When We Collide (magyar) SZÜNETEL

6. Fejezet

Felébredtem, mikor a nap áttűzött a vékony függönyömön. A kezem azonnal a szemeimhez emeltem, mert az erős fény bántotta őket. Felnyögtem és megfordultam, látva, hogy a mellettem lévő hely üres. Úgy tűnt, mintha valaki aludt volna itt; elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mi történhetett múlt éjjel. 

Nyílván, az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy Cianna partijára mentünk. Aztán felmerült a kérdés bennem, hogy hogy nem fájhat a fejem, majd mikor lenéztem, megláttam, hogy csak egy póló van rajtam, hogy pontos legyek, Ellisé. Vagyis, Ellis eljött Cianna partijára, mivel eléggé ismeri őt, majd velem együtt jött haza. Emlékeztem, hogy a bejárati ajtónál egy, az én cuccaimmal teli táskát adott át mielőtt elmentünk, tehát ez az egyetlen elfogadható magyarázat számomra. A szekrény-beli történtek Luke-val teljesen homályosak voltak. Beugrottak dolgok, mint például egy beszélgetés egy idegennel, de nem emlékszem, hogy hogyan jutottam haza. 

Felültem és hunyorítva körülnéztem, mert még mindig nem szoktam hozzá az erős fényhez. Beletúrtam a kócos frufrumba, ami okot adott rá, hogy felkeljek és rendbe szedjem magam. A lábaimat eszméletlenül nehéznek éreztem, ahogy a fürdőszobába mentem. Felkapcsoltam a villanyt és eldöntöttem, hogy rámférne egy fürdőzés, mert szemceruza maszatos volt az arcom. 

Elkezdtem keresni egy törülközőt, de sehol sem találtam. A kezemmel megdörzsöltem az arcom, így egy kicsit jobban felébredtem. Pislogtam párat, majd gondoltam, hogy hozni kellene egy nadrágot és pár törülközőt a mosókonyhából. 

Felkaptam a telefonom a szekrényről és átsétáltam Luke szobájába, hogy köszönjek neki. Egy vállrándítással elintéztem, hogy valószínűleg elváltak útjaink a bulin. A nappaliba mentem, hogy láthassam Ellist, de meglepetés ért, mivel általában itt marad, miután nálam tölti az éjszakát, de most nem volt sehol. A homlokomat ráncoltam, átmentem a konyhába és ott sem volt. Ahogy a mosókonyha irányába fordultam hallottam, hogy a bejárati ajtó becsapódik, majd ezt követte némi káromkodás is.

Odasiettem és vigyorogva vártam, hogy találkozhassak a pasimmal, de helyette Luke-ot láttam meg. Egy póló és egy farmer volt rajta, még csak nem is hosszú szárú a 45 fokos időben. 

"Meleg van?" Kérdeztem, figyelve őt; szerintem nem is tudta, hogy itthon vagyok. Rám nézett. Dühösen nézett, bár néha nála ez volt a természetes. Felhúztam az egyik szemöldökömet, ahogy a kezem közé vettem az arcát.

Motyogott néhány szót, amit nem értettem, ledobta a telefonját a kanapéra és a karját dörzsölve bement a konyhába. Hallottam, ahogy babrál néhány dologgal, ahogy kihúztam a friss törülközőket a szárítóból és átdobáltam őket a vállaim fölött. 

"Hé, Luke?" Kiáltottam. Nem válaszolt, de tudtam, hogy ott van mögöttem, szóval csak simán figyelmen kívül hagyott engem. Felegyenesedtem és a konyha felé fordultam, majd láttam, ahogy a tenyerébe temetett arccal ül az asztalnál. "Luke." Szólítottam; akartam, hogy rám figyeljen.

"Mi van?" Kérdezte keményen, felemelve a fejét, még csak rám sem nézve. Soha nem volt okunk dühösnek lenni egymásra, tehát ez egy új és ijesztő dolog volt számomra. 

"Jól vagy?" Óvatosan kérdeztem, nem akartam még jobban feldühíteni őt. A halántékát dörzsölte és még mindig nem nézett rám. Elkezdtem piszkálni a körmöm, várva, hogy reagál. 

"Jól vagyok." Kertelés nélkül mondta ki, végre megfordult a széken és rám nézett. Kiengedtem a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartottam. Témát váltottam, látva, hogy ez zavarta. 

"Nem tudod véletlenül, hogy hová ment Ellis? Általában itt tölti a napot, miután este átjön." Csökkentettem a hangerőmön. Kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az oka, amiért rosszkedvű. Figyeltem, ahogy egy nagyon kicsit összeszorítja az állkapcsát.