Kézikönyv Szociálisan Érzékeny Embereknek

Personal Stuff / 8/-Mazsola túlélte!

Sziaaaaaasztok!

Tegnap érkeztem vissza a négy napos osztálykirándulásról egy halom élménnyel :) Nem volt mindenki az osztályból, még szerencse, igy elég jó emberekkel töltöttem időt. Nem voltak Keselyűk! (csak egy-kettő), Mások, Rádiók és Barátságosok voltak. Hosszú beszámolóval készültem :)) Csapjunk is bele!

1. Nap

Cél: Sonkolyos :)

Vonattal mentünk, aminek sokkal jobban örültem, mintha busszal mentünk volna (ezt még később visszavonom), azt leszámitva, hogy az átszállást követően egy olyan Rádió-tipusú fiú (nem Barátságos) ült mellém, akivel elméletileg filozófikus témákról (társadalom, rasszizmus, feminizmus, egyház, DNS, mittomén, kommunizmus) kellett volna beszélgetnem. Erre meg ő beszélt (soookat), én meg képeket vágtam és néha hozzászóltam. Olyan dolgokat tudtam meg, amiket nem akartam. Sebaj, legalább annyi hasznom volt belőle, hogy mikor leszálltunk a vonatról vitte a csomagom a szállásig. Hé, élni tudni kell.

A vacsi valami eszméletlen jó volt és ez egész végig igy maradt, eddig itt kaptunk legjobb kaját mióta csak kirándulni mentünk az oszival. Szóval, azt hittem első nap, hogy hú, de fel fognak hizlalni minket, de aztán rá kellett jönnöm, hogy az oszival nem tudsz meghizni, hiszen a túrák csak másnap jöttek.

Hármas szobák voltak a szálláson, én tuncus és fozsuka99 társaságát élveztem, de szerintem többet voltunk a szomszédos szobában ahol szintén három lány volt. Tehát teljes volt a Csipi-csopi, legalábbis reggel kettőig, amikor úgy döntöttünk mi is nyomjuk az ágyat a másik szobában.

2. Nap

Cél: barlangok (Nagy Magyar barlang, Szelek barlangja)

Út közben összeszedtünk valami kóbor kutyát, amit egyesek Gyulának hivtak (itt van egy jó viccem), én és még valaki pedig Emerenc-nek. Valaki megmagyarázta miért hivjuk inkább Gyulának: azért Gyula, mert hasonlit a volt magyartanárunkra, az is egyfeszt lihegett és büdös volt, sőt még félre is járt, mint a kutyu. Mindegy, én örültem a kutyának, még át is ment előttem a hidon, ami jó, mert neeem szeretem a hidakat, de ebből a frászomból gyorsan ki kellett gyógyuljak, mert annyiszor caflattunk át hidakon, hogy nem volt időm megijedni.

De a java csak most jön. A Szelek barlangja. Az oszi szerint csak egyeseket engednek be oda, akik nem barlangászok. DE azért tizenhat kölyköt simán beengedtek :)) Valami elképesztő és remisztő volt odabent. Egy csapóajtó vezetett a föld alá (ez volt a balang földszintje), a barlangász srác felemelte az ajtót és nem jött belőle csak szél és fura hangok én pedig magamban: na én abba a pokolba nem megyek be. Ja, és bementem, lépcső vezetett le és fújt a szél és fáztam és baromi hideg volt, mert gyakorlatilag rövid nadrágban és ujjatlanban ültem végig. Belül milyen a barlang? Terrifying. Sötét, csúszós, vizes és HIDEG. Kapaszkodni mindenben lehetett, csak a karfiol-alakú cseppkövekben nem (really, felmentem a hét méteres létrán, hogy aztán a pasi megmutatsa a karfiolokat a falon). Élmény volt a javából. És gyógyszer, legalábbis nekem. Annyira tartottam ettől a barlangászástól, mert úgyebár félek a zárt helyektől, de ez a kirándulás ráébresztett, hogy nem is akkora a félelmem, mint gondoltam. Mert ha a szakadéknál nem kaptam pánikrohamot és tovább mentem minden szó nélkül, akkor nem igazán féltem tőle, csak bolhából csináltam elefántot. Igen, féltem, de ez nem állitott meg. Megaztán ott volt a helyzet, hogy előttem is másztak, a hátom mögött is és nem engedhettem meg magamnak, hogy féljek, hogy én megálljak. Igen, biztos sokan féltek, de mindenki tovább ment és ez nekem is löketet adott. Senkit sem érdekelt volna, hogy félek, úgy is tovább kellett menni és ez érdekes élmény volt. Csúsztunk és a lábam tiszta sár volt. Én voltam az, aki mikor leereszkedett a barlangba és lett egy sárcsik a térdén, elkezdte letörölni, mire rám szólt a barlangász hogy hagyjam, lesz annál több is. Ja, térden csúsztam és pedig én nem vagyok magas (160 cm *köhögés*), nem tudtam volna elképzelni például a magas osztálytársaim hogyan jöttek volna be.