Én nem tudtam nevetni,mert előre féltem mit fog kérni a megbocsátásomé cserébe.
-Na gyorsan mondjad-sürgettem.
-Hát....öööö...legyen.....egy...hogy is mondjam...-kezdte el akadozva.
-Most nem tudod még,hogy mit kérsz vagy olyan nagy dolog,hogy nemtudod megkapod e?Melyik?
-A második.-hajtotta le a fejét.
-Na!Húgiiii!!Neked bármit megadok,tudod!Csak mond mit kérsz és már meg kapod!
-Hát tudod hétvégén lesz Londonban egy Big Time Rush koncert és...
-És szeretnél elmenni.-fejeztem be a mondatát.
-Igen,de tudtom szerint nincs már több jegy,úgyhogy..
-Nyugi,tudtam,hogy szereted Őket éppen ezért már hetekkel ezelőtt vettem jegyeket.-mosolyogtam rá.
-Mi?-döbbent le totálisan.-De hogy?
-Hát tudod fogtam magam és a pénzem,elmentem a jegyárushoz..
-Azt értem te dinka!-nevette el magát.-És mikor szándékoztál volna ide adni?
-Most?
-És ha nem kértem volna?
-De tudom,hogy kérted volna.
-És ha mégsem?
-De Te akkor is kérted volna és kész!-öleltem át.
-Jól gondoltad!-ölelt szorosan vissza.
-Úúúú megzavartam egy "tesós idilli" pillanatot?-kukucskált be az ajtón Niall.
-Igen.Éppen ezt tetted Horan.-mondta neki Anita tetetett sértéssel.
-Ezer bocs meg még egy anyamedve is!De attól tartok indulni kéne...
-Merre Niall?-kérdeztem.
-Hát nem tudom.Valamerre.-mondta vidáman.
-Olyan furák vagytok.-jelentette ki a hugicám.
Elkezdtünk pakolni a ruhákat a bőröndökbe,de még senki nem mondta el,hogy mégis hova fogunk menni.De nem is baj.Már elegem van a hotelszobákból.Olyan furán félelmetesek és muszáj KANÁLLAL ismétlem KANÁLLAL ennem az szálloda étteremébe,mert hogy nézek ki ha villával fagyit eszek.Na mindegy.Ilyenkor legtöbbször fölviszem a szobámba és ott fogyasztom el a VILLÁM segitségével.
Már mind kint álltunk a hotel parkolójában várva egy autót ami majd elvisz minket "valamerre" de nem tudjuk merre.Mindenki unatkozott már.A társaság fele a telefonját nyomkodta,amikor megláttuk Pault bekanyarodni a parkolóba egy limuzinnal (?).
YOU ARE READING
Never Be His Best (One Direction) [BEFEJEZETT]
FanfictionHagytam, hogy az út vezessen, egyszer sem álltam meg, mivel a dolgok olyankor érnek utol minket, amikor megtorpanunk.