Süketnéma {Larry Stylinson}

67.

-És vettem egy kocsit - bólogattam, lezárva a hosszadalmas élménybeszámolót, amit anya csillogó szemekkel, megjegyzés nélkül hallgatott végig. Néha elmosolyodott, de amikor Harry balesetéről is meséltem, komor volt az arca és majdnem elsírta magát, aztán a keze már lendült volna, mikor elmondtam a jóra sikerült, ámde kegyetlen tervemet, amivel visszaszereztem a göndört és Zayn is összejött Niallel. 

-Akkor nem unatkoztál - dőlt hátra a kanapé támlájának. 

-Nem volt rá időm - nevettem fel halkan. -És azt hiszem, ezek után se lesz. Otthon vár ránk a munka.

-Csak vigyázz magadra - sóhajtotta aggódva. 

-Nem csinálunk mást, mint eddig. Dalokat írunk az új albumra, amivel majd turnézni akarunk tavasszal - avattam be a hétpecsétes titokba. 

-Amerikában - pillantott rám komolyan.

-Szerintem nem. Még lesz pár koncertünk, de az a turné valószínűleg európai lesz - vakartam a tarkóm tudatlanul. Nem vagyok biztos Darren határozott terveiben. 

-Testőrökkel?

-Anya - hátrabillent a fejem, ahogy grimaszolva a plafonra bámultam. -Nyilván.

-Jó. Vannak furcsa és veszélyes emberek. Képzeld, pont múlt héten láttam egy lányt, akinek a pólóján az a felirat volt, hogy Louis az enyém, nem mondom milyen szó követte, de cseppet se kedves... - magyarázta neheztelőn.

-Ettől még nem veszélyes - forgattam meg a szemeimet.

-Azért figyeljetek oda az őrült rajongókra. Tehetségesek vagytok és jóképűek, ki tudja milyen ember figyel fel rátok az általános rajongók mellett - motyogta, miközben felállt és az üres tányérért nyúlt, amiről másodpercek alatt eltüntettem a reggel készült süteményt. 

-Megígérem anya, hogy nem esik bántódásunk - tettem a mellkasomra a tenyeremet. Halványan elmosolyodott és lehajolt, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra. 

-Úgy legyen.

Miután órákon keresztül beszélgettem anyával, a srácok keresésére indultam. A házban nem találtam őket, ezért kinéztem a kertbe és végső soron a garázsba, ahol végre sikerrel jártam.

-Mit csináltok? - kérdeztem lehuppanva a földre, Zayn mellé.

-Dumálunk - felelte.

-De miért itt? - hitetlenkedtem. Harry egy vállrántással válaszolt, míg a többiek hallgattak. -Ti kibeszéltetek engem? - csattantam fel mérgesen. 

-Csak beszélgettünk... rólad - lökött oldalba Z. 

-Hát ez tök jó. Én a szemetekbe mondom a véleményemet, ti meg a hátam mögött hordtok el mindennek? - az állkapcsom megfeszült, ahogy feltápászkodtam, azonban visszaestem a földre, amikor Zayn kirántotta alólam a karomat. 

-Ne légy hisztis picsa - dorgált meg fojtottan. -Nem hordtunk el mindennek.

-Akkor miről beszéltetek? - flegmáztam. 

-Bazdmeg, Louis! - csapott a földre nem sokkal mellettem, mire meglepődve néztem rá. -Csak lelkiztünk, oké? - azt hittem, legyilkol a szemeivel. 

-Oké... - mondtam lassan. -Én is lelkizni akarok - bólintottam. 

-Inkább induljunk - pattant fel Niall. Leporolta a nadrágját és a kezét nyújtotta Zaynnek. 

-Utállak titeket - fontam össze magam előtt a karjaimat duzzogva. Harry vigyorogva az ölembe mászott és szokatlan óvatossággal csókolt meg. Megadóan a derekára simítottam a kezeimet és jól esően felsóhajtva kaptam a szája után.