Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Tizenegyedik fejezet

Adam utánam jött a konyhába és nem làtszott túl boldognak.
-Ez nem volt szép.
-Mi is?
-Jól tudod te azt.
-Amnéziás vagyok.
-Ilyenkor persze az vagy.
Odajött mögém és megcsókolta a fejem búbját.
-Később befejzzük?
-Még meggondolom.-Befejeztem a zöldség pucolást és felé fordultam.
-Ugye tudod,hogy ez nem tisztességes.
-Tudom.- lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam. Felemelt és rátett a pultra. Két lábam közé bejött, s tovább csokolt.
-Adam, ebédet kell csinálnom!
-Nem, nem kell.
-Hát akkor éhes maradsz.
-Kibírom.- felemelt a konyhapultról én a lábamat a dereka köré csavartam és elindilt felfelé. Amikor felértünk bementünk a szobába és lefektetett az ágyra.
-Nem illik valakit csak úgy otthagyni a csúcs elött.- Levette a polómat, s feljebb csúsztatott az ágyon. Két újjával benyult oda ahol elöbb a nyelve volt és éreztem, hogy a pillangók életre keltek. Gyorsan csinálta és meg mindig állatian jól. Amikor látta, hogy a csúcs felé közeledek kihúzta az újjait és lenyalta őket. Fintorogtam egyet. Levette az alsóját gyorsan felhúzott egy gumit és óvatosan belém hatolt. Hirtelen felnyögtem, kicsit élesebben mint kellett volna.
-Jól vagy?- Nagyon aggódó volt a hangja.
-Jól, csak még mindig fáj.
-Abbahagyhatjuk.
-Ne!
Nem kellett kétszer mondani. Pár másodperc mulva a tesünk egyszerre mozgott és két nagy lökés után élveztem az orgazmust. Ő még lökött egyet-kettőt, de utána rámrogyott. Még mindig bennem volt. Nem szoltam mert jó volt tudni, hogy minden az enyém.
-Szeretlek.- Lihegte a nyakamba.
-Én is.
Ameddig össze nem szedtük magunkat addig így maradtunk. Egy idő után éreztem, hogy kihúzodik belőlem és kidobta az óvszert.
-Utálom ezeket a szarokat, de amedidg nem akarsz gyereket addig ez vagy a kevésbé biztonságosabb módszer.
-Mámint?
-Fogamzásgátló.
-Utálok mindent ami gyógyszer. Marad ez.
-Te mondtad. Segítsek főzni?
-Na mivan, hirtelen éhes lettél?
-Tudod, hogy a szex mennyi kalóriát éget el??? Szoval dupla adag kaját fogok enni ma.
-Te mindig azt eszel.
-Fejlődő szervezet vagyok.
-Na persze. Gyere menjünk le.
-Nem akarok.
-Az előbb még azt mondtad, hogy segíteni akarsz.
-Igaz.
-Mind1 akkor addig csinálj valamit.

Ebés után megnéztünk egy filmet és Felhívtuk a korházat.
-Na mit mondtak?
-Holnap kiengedik.
-De akkor miert nem mehetünk be hozzá?
-Nem mondták. Csak egyszer lássan meg és szétverem annak a köcsögnek a képét.
-Hé! Nyugi, az erőszak nem old meg semmit. Holnap elmegyünk edzésre?
-Inkább egy mozi.
-Nekem meg ahhoz nincs kedvem. Két óráig csöndben ülni kényelmetlenül. Nem az én műfajom.
-Akkor mi legyen?
-Mivel holnap engedik haza a húgod mi lenne ha vele foglalkoznánk?
-Most tényleg? Miért választod őt helyettem?
-Nem ezt mondtam. Csak azt h ne menjünk moziba.
-Jó rendben.
-Elmegyünk hozzánk vacsorázni?
-Nem kéne szolnod a mamádnak, hogy jövünk?
-Mindjárt felhívom. Csak fennvan a telefonom.

Az első csörgés után felvette.
-Háló?
-Szia mami!
-Szia Katy! Hát mikor jössz haza?
-Arra gondoltam, hogy nálunk vacsoráznánk. Ha nem baj.
-Á dehogy is. Miért lenne?
-Jó akkor este. Szeretlek.
-Én is Katy, én is.

