"Autumn, sose fogsz elkészülni." Morogta Luke. Folytattam a kutakodást a szekrényembe, de nem volt szerencsém, mivel a legtöbb cuccom a manhattani lakásunkba van.
"Csak fél órája csinálom." Védtem magamat, ahogy betoltam a fiókokat és besétáltam a fürdőszobába. Hallottam egy sóhajt, visszafordultam a tükörhöz és lesimítottam a hajam.
Visszamentem a szobámba és megláttam Luke-ot, ahogy az asztalomon lévő dolgok között kotorászik. Közel százszor csinálta ezt ezelőtt, valószínűleg memorizálja a helyzetet. Hátat fordítottam neki és újra átnéztem a szekrényem.
"Mi ez?" Kérdezte Luke a szoba másik végéből. Átnéztem a vállam fölött és megláttam a kezeiben a karácsonyi ajándékom.
"Egy polaroid kamera." Mondtam határozottan és levettem egy blúzt a fogasról. Szembefordultam vele, nyilván nem tudta, hogyan kell használni, mivel csak a kezei között forgatta. A nyelve hegye kibújt a szája sarkán, ahogy ügyetlenkedett a kamerával, vigyázva, nehogy összetörje vagy leejtse.
Lehúztam magamról a pólót és épp, mikor földet ért, Luke rám pillantott, majd azonnal elfordult.
"Bocsi." Motyogta. Megráztam a fejem az óvatosságán. Ezt az nem idézhette elő, hogy egy melltartóban és nadrágban állok előtt, de ő mindig megbizonyosodott arról, hogy 'tisztelettudó' legyen.
"Rendben van." Nevettem, odasétálva hozzá. Elkezdett felém fordulni, ahogy felvettem az új pólómat. Halványan rámosolyogtam, amit könnyen viszonzott, majd megfogtam a szabad kezét. "Gyere segíteni." Jelentettem ki és visszasétáltam a szekrényhez. Kiengedett egy halk nyögést, utálta, hogy válogatós vagyok ruhák terén.
"Muszáj?" Nyafogta, lebiggyesztve alsó ajkát. Megálltam és elengedtem a kezét.
"Jó bulit akarsz?" Döntöttem oldalra a fejemet, keresztezve a karjaimat és megfogva a pólóm szegélyét. Rájöttem, hogy túl kényelmetlen és inkább ruhát veszek fel.
Lassan bólintott egyet és felvonta a szemöldökeit, szemei egyből elhagyták enyéimet és tekintetét levezette a testemen, majd vissza. Megforgattam a szemeimet és újra keresgélni kezdtem egy bizonyos fekete, tapadós ruha után, ami igazából nem az enyém volt, egy barátom hagyta itt érettségi után.
Épp, mikor nyúltam a ruháért egy pillanat frusztráltság után, egy hangos kattanás hallatszott mögöttem. Kiegyenesedtem és azonnal Luke felé fordultam, aki kihúzta a képet a kamera résén. Megfogta ujjaival a fehér szélét és óvatosan meglebegtette.
"Mi az?" Kuncogott, ahogy elkapta a tekintetemet. Kikaptam a kezéből a kamerát és elvettem tőle a képet, míg várt az előhívásra. "Nem voltam kész!" Kiabálta és visszavette tőlem a kamerát.
"Ahogy én sem!" Ordítottam vissza. Fújtatva levettem a nadrágomat és beleléptem a ruhába, a testem körül forgatva próbáltam jól felhúzni magamra. Hátratúrtam a hajamat az ujjaimmal, ahogy lenéztem a ruhámon, majd vissza Luke-ra. Ezúttal a kattanást egy villanás is követte, gyakorlatilag megvakítva engem.
"Befejeznéd végre?" Dörzsöltem meg a szemeimet és pislogtam párszor, míg ő több képet húzott ki. Felállította mindkét képet, beleértve az újat is, az ágyamra.
Ujjaival megfogta az állam, az ajkaihoz húzott és így tartott pár másodpercig. Éreztem, ahogy mosolyog, mielőtt elengedett és ellépett tőlem nevetve saját magát szórakoztatva, ahogy rázza a képet a kezében.
"Luke." Morogtam, végigfuttatva nyelvemet az alsó ajkamon, ahol ezelőtt még ő volt. Kinyújtottam a kezemet a képért, de ő hátat fordított nekem. Hátul megrúgtam a térdét, mire majdnem összeesett.
VOCÊ ESTÁ LENDO
When We Collide (magyar) SZÜNETEL
FanficOsztozni egy otthonon az első főiskolai évben, kicsit más lesz, mint azt ahogy Autumn és Luke gondolta. A történet fordított! Az eredetit itt találjátok: www.wattpad.com/story/9794481-when-we-collide-luke-hemmings