. Nagyon fájt őt látni. Főleg mással. Igen, tudom, hogy azt mondtam, hogy élje a saját életét, de azért még is nagyon szarul esett.
Otthon csak lezuhantam a kanapéra és csak bámultam.
-Katy! Figyelsz te rám?!
-Igen, persze!
-Azt, hogy Csoki bevizelt.
-Mi?? Soha nem csinált még ilyet! Mutasd hova?
-Sehova.
-Akkor? Miért mondtad??
-Azt mondtad, hogy figyelsz...- Nem tudta befejezni mert megszolalt a telefonom. Odarohantam és gondoltam most felveszem.- Katy! Ez egy nagyon rossz ötlet!
-Nem érdekel.
Felvettem.
-Mit akarsz? Miért hivogatsz?!
-Szia, neked is.
-Mit akarsz? Elakarod mondani, hogy mennyi kis kurvával voltál?! Kösz, de nem érdekel.
-Katy várj.. Ezt te honnan tudod?!
-Mit érdekel az?!
-Szóval itt vagy a városban??- Ó basszus. Elcsesztem.
-Nem.
-Nem tudsz nekem olyan jól hazudni. Hol vagy?
-Mit érdekel az téged?
-Látni akarlak!
-Szerintem keress még egy pár kis csinos fruskát.
Meg sem vártam, hogy mit válaszol csak letettem. Nagyon ideges lettem. Éreztem, hogy ő elmegy a végletekig, ha még szeret csak azért, hogy megtaláljon. Én ezt nem akartam. Nem akartam bevallani magamnak, hogy újra az életembe fog lépni, csak azért mert felvettem azt a rohadt telefont.
-Na mit mondott?
-Semmit. Nem mondott semmit. Egyszerűen annyit hallott meg, hogy itt vagyok a városban. Nem akarom, hogy megtaláljon.
Megint jött egy sms. Gondoltam, hogy tőle jött. Rá sem kellett néznem.
Ezután még egy picit beszélgettünk és utána Alex hazament. Én lefeküdtem aludni. Tudtam, hogy képtelen leszek rá, mert sokat kell gondolkoznom.
Olyan fél 11 körül jött álom a szememre. Két perc sem kellett és már aludtam is.

Sziasztok! Elég rövid lett ez a rész, de majd a következőt megpróbálom hosszabbra.