"Csak fejezd be az utolsó 10-et." Javasolta Luke. Ledobtam a ceruzámat a faasztalra, aminél legalább heti egyszer tanulok Luke-kal. A könyvtár kezdett megtelni, mivel már csak 2 hét van az első féléves vizsgákig.
"Nem." Nyögtem. Frusztráltan hátradőltem a székben. Órák óta itt voltunk és a látszólag véget nem érő számítások ezen egyáltalán nem segítettek.
"Már csak 10 maradt!" A hangja olyan hangos volt, hogy visszhangzott a csendes könyvtárban. Összefontam a karjaimat a mellkasom előtt, ahogy ő a fejét a tenyerébe tette.
"Felidegesít." Mondtam, megdörzsölve a szemeimet, szükségem volt még egy kávéra a sarkon lévő kávézóból. Megrázta a fejét és magához húzta a könyvet.
"Minden felidegesít téged." Tette hozzá. Figyeltem, ahogy keres egy oldalt a könyvben, végigpásztázva néhány lapot, valószínűleg segítséget keresett a problémámhoz.
Éreztem az asztal koppanását, Luke és én egyszerre néztünk fel és találtuk szembe magunkat egy lánnyal, akin szoknya volt Decemberben. A szőke haja a vállára omlott és az ismerős fekete keretes szemüvegből egyből rájöttem, hogy ki ő.
"Cianna?" Szólalt meg Luke, látva a lány meglepődöttségét. Mintha pont annyira lepődött volna meg, mint mi.
"Sziasztok." Csiripelte röviden, ránk mosolyogva. Viszonoztam egy erőltetett mosollyal, ahogy visszasétált az ő asztalához, ami pont a látókörünkbe volt. Lassan felültem, miközben Luke ugyanolyan zavarodottan fordult felém, mint én voltam.
"Ez furcsa volt." Motyogta.
"Tudom." Válaszoltam és gyorsan átnéztem felette. "Nem gondoltam volna, hogy tudja, mi az a könyv." Suttogtam, figyelve, ahogy egy tincs hajat az ujjai köré teker.
"Ne legyél bunkó." Sóhajtotta Luke.
"A szemüveg meggyőző tud lenni, míg meg nem hallod őt beszélni." Tettem hozzá, megfordulva, így a térdeim Luke lábának ütköztek.
"Minden vasárnap idejön, legutóbb, mikor láttuk őt, pont ugyanazzal az oktatóval volt." Magyarázta, rám nézve és megfogta a ceruza végét.
"Mikor láttuk őt itt?" Kérdeztem. Megpróbáltam kivenni a kezéből a tárgyat, de az idegesítő hang megállított engem.
"Mikor mondtam, hogy korábban elmegyek." Kezdte, szembefordulva velem. "A szünet előtt?" Összevontam a szemöldökeim az új híreken. Nem emlékszem Cianna arcára, de arra a szőke lányra igen, akiről Luke nem tudta levenni a szemét.
"Ciannara kacsintgattál aznap?" Kuncogtam, próbálva halknak lenni.
"Nem kacsintgattam." Védekezett, bezárva a könyvét és eltéve a táskájába. Megköszörülte a torkát, majd én is elkezdtem elpakolni a cuccaimat, pedig még közel sem végeztünk. "Azon gondolkoztam, hogy mi van vele és az ő, uh, 'tanárával'." Mutatott ujjaival idézőjeleket, mire elkomolyodtam.
"Mit értesz 'tanár' alatt?" Ismételtem. Megvonta a vállát, ahogy felállt és a táskáját átvetette rajta.
"Mindig együtt voltak. Kínosan érintett engem." Vallotta be. Magamban gúnyolódtam rajta, mivel ez a viselkedés Ciannara vallott.
"Nem Ellisszel van együtt?" Kérdeztem.
"De, legalábbis úgy hiszem. Még mindig együtt laknak. Láttam őt bemenni pár éjszakával ezelőtt, mikor Ashtonhoz mentem." Ragadta meg a táska pántjait, míg én diszkréten Ciannara pillantottam, aki egyedül üldögélt.
"Ami Ashtont illeti." Motyogtam Luke-nak, ahogy Ashton felé mutattam, aki épp átverekedte magát a diákokon a polcok mellet. Figyeltük, ahogy az asztalok felé vette az irányt, közben a könyvet bújta, majd leült Cianna mellé. "Ne már." Kerekedtek ki a szemeim, pont, mint Luke-nak, mikor egymásra néztünk.
أنت تقرأ
When We Collide (magyar) SZÜNETEL
أدب الهواةOsztozni egy otthonon az első főiskolai évben, kicsit más lesz, mint azt ahogy Autumn és Luke gondolta. A történet fordított! Az eredetit itt találjátok: www.wattpad.com/story/9794481-when-we-collide-luke-hemmings