Süketnéma {Larry Stylinson}

72.

Fejest ugrottunk a munkába. Csak most vettük észre, hogy eddig mindent lazán kezeltünk, alig erőltettük meg magunkat, de most, amikor egy konkrét munkalapot kaptunk, azt se tudjuk merre van az előre. Minden nap van valami, vagy egy interjú, vagy dalt írunk, de még Eleanor is nyüstöl minket. Az ő dolga, mégis sokszor felhív olyanokért, hogy például egy bőrnadrágot viselnék-e, vagy, hogy hányas a méretem -ezt pedig eddig is tudta. Zaynt képes volt elráncigálni magához, hogy egy új hajformát próbáljon ki, ami egyébként rohadt jól állt neki, szóval nem is volt annyira semmirevaló a találkozás. Niall kezd belerázódni az e-fajta életbe, már nem tesz fel fura kérdéseket, hamarosan felér hozzánk, úgy értem, már ő is tudni fogja, hogy hol a helye és mit kell csinálnia. Liam viszont, mintha meg se kottyanna neki semmi, valamelyik este felhívott minket, hogy Joannál van és iszogat, csatlakozzunk hozzá. Zaynnel egyszerre hurrogtuk le, hiszen mi majd' meghaltunk a fáradtságtól. Nem tudtuk hova tenni az energiáját, de pár nappal később minden megvilágosodást nyert. Van egy lány, aki nagyon tetszik neki és egy ideje őt fűzi. 

Mondhatnám, hogy ennyi erőből én is lehetnék energikus, mert őrülten szerelmes vagyok, de az a helyzet, hogy Harry sem könnyíti meg a dolgomat. Fáradtan elég hisztis, és még szépen fogalmaztam. Feszült az év végi vizsgák miatt, amit szintén nem értek, mert addig még majdnem egy évet készülhet. És, ha valami nem megy neki, egyszerűen nekem ugrik. Én voltam a hibás azért is, mert nem tudott megoldani egy matek feladatot. Nem veszem magamra ezeket a dolgokat, de néha jól esne csak úgy hozzábújni és leereszteni, pihenni. 

Éppen ezért, ezen a napon gőzerővel dolgoztam, hogy az én részem is benne legyen egy félig összetett dalban. Így nem kellett a suliból a stúdióba vinnem Harryt, hanem hazahajtottam, erőszakosan a sarokba hajítottam a táskáját és az ágyamra löktem őt. Ráparancsoltam, hogy aludjon, mert ameddig ő másnaposan nem bír elviselni engem, én a hepciás énjét tenném egy kicsit takarékra. Duzzogva az oldalára fordult, de azért készségesen simult hozzám, amikor befeküdtem mellé. 

Sokkal szembetűnőbb volt, hogy nyugodtak vagyunk. Eldöntöttük, hogy mártózunk egyet a medencében, még akkor is, ha Harry ódzkodva állt a dologhoz. Átöltözve siettünk a konyhába, hogy kivigyünk magunkkal két pohár jeges teát, amit a göndör el is kezdett készíteni, de én leragadtam, amikor Zayn az asztalnak támaszkodva, furcsa arckifejezéssel nézett rám, miközben a füléhez szorította a telefonját.

-Nem...? Igazából nem muszáj, nagyon sok dolgunk van - köszörülte meg a torkát. 

-Kivel beszélsz? - kérdeztem suttogva. Megrázta a fejét és félrepillantott. 

-Hát, úgy terveztem, hogy a srácokkal leszek - vakarta a tarkóját zavartan. -De, ha úgy gondoljátok, hogy ráértek és... Jó, bocsi. Akkor gyertek - vont vállat. Még szólt pár szót, majd egy sóhaj kíséretében kinyomta a készüléket.

-Kik jönnek? - értetlenkedtem. 

-Anyáék. Hazajönnek egy hétre - bólintott. 

-Egy hétre? - döbbenten mellé léptem és egy pillanatra szemügyre vettem Harryt, aki a jégkockákkal szórakozott. Vagyis, szenvedett, mert a tárolóból nehéznek bizonyult kiszedni a megfagyott formákat. 

-Ja. Szülinapom alkalmából - nevetett fel idegesen Z. -Lehet, hogy be kéne nekik mutatnom Niallt.

-Várj, ne siess annyira előre! - emeltem fel a kezeimet. -Egy egész hetet itthon lesznek?!

-Ugye milyen durva? - röhögött, miközben meglökte a vállam. -Az első, hogy nem én hívtam őket huzamosabb időre.

-Nem tudom, lehet azt hiszik, hogy nincs rájuk szükséged - gondolkodtam hangosan. -Elvégre tényleg, ha hívtad őket, jöttek, de amúgy nem - emlékeztem vissza néhány ilyen esetre, de legjobban az maradt meg bennem, amikor Mr. és Mrs. Malik hazarepültek csak azért, hogy elintézzék a költözésem. Végül is, nem tudhatom, Zayn mennyit könyörgött nekik azért.