Süketnéma {Larry Stylinson}

81.

A kávémat szürcsölve méregettem az asztal felé görnyedt, laposakat pislogó Zaynt. Az utóbbi öt percben hússzor nyitotta ásításra a száját. Számon tartottam.

-Annyi kedvem van ehhez a naphoz, mint pulykának a hálaadáshoz - nyöszörögte. 

-Mi ez a hasonlat? - ráncoltam a homlokom. Félrebeszél. 

-Most ezt találtam ki - vonta meg a vállát. 

-Pedig ma nem is kell sokat dolgoznunk. Felveszünk két dalt és jöhetünk is haza - biztattam, azonban ahelyett, hogy felvidult volna, újabb nehéz sóhajt hallatott.

-Néha nézhetnéd a csoportos üzeneteket. Ma még fotózásra is kell mennünk, Darren le akarja tudni az album borítóját. Az ultimate verzióhoz külön képek készülnek - magyarázta. 

-Ez most komoly? - grimaszoltam. Remek, ma sem érünk haza időben. 

-Fene se tudja, hogy miért pont hétfőre tervezte, mikor tudja, hogy akkor még fáradtabbak vagyunk, mint mondjuk hétvégén.

-Mindegy. Legalább a továbbiakban nem kell ezzel foglalkoznunk - próbáltam a dolog pozitív oldalát felmutatni. Z bólintott és újra előredőlt, fejét az asztallapon pihentette és sóhajtozott. Már majdnem megsajnáltam, de Harry még idő előtt közbeszólt. 

A telefonját nyomkodva lépett be a konyhába, a táskáját a szokásos módon ledobta az egyik székre és fel se nézve tárta szélesre a hűtő ajtaját. Hümmögve járattam rajta a szemeimet, ma is -mint mindig- tökéletesen nézett ki. Elvette az egyik dobozos gyümölcsitalt, a tegnap este vásárolt tejszeletet és csak annyira pillantott fel, hogy egy puszit kaphassak az arcomra, leült az asztalhoz. 

-Mint aki tizenkét órát aludt egyhuzamban - csodálkozott Zayn, mikor felemelte a fejét. A göndör szórakozottan megrántotta a vállát és beleharapott a csokiszeletbe. 

-Nyolckor már aludtunk - mondtam. -Szóval most kipihentek vagyunk. 

-Hogy tudtatok elaludni olyan korán? - kérdezte megilletődve. 

-Fogalmam sincs. Még meg akartuk nézni a Walking Dead új részét, de ahogy lefeküdtünk, már aludtunk is. 

-Mázlisták. Én hiába próbáltam, egyszerűen minden idegesített. Még a szél is, pedig be volt csukva az ablakom - zsörtölődött magában. 

-Hazudsz - pirítottam rá. -Tuti Niallel dumáltál hajnalig!

-Ez nem igaz! - emelte fel a hangját. -Csak tizenegyig! 

-Az már majdnem hajnal - legyintettem. 

"Meddig dolgozol ma?" kérdezte Harry, mikor végre megtisztelt a figyelmével. 

-Sokáig. De ne aggódj, el tudok majd menni érted a suliba - biccentettem. 

"Nem kell. Megbeszéltem Eleanorral egy találkozót délutánra." jelelte. 

-Eleanorral? - kérdeztem vissza meglepődve. 

-Nem szabadságon van? - folyt bele a beszélgetésbe Zayn, miközben megpöckölte Harry vállát, hogy tudja, ő is megszólalt. 

-Mondjuk, pont ma lenne rá szükségünk - motyogtam és bepakoltam az elkészült szendvicseket a táskába. -De neeeeem, ő a szabadságát a pasimmal éli ki.

"Mit morgolódsz? Ide mondd, a szemembe!" mosolygott rám Harry. 

-Semmit - forgattam a szemeimet. -Mit fogtok csinálni?