Süketnéma {Larry Stylinson}

100.

-Ez jó volt - dicsért meg Donna, miközben összefűzte a kottalapokat. -Az alapok megvannak, ha nem hanyagolod el és sokat gyakorolsz, akár a munkádhoz is felhasználhatod a tudásodat.

-Az a cél - bólogattam. -Szeretnék majd írni egy dalt, amit jó lenne zongorával kísérni - fejtettem ki a terveimet bővebben, bár tudtam, Donnát ez nem nagyon érdekli, mégis meghallgatott és készségesen válaszolt.

-Nem egyet, nem kettőt. Sokat! - mosolygott rám. -Mára befejeztük, csütörtökön nem érek rá, viszont jövőhét pénteken, ha neked is jó, folytathatjuk.

-Örülnék neki - nyomtam le egy éppen kézre eső billentyűt. Elragadó ez a hangszer és megint úgy érzem, a mai óra sokkal gyorsabban letelt, mint általában.

Elbúcsúztam Donnától és a telefonomra pillantva tisztáztam a mai teendőimet. Először is Zaynért kell elmennem, szóval amilyen gyorsan csak tudtam, átvezettem a városon és közben azon gondolkodtam, hogy vajon mit akarhat Darren. Tegnap küldött egy sms-t a csapatnak, hogy fontos megbeszélést tart ma, és ez nála elég ritka. Legutóbb, ha jól emlékszem Eleanorék érkezése volt ilyen meghatározó momentum, meg talán az első kézhez kapott fizetésünk. Éget a kíváncsiság.

-Késtél! - pirított rám Zayn, mikor beült mellém és szándékosan erősebben csapta be az ajtót. Már a házunk előtt várt és az utca végétől kezdve számoltam, összesen hatszor nézett rá a telefonjára.

-Türelmetlen vagy. Van még tíz percünk - sóhajtottam.

-Annyi kell, hogy odaérjünk.

-Sosem vagy pontos - ráncoltam a homlokomat értetlenül. Nem válaszolt, ezért lassítottam és még a halkan szóló rádiót is kikapcsoltam. -Mi történt?

-Semmi. Csak érdekel, hogy miért kell sürgős gyűlést tartani - fonta össze maga előtt a karjait.

-Biztos a turnéval kapcsolatban van valami - rántottam meg a vállam.

-Ó, a tavaszi turnéval - csettintett a nyelvével. -El is felejtettem.

-Az első igazi turné - mosolyodtam el halványan. -Biztos izgalmas lesz, főleg, ha a buszban kell aludnunk.

-Szakítottam Niallel - bökte ki váratlanul. Elkomorodva kanyarodtam be a következő utcára, közben pedig a szemem sarkából sandítottam Z-re. -Megbeszéltük, hogy jobb nekünk, ha csak barátok vagyunk.

-Biztosan így érzel? - kérdeztem.

-Igen - felelte olyan határozottan, hogy kénytelen voltam hinni neki. -Csak elhitettük magunkkal, hogy minden rendben, de... Igazából mindketten csak egy társat kerestünk.

-Nem értem - hitetlenkedtem és kérdőn fordultam felé, miután leparkoltam a stúdió előtt.

-Ő magányos volt, nekem pedig kezdett elegem lenni az egy éjszakás kalandokból - magyarázta nyomott hangon. -Vonzódunk egymáshoz, de... Sok mindenben nem értünk egyet, ami nem probléma, ha csak barátok vagyunk.

-Szóval mostantól barátok vagytok extrákkal? - vontam fel a szemöldököm.

-Nem, dehogy - nézett rám szörnyülködve.

-Jó, na! - emeltem magam elé a kezeimet. -Csak olyan hihetetlen, tök cukik voltatok együtt.

-Egy bandában túl sok lenne három meleg srác - kuncogott fel.

-Ezt hogy érted?

-Niall egyértelműen a tudtomra adta, hogy nem bír más férfira ránézni, viszont szívesen kacsintgat a lányok felé. Én meg... Háááát, legfeljebb majd osztozkodom rajtad Harryvel! - lökte meg a vállam.