Süketnéma {Larry Stylinson}

35.

Zayn morgolódva támaszkodott a korlátnak, míg én jót szórakozva rajta tettem a fejem alá a törölközőm. 

-Ez várható volt - mondtam, kábé harmadjára amióta vízen vagyunk. Kibéreltünk egy yachtot mára, bár kicsit késve tudtunk csak messzebb kerülni a parttól tekintve, hogy egyikünk se tudta, hogyan kell vezetni. Tegnap végigjártuk a helyet és rögtön döntöttünk, mikor megláttuk a kikötőt. Ostobaság lett volna erre nemet mondani. 

-De hát olyan szépen néztem! - hallottam csalódott hangját. Jókedvűen felnevettem és az orromra toltam a napszemüvegem. 

-Már ne is haragudj, de az a kigyúrt csávó miért értékelte volna a két szép szemed? - hitetlenkedett Niall, miközben kicsavarta a fürdőnadrágját. 

-Egy próbát megért... - vonta meg a vállát Z és fogta magát, beugrott a hullámzó vízbe. A szőkeség levetette magát hozzánk, először Harryre nézett, aki a gyümölcskoktélját iszogatva napozott mellettem, majd rám emelte égszínkék tekintetét. 

-Komolyan a pia miatt van így kiakadva? 

-Otthon minden ismerősünk ad nekünk alkoholt, nincs hozzászokva, hogy kérik tőle a személyit - sóhajtottam. 

-Nem is olyan fontos az - egyetértve bólintottam, majd hátradőltem és a Napnak szenteltem a testem. Eközben hallgattam, ahogy a yacht mellett Liam és Zayn versenyeznek, hogy melyikőjük tudja előbb vízbe fojtani a másikat. Ugyanakkor, nem tudta elkerülni a figyelmem -és szerintem a többiekét sem-, hogy nem sokkal messzebb tőlünk egy kisebb csónak úszkált és a benne ülő embereket szinte nem is lehetett látni, csak a kéznagyságú kamerákat. Valójában egyelőre ezt még nem tudom hova tenni. Darren mondta, hogy most már számíthatunk a médiára és rajongókra, de nem gondoltuk, hogy majd a nyaraláson kapnak el minket. Megpróbálom azt tenni, amit a többiek; nem foglalkozom velük. 

-Felfújjuk a matracot? - kérdeztem pár perc elteltével, de Niall a fejét rázta nemlegesen és eldőlt a bal oldali napágyon. Megböktem Harry karját, mire a feje tetejére téve a fekete napszemüvegét, érdeklődve pillantott rám. -Ugrunk?

"Nem tudok úszni." ijedten felnézett rám, mikor talpra ugrottam és a karjáért nyúltam.

-Majd foglak! - bizonygattam, de nem tudtam elhessegetni a félelmet az arcáról. -Baby, bízz bennem! - kértem őt kiskutya szemeket meresztve rá. Nagyot nyelve nézett a korláton túlra és vonakodva rúgta le magáról a papucsát. -Ez az! - kiáltottam örömittasan. 

"De ne engedj el, oké?" kért remegve. 

-Hé, jó buli lesz, meglátod - mosolyogtam rá, majd felálltam a korlát melletti kicsi, szabadon hagyott részre és magammal húztam Harryt is, de alig állt mellettem fél másodpercet, már ugrott is vissza. 

"Nem merem!" idegesen törölte meg izzadt tenyerét a nadrágjába és halálfélelemmel az arcán sütötte le a szemeit. "Inkább ne..." 

"Harry." leültem a kiemelkedőre és komolyan néztem rá. "Tegnap vallottam neked szerelmet, szerinted elengednélek?" 

"Én nem ettől félek. Hanem, hogy nem tudsz majd úgy fogni, hogy te se maradj lent. Az úszáshoz kéz is kell..." sóhajtozott.

"Ez nem igaz. A lábammal fogom magunkat felhozni." 

"Nem tudom..." hezitált.

-Bízol bennem? - kérdeztem. Magabiztos bólintás volt a válasz, így nem vártam tovább, újra felálltam és most már ellenkezést nem tűrve rántottam magamhoz Harryt is. -Gyerünk, ugorj - átkaroltam a derekát, mire élesen beszívta a levegőt és elrugaszkodva fonta lábait a csípőm köré. A combjai alá nyúlva kicsit feljebb tornáztam magamon őt, és vigyorogva kaptam el a tekintetét, mikor szorosan tekerte a nyakam köré a karjait.