Pakoltam a bőröndömbe.El se hiszem,hogy végre haza megyek.Hiányozni fog az itteni élet,de már nagyon honvágyam van.
A koncert jól elmúlt.Igaz Harry utána még lehányt egy takaritónőt,de rögtön számot is cseréltek.Talán lesz is belőle valami....
Louisal szorosabb a kapcsolatunk mint valaha.Nagyon nehéz lesz nélküle,meg a srácok nélkül is.Ők turnézni mennek én meg otthon fogok koslatni.Na jó ez igy nem teljesen igaz,mert mi is megyünk Márkékkal koncertezni,de az mégse ugyanaz mint a One Direction turnéja.
Ahogy pakoltam el a fotókat a szekrényemről úgy törtek rám az emlékek.....Mennyit hülyültünk együtt ez a rövid idő alatt.Szinte sose volt szabad percem.Mindig kitaláltak valamit,hogy emlékezetes maradjon az itt töltött időm.A legdiszesebb és legnagyobb keretben volt az a kép amit az állatkertben csináltunk a tigriseknél.Azt sosem felejtem el...Liamnek megrágták a pulcsiját a zebrák,Niallnek megették az almáját az elefántok,Harryt meg leköpte egy láma.Na mondjuk ezen nem lepődök meg.Lout meg engem kinevettek a hiénák... Pusztulnának meg!
Hirtelen kopogtak az ajtómon.
-Bejöhetek?-dugta be fejét Hazza.
-Már be is jöttél-mosolyogtam rá.
-Segitsek pakolni?-kérdezte,miközben fejére vette egyik bugyim.
-Nem kell!-kaptam gyorsan le róla és rögtön belevágtam a bőröndöm mélyére a kedvenc cicás alsóneműm.
Igen.Én még mindig ilyeneket hordok.Tök cukik.A fiúknak nyuszisat vettem (Louis parancsára),persze nekik boxerbe.Mindegyiknek kint lóg a falán és fogalmam sincs miért,de nem is merem megkérdezni.
-Biztos,hogy el akarsz menni?Te is jöhetnél velünk a turnéra...Nagyon jó lenne.
-Tudod,hogy nem lehet.Nekem otthon a helyem,Szerbiába.A barátaimmal.De nagyon szivesen mennék veletek,csak hát nem lehet.-simitottam meg vállát.
-Majd egyszer elmegyünk a fiúkkal ez egyik koncertetekre.Ott leszünk majd az első sorban.Mi fogjuk majd a leghangosabban orditani a nevedet,mindenféle plüssöket dobálni nektek és egész végig úgy fogunk táncolni,hogy azt bármelyik táncos megirigyelné-kezdte el nekem mesélni ötletét.
-Harry....inkább ne.-mondtam komolyan,majd a végére mindketten elnevettük magunkat.
-Azt hittem segiteni jöttél neki,nem pedig hülyeségekkel tömni a csinos kupáját.-állt meg az ajtóban Liam.
-Nem kellett neki a segitségem - hajtotta le szomorúan a fejét.
-Pfff még jó,hogy nem.-jött be Louis is és átkarolta derekam.
-Én is jövök pletyizni.-ült le az ágyamra Niall.
De jó.Mindenki bejött a szobámba meghivó nélkül és osztják itt nekem az észt (ami nekik nincs,csak azt hiszik.....szegénykéim) és a pakolással persze nem haladok semmit.
Fél tizenegyig röhögcséltünk és sztorizgattunk.Aztán megelégeltem őket és szépen kitessékeltem az ajtón mindegyikőjüket.Egyedül Lou akart maradni.
-Nagyon fogsz hiányozni Ani- ölelt át szorosan.
-Te is nekem-fúrtam fejem a mellkasába.
-Gyere segitek neked pakolni.Reggel ne kelljen ezzel is vacakolni.Elég lesz nekünk a búcsúzkodás-húzott oda félig üres bőröndömhöz.
........
