Süketnéma {Larry Stylinson}

99.

Az utolsó bőröndöt is kihúztam az előszobába, és miután a falnak támasztottam a többi mellé, visszasiettem a szobába, ahol Zayn a vendégágy dugójával vacakolt. Halkan morgott valamit, amit szerintem akkor sem értettem volna, ha szorosan állok mellette, nemhogy innen, a szoba sarkából.

-Ne bénázz már! - kuncogtam és a matrac elé álltam. -Húzd ki!

-Be van ragadva! - nézett rám szikrázó szemekkel.

-Mutasd - sóhajtottam és mellé térdelve nyúltam a kis fogantyúhoz, ami valamilyen csoda folytán az én ujjaim alatt rögtön meglazult. Z bosszúsan lökött félre.

-Kilazítottam neked! - bólintott maga elé. Egy szó nélkül a matrac szélére álltam és fokozatosan lépkedtem előrébb, kiengedve az összegyűlt levegőt. Az anyag a talpam alatt összerogyott, mögöttem pedig nehéz rongyként csavarodott fel.

-Miért vagy ideges? - kérdeztem Zaynt, mikor elég közel értem hozzá és a térdére támaszkodva hajoltam előre. Habozott pár másodpercig, majd lazán megvonta a vállait.

-Csak nem akarok hazamenni. Olyan jó volt itt - biggyesztette le az ajkait.

-Mi taszít, a munka, vagy maga a város? - kíváncsiskodtam. Szó se volt róla, én is maradtam volna még, de a valódi otthonunk Riversideban van, és a meleg levegő is hiányzik, szóval nem panaszkodom. Talán mert tudom, hogy hamarosan úgyis találkozom anyuékkal, hiszen az öcsém születésekor egyértelmű, hogy jelen leszek.

-Inkább a monoton rendszer - felelte.

-Hova lett az újévi fogadalmad? - vontam fel a szemöldököm. -Ez lenne az új éned? Lázadsz az élet ellen?

-Miről beszélsz? - hőkölt hátra meglepetten.

-A monoton rendszerről és a véleményedről. Először többet jársz majd el bulizni, mindig más helyre, aztán nem jössz be a stúdióba, mert minek, az is minden napos, aztán kitalálod, hogy te igazából New York-ban akarsz élni és feladsz mindent, mert azt reméled, hogy ott majd nem kell megküzdened a monoton élettel - magyaráztam. Zayn úgy nézett rám, mintha még életében nem látott volna embert.

-Nahát, ez nem is rossz ötlet! - csettintett a nyelvével. Valahogy nem tudtam nevetni rajta -merthogy csak viccelt-, mire a homlokomnak támasztotta a tenyerét és hátralökött. A kemény földre estem és ahelyett, hogy rögtön felpattantam volna, a kezeimre támaszkodva dőltem hátra. -Megártott neked a szex? Hirtelen túl nagy lett a fantáziád! - mutatott rám, én pedig kinyújtottam a nyelvem.

-A szex sosem árt meg - válaszoltam.

-Amúgy, nem is szeretem New York-ot. Ott sok az ember...

-Mondja ezt az, aki ezreknek ad koncertet - nevettem fel hitetlenül.

-Az más! A koncerten szeretnek, de honnan tudjam, hogy New York-ban is így lenne?! - tárta szét a karjait.

-Téged mindenki szeret - mosolyogtam rá. Sokatmondó pillantással illetett, majd összehajtogatta a matracot és a szekrénybe gyömöszölte.

Volt még három óránk indulásig, de nem akartunk mindent az utolsó pillanatra hagyni, ezért pakoltunk össze és ellenőriztük le, hogy minden meglegyen. Mindez rám és Zaynre maradt, ugyanis Niall és Liam tegnap este úgy döntöttek, hogy ma korcsolyázni akarnak, és apu teljesen véletlenül meghallotta őket. Közösen kimentek a kertbe, letakarították a teraszt, elpakolták a kerti bútorokat és forró vizet engedtek a kőre. A hideg levegő megtette a hatását, ugyan nem azonnal, de ma reggelre teljes jégszőnyeg takarta a teraszt, anyu legnagyobb bánatára. Nem lettem volna apa helyében mikor megkapta a kiadós leszidást, amiért korcsolyapályát csinált a teraszból, ami, ha az időjárás továbbra is ilyen kegyetlen lesz, akár a tavasz kezdetéig is kitarthat.