Never Be His Best (One Direction) [BEFEJEZETT]

Meow 22.

-Persze,honnan is tudtad volna?!-kérdezte lesajnálón.

-Figyelj nem tudtam.......

-De nem is akartad.-vágott mondandóm felébe.

-Azt hittem átlagos életed van ezért nem kérdeztem felőle.-mondtam neki az igazat.

-Vagy csak szimplán nem érdekelt.Nem haragszom érte,megértelek..

-Nem!!Szó sincs ilyesmiről!Tényleg nem gondoltam volna.

-Ahogy azt sem,hogy van egy húgod akinek szüksége lett volna a testvérére?!Hát persze,hogy nem,mivel el vagy szállva az eszeddel!-emelte fel a hangját.

-Anita kérlek nyugodj meg!Hadd beszéljük meg higgadtan,semmi szükség kiabálni.-nyugtattam,mert semmi kedvem nem volt megint összeveszni vele.

-Igazad van...bocsi.Csak nagyon rosszul esik,hogy soha nem érdeklődtél a barátaim és mások felől akik nekem fontosak.Tudom,hogy nem tudtad,hogy milyen is az életem de nem tartottam fontosnak elmondani,mivel nem kérdezted és gondoltam,hogy nem érdekel.

-Jajj,te.... bármikor elmondhattad volna.Szivesen hallgatok történeteket rólad és a régi életedről.De előtte azt mond meg,hogy tényleg el akarsz innen mielőbb költözni?-a végére már elhalkult a hangom.

Nem akarom ilyen hamar elvesziteni,hiszen csak nemrég kaptam vissza és túl közel kerültem hozzá ahhoz,hogy ilyen könnyen elengedjem.

-Igen.-ült le az ágyon mellette pedig én foglaltam helyet-Tudod hiányzik mindenki aki eddig részese volt az életemnek és nagyon nehéz nélkülük.....minden.És Én már nem birom tovább,muszáj velük lennem,nélkülük nem jó.És most már Te is tudod,hogy mi vár rám otthon és kötelességem foglalkozni a rajongóimmal és nemsokára kezdődnek a fellépések is.

-Persze,megértem.De nagyon nehéz lesz téged elengedni.És nem csak nekem,hanem a fiúknak is.-adtam tudtára,hogy szegény Louis mit is fog átélni a szivszerelme nélkül.

-Igen-igen tudom.De Ők már rég tudják és...

-Hogy mi?!Mi az,hogy "Ők már rég tudják"?!-kérdeztem sértetten.

-Hát az,hogy Ők már tudják.-mondta halál komolyan.

-Tényleg?Na nem mondod!

-Igen.-nevette el magát-De mondom.De csak azért tudják,mert Ők kérdeztek felőlem.-mondta egyenesen a szemembe.

-Jólvan,jólvan értem.Hiba volt hallgatnom.Megbántam bla bla bla.Túlléphetnénk rajta?-kérdeztem a választól félve.

-Öööö...még meggondolom magam.-veregette meg mutatóujjával az állát.-De annak ára van.-húzta széles vigyorra a száját.

-Jaj nekem.Mit kérsz te lány?-vontam fel a szemöldököm.

-Hát csak pár dolgocskát.-mondta boci szemekkel.

-Istenem,mi lehet az a "pár dolgocska"?-kérdeztem az ég felé nézve,ami jelen esetben a plafon felé volt.

Erre csak elnevette magát.Én nem tudtam nevetni,mert előre féltem mit is kér a megbocsátásomé cserébe.