-Katy! Siess! Nem szeretek késni.
-Sietek.
Tegnap elhoztam otthonról egy ruhát ami még nem volt rajtam. Elég rövid, így nem szerettem volna felhúzni, hisz csak vacsorázni megyünk hozzánk, de Adam mindig farmerban lát. Kellett valami újítás. Majd kitörtem a nyakam magassarkúban, de megéri ha tetszem neki.
Lementem a lépcsőn és már messziről láttam, hogy Adamnek leesett az álla.
-Katy, csodálatosan nézel ki. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Azta!
Mostmar majdnem egymagasak voltunk így könnyebben meg tudtam csókolni. Imádtam.
-Szeretlek, kicsim.- mondta és újra megcsókolt.
-Én is.
-Gyere siessünk!
-Azért ennyire pontosnak nem kell lennünk!
-Tudom, de alig várom, hogy levegyem rólad ezt a ruhát.
-Akarod, hogy mondjak valamit?
-Aha.
-Mivel nem találtam a bugyim ezért most nincs rajtam. De ha hazamentünk egy csomaggal bepakolok.
-Ezt most muszáj volt? Mostmár nem csak én várom, hogy hazaérjünk.- Mondta és lenézett.- Kicsit szűkös lett odalenn.
-Azért fékezd magad. Lesz még erre időnk. Na menjünk.
Máma nem terveztem több szexet. Arról nem tehetek, hogy nincs rajtam bugyi. Gomdolkodtam azon is, hogy kölcsön veszek egyet Tristől, de az Adam számára egy picit morbid lenne.
Amint odaértünk felszaladtam a szobámba, mert így is nagyon zavart, hogy nincs rajtam elég ruha.
-Katy! Gyere kész a vacsora.- Szolt fel a nagyi. Éreztem az illatokat a konyhából. Ha van a világon olyan ember aki letudja győzni a mamám fősztjét annak becsókolok. Nála jobban senki nem főzött. Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam mindig átjöttek a mama barátai. Hiányoztak azok a vasárnapok. Hirtelen előtörtek a régi emlékek. Emlékszem, hogy elmentünk nyaralni és próbálták a mamát elrabolni, hogy főzzön nekik, mert a háznál ahol voltunk a nagyi főzött és mindenki szerelmes lett a mamába. Mindig avval vicceltek, hogy a papának van a legnehezebb dolga, mert hogy nem csak engem kell megóvnia a fiúktól, hanem a mamát is mert egy csomószor próbálták elcsenni őt. Hiányzik minden.

Vacsora után még egy picit beszélgettünk és indultunk haza amikor a mama szolt, hogy mondani szeretne valamit.
-Katy, szeretném ha tudnád, hogy nagyon örülök, hogy van valakid. Jót választottál. Tényleg. Ameddig el nem megy addig azt mondom, hogy maradj vele. Utána ráérsz hazajönni. Emiatt ne aggódj! Én tökéletesen elvagyok.
-Köszönöm!
-Mit?
-Mindent amit értem tettél.
Megöleltem és elindultam kifelé. Nem akartam, hogy tudja, hogy sírok. Nem akartam elveszíteni Adamet, számolnom kellett avval, hogy nem jön vissza. Nem akartam a mamát egyedül hagyni, nem akartam semmit. Abban a pillanatban legszívesebben elrohantam volna a világ másik felére. Megpróbáltam abbahagyni a sírást de nem ment. Adam benn ült a kocsiban és amikor meglátta, hogy sírok kiszállt. Próbáltam összeszedni magam, de nem ment. Nem bírtam tovább. Utáltam, hogy sírok. Pont előtte nem akartam. Csak a gyenge emberek sírnak és én nem akartam az lenni.
-Kicsim, miért sírsz?
-Semmi.- Oda jött és átölelt.
-A semmin nem szoktunk sírni. Mina baj? Valami rosszat tettem?
-Nem, nem erről van szó. Csak menjünk.
-Gyere.- Oda kísért az ajtóhoz és kinyitotta. Fel akart segíteni, de nem engedtem.
-Be tudok szállni egyedül is!
-Bocs.
Becsuktam az ajtót és ő megkerülte a kocsit. Az ablak felé fordultam és néztem a tájat.

Arra keltem, hogy valaki segít ki a kocsiból. Mi történt? Hol vagyok?
-Mit csinálsz?
-Elaludtál és nem volt szivem felkelteni, de látom ez nem sikerült.
-Köszi.
Felvitt a szobába letett az ágyra és elkezdte levetni a ruhámat. De megállítottam.
-Hagyd csak megcsinálom.
-Addig bezárok lennt.
Kiszálltam az ágyból és kivettem egy pólót a szekrényéből. Tudom, hogy nekem is van pizsomám, de az ő illatát akartam érezni. Felöltöztem és visszabújtam az ágyba. Addigra ő is bejött és ő is átöltözött. Inkább csak levetkőzött mert ő télen/nyárom egyszál alsógatyában alszik.
Befeküdt mellém és átkarolt. Én a mellkasára tettem a fejem és pár másodperc alatt visszaaludtam.