Reggel az ébresztő hangjára riadtam fel.De egyből visszadőltem puha ágyamba,mert megláttam mellettem alvó fiút,akinek hajtincsei kócosan lógtak csukott szemébe,halkan szuszogott,és a napfény világitotta meg bájos arcát......na jó nem.Igazából hangosan horkolt,fojt a nyála és nem sütött be a Nap mert be volt sötétitve.
-Drágám ébredj!Kell menni a reptérre...-keltegettem.
-Ahhhj csak még két órát-motyogta a párnájába.
Mások persze csak öt percet kérnek,Ő meg már rögtön két órát.Nem csalódtam benne.
-Ha nem kelsz föl,esküszöm,hogy magammal viszem az összes répás cuccodat a házból és soha többet nem adom vissza.-fenyegettem meg és nagyon remélem,hogy be fog válni.
Amint eljutott tudatáig amit mondtam egyből ki is pattant az ágyból és szalad öltözni.
A reptérre vezető út csendben telt.Senki nem tudott megszólalni,túl nagy volt a szomorúság.Pedig nem tudom miért.Nem haltam meg vagy ilyesmi,csak haza megyek.Nagyon messze tőlük....és valószinűleg ritkán beszélünk majd az időeltolódás,interjúk,fellépések miatt de akkor se haltam meg.
-Megjöttünk-fékezett le a nagy épület előtt Harry.
Kivettük a csomagjaimat majd ráérősen bevánszorogtunk a helységbe.Nem voltak annyira sokan mint gondoltam,de a srácoknak igy is eléggé kellett sietniük nehogy felismerjék őket és ne birjanak szabadulni a fanoktól.
-Figyelj rám kis hippy- fogta két keze közé arcom Ni-Sokat egyél,ne állj szóba idegen hülyékkel,minden nap menjél el mekibe,a fotóimat mindig hagyd az ágyad mellett,mert olyan szép vagyok rajtuk.És nagyon vigyázz magadra-húzott magához és szorosan átölelt.
-Na engedj már oda szöszi-túrta félre a bongyor -Neked mindig itt lesz Harry bácsi.Csak szólj ha valami hím egyed próbál a közeledbe férkőzni egyből ott leszek és leütöm a kis csávót.Nagyon vigyázz a sasokra mert azok veszélyesek-mondta halál komolyan a szemembe Én meg alig birtam ki,hogy ne röhögjem el magam.
-Ember ne beszélj neki ilyen értelmetlen hülyeségeket-túrta el előlem Liam.Na most az Ő értelmes dumája jön-Figyelj hugi!Ha egyszer eljutsz Japánba,akkor kérlek hozz nekem olyan Narutos fejpántot mert én a sajátomat elhagytam.
Értetlenül néztem rá,majd végül legyintettem és áldásom adtam az eszére ami biztos hogy elszökött tőle.Megértem.Én is menekülnék az ő helyében.
Már csak Louis maradt.Neki is pont annyira nehéz ez mint nekem.A könnyek utat törtek maguknak a szememben.Alig láttam valamit,de szerelmemhez odataláltam.Hallottam,hogy Ő is sír.
-Nagyon fogsz hiányozni.-suttogta fülembe.
-Ez eddig a legértelmesebb búcsúszöveg amit ma halottam-nevettem fel.
Szorosan húztam magamhoz kiélvezve a maradék kis időt.Pár perc után odajöttek a többiek is és csoportos ölelésbe volt részünk.Nagyon jó volt.Örökké úgy maradnék és soha nem engedném el Őket.Majd végül megszólalt a hangosbemondó,hogy lassan indul a gépem.Megfogtam a cuccomat és indultam a felszálló irányába.
-Nehogy megfordulj!Ha megfordulsz biztos itt maradsz-suttogtam magamnak.
De mind hiába.Az utolsó pillanatba visszanéztem a társaságra.Nem kellett volna...Sírtak...Mindenki...Nagyon...És én is.
Még valamit le tudtam olvasni Louis Tomlinson szájáról: Szeretlek!
VÉGE
YOU ARE READING
Never Be His Best (One Direction) [BEFEJEZETT]
FanfictionHagytam, hogy az út vezessen, egyszer sem álltam meg, mivel a dolgok olyankor érnek utol minket, amikor megtorpanunk.