Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Tizenharmadik fejezet

Hát ez a hét is eltelt. Most megyünk kikísérni Adamat a reptérre. Majdnem hisztérikus rohamot kaptam.
-Csak egy hónap és visszajövök. Amikor tudlak akkor hívlak. Tris, vigyázz magadra! Nem szeretném ha még egy ilyet csinálnál!
-Értettem apu.
-Szeretlek.
-Én is.
Ránéztem Adamra. Olyan érzés volt mint amikor először láttam. Megfájdult a szívem. Elfordultam mielött elkezdek sírni.
Minha megérezte volna rátette a kezemre a kezét és elkezdte simogatni.
-Hiányozni fogsz! Katy, légy szíves ne sírj!
-Nem sírok!
-Persze.- Éreztem ahogy a könnyem végigmegy az arcomon. Észre sem vettem, hogy sírok.- Észre sem veszed és újre itthon leszek.
-Bárcsak már ott lennénk.
-Majd eljön.
Kiszálltunk a kocsiból és egy csomó ember volt körülöttunk. Csomó család volt ott. Húú ez nagyon furcsa érzés.
-Tris nem szállsz ki?
-Nem.
-Te tudod.- Felém fordult és megcsókolt.- Hiányozni fogysz! Szeretlek.
Megöleltem és nem akartam elengedni.
-Én is.
-Megyek elköszönök a dilistől.
-Oké.
Neki döltem a kocsinak és néztem ahogy megkerüli és beszél a húgával. Amikor befejeztem Tris rámnézett és láttam, hogy sír. Nekem is szar érzés volt, hogy elmegy, de azért Tris mégis csak a testvére.
-Megyek mert nélkülem mennek el.
-Szeretlek.
-Én is.- Még egy utolsó puszit nyomott az arcomra és elment.
Na jó szerintem nem gondoltuk át alaposan. Hogy fogunk mi hazajutni?
-Tris?
-Igen?
-Te tudsz vezeteni?
-Aha miért?
-Mert haza kéne jutnunk.
-Ja, tényleg.
Beszálltunk a kocsiba és visszaindultunk hozzájuk.
-Ha gondolod aludhatsz nálunk egy pár napig. Gondolom nem nagyon szeretnél egyedül lenni.
-Hát nem is tudom... Csak teher lennék.
-Akkor nem mondtam volna.
-Jó, de még össze kell szednem pár cuccot.
-Aha, nekem is.
Amikor visszaértünk felmentem Adam szobájába és összeszedtem gyosan a dolgaimat. Meg persze a mostanra már kedvencemmé vált pólóját. Beleszagoltam a levegőbe és az ő illatával volt tele. Majdnem elsírtam magam. Megint.
-Mehetünk?- Kérdezte Tris.
-Persze.

-Mama! Hoztam valakit!
-Megyek!
Hallottam az aranyos kis lépteit a lépcsőn.
-Ki az?
-Adam húga, Tris.
-Jaaj szia! Martha vagyok!
-Jó napot! Én Tris.
-Itt maradhatna pár napig? Olyan üres a ház most így.
-Jaj, persze! Csináljak vacsorát?
-Hagyd csak. Majd én megcsinálom. Csak megmutatom a szobáját. Gyere menjünk fel az emeletre.
-Segíthetek majd főzni?
-Ha szeretnél.
Felértünk az emeletre és megmutattam neki a vendégszobát. Nagyon őrült neki. Én sem szeretnék egyedül maradni a helyében.
Tris kipakolta a cuccait és eldöntöttük, hogy lemegyünk valami élelmet keresni. Mama már a konyhában várt minket és az asztalon egy nagy pizza hevert.
-Remélem ízlik.-mosolygott ránk, és mi rávetettük magunkat a pizzára.
-Hm. Nabbon finop.-próbálta tetszéset kifejezni Tris, miközben a szája tele volt.
Mama csak a fejét rázta és ránk mosolygott.
Szépen lassan megettük a pizzát és segítettünk eltakarítani a maradékokat. Elköszöntünk mamától és elmentünk a szobámba.

Olyan éjfél körül elmentünk aludni, mert nekem holnap munkám volt ő meg ment suliba.
Másnap reggel éreztem hogy nem kellett volna ennyire későig fent maradni, de mindegy megittam a kávémat és elindultam dolgozni. A munkaidő hamar eltelt mert nagyon sok új könyv volt amit be kellett írni a gépbe. Munkaidő végén Tris felhívott és megkérdezte hogy megyünk-e edzésre. Gondoltam miért ne?
Tris eljött értem és hozott egy szendvicset avval az indokkal, hogy egyedül nem szeret enni.

