Never Be His Best (One Direction) [BEFEJEZETT]

Meow 2.

Basszus.Elfelejtettem,hogy nem beszélhetek igy,mert még Liam megtudná,ami nem annyira lenne jó,hiszen az Ő kérésére utaztunk el anyáékkal még 2 éves koromban külföldre.Anyuék szerint csak a sajtótól és az olyan fiúktól akart megvédeni akik csak egy kis hirnévre vágynak.Azért nem akarta hogy angolul tanuljak,hogy ne birjak az ilyen pasikkal beszélni és hogy semmilyen újság,rádió,TV és egyéb riporterekkel pletykálni a bátyámról és az ő "titkos" életéről.Most mit mondjak Louisnak?Ha most valami rosszat mondok biztos,hogy elfogja mondani Linek.

-Csak pár szavat tanultam meg.-próbáltam kihúzni magam a beszélgetésből.

-Ahha...és azért érted meg minden szavam,mert csak "párat" tanultál meg?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Apám!Hogy lehet ilyen szemét?!Reggelre már biztos tudni fogja az egész ház.

-Hát..ja.-adtam rövid választ és gyorsan bementem a konyhába.

De amikor beértem már egyáltalán nem voltam éhes.Ittam egy pohár narancslevet és készültem visszamenni a szobámba.Álmosan kiléptem a nappaliba,ahol még mindig ott volt Lou a TV. előtt,de már csukva volt a szeme.Létezik hogy ilyen gyorsan elaludt?Lassan mentem fel a lépcsőn,mert nem akartam fölébreszteni.Ám mégis sikerült.

-Nem akarod,hogy erről a beszélgetésről Liam tudjon igaz?-kérdezte álmosan.

Megfordultam és mivel a lépcsőn álltam a lábam beakadt a másikba.Pffff....ennyire csámpás is csak én lehetek.Egy kicsit megbotlottam.Louis arcán láttam a nevetőráncokat.Persze,röhögjön ki nyugodtan.

-Nagyon vicces volt mi?-néztem rá gúnyos tekintettel.

Nagyon jót mosolygott rajtam,hát én is nagyon élveztem ahogy beégek a kedvenc bandám egyik tagja előtt.

-Hát annyira azért nem.De azért jól vagy?-kérdezte a bokámat nézve.

-Soha jobban.-adtam rövid választ.Siettem volna vissza de megint utánam szólt.Nem igaz,hogy nem tud békén hagyni!

-Még mindig nem adtál választ az első kérdésemre.-mondta vidám arccal.

-Nem.Nem akarom,hogy megtudja és jobb is lesz ha nem tudja meg.-válaszoltam.

Gyorsan megfordultam a tengelyem körül,fölszaladtam a lépcsőn,egyenesen be a szobámba és beugrottam az ágyba.Remélem nem fog elkotyogni semmit a szája. Nemsokára elöntött az álom.

~Louis szemszöge~

Már lassan 9 óra,de Anita még sehol.Szerintem még alszik,merthát meghalni táncsak nem halt meg.Milyen hülye gondolat!Egyáltalán miért gondolkodok én rajta?!Na mindegy.A fiúk már 7-kor elmentek a kisoroszlánokhoz.Úgy utálom az ilyen hülyeségeket.De az emberek szeretik a kedvenc sztárjaikat és a cuki állatkákat és ha ez a kettő kombinálva van akkor sikere van a sajtónak,a sztárnak és az állatkertnek ahol vannak a cuki állatok.Gondolkodásomból a kis hippi ébresztett fel.

-Csőci.-köszönt bájos mosolyán,miközben a lépcsőfok utolsó 3 lépcsőfokáról leugrott.Szürke kinyúlt pólót viselt,ami a combja közepéig ért.Gondolom nadrág volt rajta,csak rövid,mert nem láttam.Szerintem csak a pólója volt hosszú,cuki cicás mamuszt viselt.Haját copfba kötötte.Elég furcsa volt igy látni,hiszen még tegnap egyedi stilust hordott.Vajon este a találkozásunknál is igy volt öltözve,csak én nem vettem észre?

-Mit bámulsz?!-kérdezte mogorván.

-Semmit.Csak olyan....furcsa vagy.-mondtam neki.

-Mér má megint mit csináltam,amit nem lett volna szabad?-kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

-Csak azt hittem,hogy te mindig hippi vagy...vagy mi.-mondtam elég furcsán,mert tényleg azt hittem,hogy mindig ilyen ruhákban fog járni.

-Tudod hippi pizsamát eddig még nem láttam sehol és ha begöndöritett hajjal aludsz el az este,akkor reggelre elég furcsán fogsz kinézni...vagy mi.

Hát látszik,hogy Ő ért az ilyenekhez,nem úgy mint én.Vagy lehet már volt benne tapasztalata.

-Tán már aludtál belőtt hajjal?-kuncogtam.

-Nem is egyszer.De annyi bőven elég is volt.-mondta,majd kirázta a hideg. Én ezen csak jót derültem,de végül ő is elröhögte magát.

-És még meddig akarsz a lépcső előtt álldogálni?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát már nem sokáig,mert már fájnak a lábaim.-válaszolta a lábait nézve.

Elindult felém,majd a kanapé végén (ez volt a legtávolabb hely tőlem)lehuppant,a lábát feldobta a dohányzóasztalra,hátrahajtotta a fejét és a plafont kezdte el bámulni.Egy darabig nem szóltunk egymáshoz,de úgy gondoltam nekem kell megtörni a csendet ,hisz mégis Ő van idegen helyen.

-Nem muszáj ilyen távol ülnöd tőlem.Nem harapok.-mondtam felé nézve.