When We Collide (magyar) SZÜNETEL

1. Fejezet

"Autumn, nem gondoltam volna, hogy ilyen botrányos lennél." Egy hang szólt mögöttem. Kitakarítom a szobámat és megkértem a két hónapos szobatársamat, hogy segítsen nekem. Megfordultam és lefagytam, mikor rájöttem, hogy mi van a kezében.

"Luke, esküszöm. Ha nem rakod vissza azokat." Figyelmeztettem, ahogy ott álltam kevesebb, mint három méterre tőle. Az egyik fekete, csipke tangám lógott a hüvelyk- és a mutatóujja között és közben önelégült arccal nézett rám.

Hátrálni kezdett, én pedig azonnal rávetettem magam. Kitért a fogásom elől és kisprintelt a szobámból, egyenesen a folyosóra. Üldözni kezdtem őt a nevét kiabálva, amiket követett néhány káromkodás is. Gyorsítottam lépteimen, megragadtam hátulról a vállait és durván nekinyomtam mellkasát a falnak, nem törődve azzal, hogy már majdnem éjfél volt és szomszédaink vannak.

"Primrose!" Kiáltotta a tüdejéből, amiket én valószínűleg összetörtem. Addig küszködtem a kezeivel, míg végül ki nem tudtam rántani a ruhadarabot. Megálltam egy pillanatra és vártam, hogy szembeforduljon velem. A szemembe nézett és az ajkát harapdálva próbálta elfolytani a nevetést. Néhány másodpercig csöndben álltunk, majd kitörtem és a vállára ütöttem.

"Te rohadt kis szar!" Kiáltottam. Ránézett a karjára, majd rám, közben lassan dörzsölte azt. Elkezdtem játékosan újra és újra megütni; egy darabig néztem, hogy még csak nem is reagál. Hallgatott, továbbra is visszatartva a nevetést, ahogyan én is. Hirtelen felnyögött, ahogy ajka egy félmosolyra görbült. Még egyszer ellöktem magamtól, megbizonyosodva róla, hogy megkapta az ünezetet. "És ne hívj Kankalinnak!" Szidtam le, próbáltam dühös hangon, de a közelgő nevetésem elárult. Hátratúrtam egy tincs hajat és ő kiegyenesedett, ahogy feltartottam a kezeimet. "Te egy kellemetlenség vagy, Luke Hemmings!"

Luke Hemmings volt az én madáragyú, egoista, barbár legjobb barátom. Szerencsére, azon a 10 év alatt, míg megismertük egymást egyszer sem próbáltuk megölni a másikat. Hát, legalábbis még nem. Az érdekes leírásom ellenére, halálosan szeretem őt. Nem igazán volt egyik dolog se azok közül, amiket az agyam mondott nekem; ő pontosan az ellenkezője volt. Csak nehéz volt egy bájos srácként tekinteni rá, miközben a fehérneműm tartja a kezében. Nem egy kellemes látvány.

Luke és én akkor találkoztunk, mikor nekem egyenes frufrum, neki pedig a legmenőbb világítós cipője volt az egész második évfolyamon. Emlékszem az első napra, amikor a suliba jött; csak egy szégyenlős új fiú volt, aki a világ másik feléről jött. Az én padomhoz ült, pontosabban mellém. Elmondtam, hogy a nevem Autumn és a leglököttebb mosollyal, amit valaha láttam gyerekként ajándékozott meg. Hiányzott egy alsó és egy felső foga, amin mindig kuncognom kellett, de ezt sosem mondtam el neki. Később a nap folyamán, ebédnél kigúnyolták az akcentusa miatt. Kiálltam mellette és azt mondtam neki, hogy játsszon velem a szünetekben a fiúk helyett, akiket "seggfejeknek" neveztem; ezért később az irodában kötöttem ki. A barátságunk nőtt és nőtt az évek során, mi pedig elválaszthatatlanokká váltunk.

Amint elértük a középiskolát, rájöttünk, hogy ebből nincs kiút, mi viszont egyáltalán nem akarunk ennek véget vetni. A gólyaévben tizenöt perccel a randim előtt kólát öntött a báli ruhámra; szerelmes voltam és nem gondoltam volna, hogy valaha is meg tudok bocsátani neki. A randi után ténylegesen kiborított, mikor egy másik lánnyal lógott; elterveztem, hogy nem fogok elmenni a táncra. Azon az éjszakán rájöttem, hogy nem szerettem azt a fiút, akiről azt hitték, hogy a kísérőm és azt, hogy Luke pólói combközépig érnek nekem.

Másodévesként megtudtam, hogy Luke nagyon is érzelmes, mikor a macskája eltűnt két napra. Annak ellenére, hogy 16 éves 'érett' volt, még mindig megengedtem neki, hogy kedd esténként átjöjjön és úgy tegyen, mintha az élete romokban heverne. A macska felbukkant néhány nappal később a tornácon, majd két hónapra rá váratlanul lett 6 kiscicája, amik közül egyet két év múlva magamhoz fogadtam. Aznap este a szüleim korábban jöttek haza egy csicsás vacsoráról és meglátták Luke fejét az ölembe, miközben békésen aludt. Hazudtam a szüleimnek és azt mondtam nekik, hogy ő meleg és hogy ez teljesen rendben van, de aztán fény derült mindenre, mikor a következő héten meghallották, hogy telefonon beszélek vele, arról, hogy végre megcsókolta a lányt az álmaiban.