-Sziasztok!- Köszöntünk egyszerre Trissel amikor beérkezdtünk a terembe. Mindenki visszaköszönt. Hál' istennek nem egyszerre mint múltkor.
-Tris gyere egy picit! Beszélni szeretnék veled!- Szolt oda nekem az edző és intett, hogy menjek vele az irodájába. Ajaj valami rosszat csináltam?
-Valami baj van mester?
-Nem erről van szó csak szeretném mondani hogy mivel most nincs itt ezért kerestem melléd egy másik embert aki tud neked segíteni hogy visszatérj a ringbe.
-Hát nem is tudom most miattam nem kellett volna fáradoznod!
- Egyáltalán nem volt fáradtság de várjál be is hívom mindjárt. Jason kérlek gyere be!
-Igen.
-Jason ő itt Katy, tudod meséltem róla. Katy, ő itt Jason.- Nem tűnt nagyon szimpatikusnak annyira furcsa volt amit éreztem, olyan kellemetlen érzés volt. Szőke haja és smaragd zöld színű szeme nagyon jó páros de a kisugárzása nem volt jó amit keltett bennem.
-Szia!- Kezet ráztunk és én elmentem jogosan öltözni mert pár perc és kezdődik az edzés.
Amikor beléptem az öltözőben láttam Trisen aztán meglepődött arcot és ezt kérdezte:
- Keresünk kell egy másik termet?
- Á, dehogy is. Csak azt mondta az edző hogy van egy új ember aki segítene nekem felkészülni. Gyorsan be is mutattam és már be is jöttem mert mindjárt kezdünk.
-Óó és helyes??
-Tris! Van barátod!
-És? Tudod egy barát sosem akadály. Na?
-Nem kelt bennem jó érzéseket.
-Aucs.
-Amúgy szőke és zöldszemű, magas és olyan jó kiállású, de akkor sem jó amit bennem kell olyan furcsa mintha valaki figyelne.
-Aaaa szőke.
-Tris!
-Jólvanna.
Gyorsan átöltöztem már rohantam is a másik terembe, hogy nehogy el nélkülem kezdjen már ez lehetetlen volt hiszen miattam jött ide.
Látta rajtam hogy futottam ezért elkezdett röhögni, ez nem volt szép, sem vicces.
-Megvártalak volna.
-Lehet, de nem szeretek késni.
-Na akkor melegíts be és kezdjünk.
-Oké.
Eddig visszahúzódó volt túl beszédes, de majd meglátjuk. Nem is bánom hogy nem fogunk sokat beszélgetni. Persze hálás vagyok hogy segít meg minden de aki ilyen érzést kelt bennem van hol nem szeretek kapcsolatban lenni. Bárcsak Adam még mindig itt lenne.

Nagyon elfáradtam több mint másfél óráig iskolázott és amikor láttam már rajtam és fáradok könnyebbeket adod de az sem segített sokat mert egy kombinációval csináltunk vagy 20-at. Amikor már nem bírtam tovább megkérdzetem, hogy nem hagyhatjuk e abba.
-Ennyi? Hát ez nem túl sok, de mindegy első elég lesz.
-Hogy nem sok? Több mint másfél óráig iskoláztunk.
-Következő a kondi fogunk javítani és utána még többet fogunk edzeni minél előbb sikerüljön visszakerülni a ringbe.
-Köszi. A most nem bánod, gyorsan lenyújtok és sietek mert úgy visznek és nem szeretek senkit megvárattatni.
-Persze menj csak. Holnap után?
-Jövök remélhetőleg.
-Várlak.
Amikor kiértem, láttam, hogy Tris már át volt öltözve és rám vár.
-Bocsi, nem tudtam, hogy mennyi az idő.
-Semmi baj.
Gyorsan átöltöztem és siettünk haza. Amikor beléptünk már tudtam, hogy nagyi a kedvencemet főzte.
-Megjöttünk!
-Itt vagyok! A konyhában. Gyertek!
-Hmm finom illatok vannak. Imádom a nagyid fősztjét.
-Addig ne szolj semmit ameddig nem kóstoltad a palacsintáját. Isteni. Mint az összes kaja.

-Köszönjük! Nagyon finom volt!
-Martha néni meg kell tanítanija így főzni! Élek halok ezért a palacsintáért. Mi van benne?
-Sok sok szeretet.
-Én is mindent beleadok mégsem tudom ilyen finomra megcsinálni! Ez nem ér!
-Tudod kicsim, a tapasztalat visz mindent.- Megsimogatta az arcunkat és ránk mosolygott.- Na menjetek aludni! Holnap is lesz nap!
-Jóéjt! Köszönjük!
-Köszi mami, szeretlek! Jóéjt!
-Neked is Katy, neked is.