Süketnéma {Larry Stylinson}

55.

-Szombaton lesz a koncert. Nem jössz el? - kérdezte Zayn. Azt hittem, hogy hozzám beszél, és egy pillanatra le is fagytam, mert nem értettem, miért kérdezne tőlem ilyet. Aztán ránézve láttam, hogy telefonnal a fülénél fetreng az ágyon és mosolyogva mered maga elé.

-Kivel beszélsz? - vontam fel a szemöldököm. Sértődötten fontam össze a karjaimat magam előtt, amikor leintett.

-Niallel - tátogott. Mellé másztam és kíváncsian pásztáztam az arcát, mire értetlenkedve cserélt helyzetet. -Jó lenne, ha eljönnél. Izgatott vagyok, nagyon sokan lesznek!

-Megkapta, amit küldtem? - kérdeztem hangosan. Z elhallgatott és a sajnálkozó arckifejezéséből már le tudtam venni, hogy mi volt Niall válasza. Szomorúan lehajtottam a fejem, mert reméltem, hogy Harry örülni fog a virágcsokornak. Most már biztos vagyok benne, hogy kidobta a kukába, ahogy meglátta, hogy ki küldte.

-Te mit gondolsz erről az egészről? - amikor Zayn a témával kapcsolatban érdeklődött, közelebb másztam hozzá és a telefonjához hajoltam, hogy valamennyire én is hallhassam a szőke hangját.

-Szerintem felfújja ezt az egészet. Egyértelműen rosszul van, de nagyon makacs - sóhajtotta a vonal túlsó végén. Valójában, én megakadtam a "rosszul van" kifejezésnél és hirtelen ötlettől vezérelve ugrottam ki az ágyból. Felnyitottam a bőröndömet és átcseréltem a pólómat, majd a nadrág zsebembe gyömöszöltem a pénztárcám és a telefonom.

-Most mit csinálsz? - ült feljebb a párnákon Z és pislogás nélkül követte figyelemmel minden mozdulatomat. -Nem, Louishoz beszélek - mondta. A szám elé emeltem a mutatóujjam jelezve, hogy maradjon csendben, nem akarok úgy beszélni a tervemről, hogy Niall is tud róla. Biztosan szólna Harrynek, aki abban a percben sietne el otthonról.

Kirontottam a szobából és egyenesen mentem Liamébe. A földön feküdt, éppen hasizom gyakorlatokat végzett. Egy szó nélkül kerültem ki őt, az éjjeliszekrényhez léptem és az ujjamra akasztottam a kulcscsomót.

-Kölcsönvettem a kocsidat! - mondtam, és már ott se voltam.

Nem tudom mit képzeltem, hogy majd simán hagyja, hogy elvigyem az autót? Milyen naiv vagyok. Alig értem el a bejárati ajtóhoz, hangos trappolását hallottam magam mögött.

-Mit csinálsz?! - kiáltotta felháborodva.

-Szükségem van az autóra! - könyörgőn pislogtam rá, de kemény tekintete leteremtett. -Kérlek, Liam!

-Nem. Kizárt! - rázta meg a fejét. Zayn egy szál alsóban csatlakozott hozzánk és tisztán láttam rajta, hogy szívesen beszélgetett volna még Niallel.

-Mi folyik itt? - kapkodta a tekintetét közöttünk.

-Liam önző! - mutattam rá az említettre. Hitetlenkedve tárta szét a karjait.

-Az én autóm! Tudod, el kellett volna kérned, nem pedig berontani hozzám és csak úgy elvenni a kulcsomat! - emelte fel a hangját.

-Vissza akarsz menni Riverside-ba? - kérdezte Z elkerekedett szemekkel. -Délután próbánk van!

-Addigra visszaérek - biccentettem.

-Olcsó a vonatjegy - bökött a mellkasomra Liam, majd kikapta a kulcsokat a kezemből.

-Meg kell mentenem a kapcsolatomat! - kántáltam kétségbeesetten. -El kell mennem Harryhez!

-Mi tart vissza? - ráncolta a homlokát.

-Liam, ne legyél már ennyire bunkó... - motyogta közbe Zayn. Összekulcsoltam az ujjaimat magam előtt és enyhén előre görnyedve könyörögtem az egyetlen embernek, akinek van autója.