Love you, forever. {HUN} [BEFEJEZETT]

Negyedik fejezet

Amikor felkeltem a nap hétágra sütött. Szerencsére ma szabadnapos vagyok, ugyhogy aludhatok még egy picit.
Egy órát tudtam aludni, mert arra keltem, hogy mama a nevemet kiabálja. Lerohantam és láttam, hogy minden tiszta káosz a konyhában.
-Mama! Mi történt??
-Jaj, sajnálom, hogy felkeltettelek, de elestem és nem tudok felkelni.
-Jézusom! Hívjam a mentőket??
-Nem tudom, egyenlőre segíts felkelni, hátha nincs akkora baj.
-Persze.
Úgy látszik nagyobb gond van mint gondoltam, így hívtam a mentőket.
-Tíz percen belül itt lesznek, azt mondtak, hogy ne mozdulj!
-Nem is tudnék.
Elkezdtem összeszedni a földről a cuccokat, hogy be tudjak menni mamával a kórházba. Amint megérkeztek a mentők én is beszálltam a mentőbe és mentünk a kórházba.
Két óra múlva megtudtam, hogy megsérült a gerince, így 3 hétig nem csinálhat semmit.
Haza kellett vinnem, de nem volt kocsim és az egyetlen akit hívhattam az Folt volt, ő volt az egyetlen akinek volt kocsija és a mamát is ismerte, s szívesen eljönne, mert amikor megtudta, hogy mi a helyzet velem mondta, ha kell bármiben segít. Ezt a segítséget nem akartam soha kérni, mert így is annyit tett értem, de sajnos muszaj volt.
-Szia, lenne egy nagyon nagy kérésem.
-Szia, mondd.
-El tudnál jönni értünk, mert a mamám elesett és nincs ki haza vigyen minket.
-Fuu én most nem érek rá, de elküldök valakit.
-Oké köszi.
-Szia.
-Szia és megegyszer köszönöm.
Egy tíz percen belül csörög a telefonom.
-Szia Katy, mi történt?
-Öö Hali, ki vagy?
-Adam.
-Honnan van meg a számom?
-Folt.
-Te még őt is ismered?
-Persze én is abba a dozsora kezdtem.
-Értem.
-Egy öt perc és ott vagyok.
-Oke.
Miért pont őt küldte Folt? Nem is érdekel, csak az, hogy haza jussunk és csak imádkozni tudok, hogy ne legyen nagyobb baja a mamának.
És tényleg. Öt percen belül ott volt.
-Szia.
-Szia, segítsek berakni a kocsiba?-kérdeztem Adamat, mert elég nehéz lehet betuszkozni egy 76 éves embert aki nem tud segíteni, mert még kába a gyógyszerektől.
-Nem kell megoldom. Te csak ülj be a kocsiba.
Hazafelé senki nem beszélt. Nagyon kínosnak éreztem ezt az egész helyzetet. Adamat még alig ismertem és ha valaki azt mondja egy hete, hogy itt fogok ülni az ő kocsijába valószínűleg kiröhögöm.
-Merre van a szobája?
-A folyosó végén balra. Kérsz kávét?
-Igen köszi.
A maradékot meg összetakarítottam ami szét szóródott és megfőztem a kávét. Ez is csak velem történhet meg. A mamám ágynak esett és kész kűzdés lessz rábírni, hogy ott maradjon, mert ha kiteszem a lábam a lakásból, tuti, hogy felkel és elkezd főzni. Kaja. Ma még nem is ettem.
-Beraktam az ágyba és már alszik is.
-Tényleg nagyon köszönök mindent!- letettem elé a kávét és kiteptem egy tányérra pár szem sütit.-Nem tudom kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok, hogy eljöttél értünk.
-Épp a környéken volt dolgom. Semmiség.
-Sajnos nincs meg Cameron edzőnek a száma, megtudod mondani neki, hogy nem mostanában fog látni edzésen?
-Persze, de miért?
-Mert egyenlőre azt kell megoldanom, hogy a mamám ne keljen fel és pénz is kell. Nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni. Még ha rá tudnám hagyni, hogy nem kel fel az is jó lenne csak amennyire ismerem tuti, hogy nem hagyná ha nem ellenőrizném minden percben.
-És a szüleid hol vannak?
Megköszörültem a torkomat, mostmár nem tagadhatom le.
-A szüleim elváltak és egyikük sem akarta, hogy nála lakjak így ideköltöztem.
-Sajnálom.
-Találkoztam tegnap a hugoddal edzésen. Nagyon rendes lány.
-Az, csak egy picit sokat beszél. Gondolom már az egész élettörténetünket tudod.
-Azért az egészet nem. De sajnálom, azt ami a szüleiddel történt.
-Rég volt. Nem téma.
-Hát mégegyszer köszönöm a segítséget .
-Azért nem kell ennyiszer megköszönni.
-Nem tudod, hogy mennyit segítettél. Nem értem. Egyszer nagyon jófej vagy máskor meg ki nem lehet állni.
-Hát ez ilyen. Na de mostmár engem is vár a munka. Köszönöm ezt az isteni kávét, szolj ha bármi kell és én itt vagyok.
-Reméljük nem lesz több vészhelyzet.
-De tényleg hívj.-ki kísértem az ajtóig- Szia szívi.
-Szia.
Mostmár lesz min gondolkodnom. Meg kell mondanom a főnökömnek, hogy most egy idejeig nem jövök és keresnem kell addig egy új munkát.