Ez a könyv a szociálisan érzékeny emberek világát taglalja, persze mérő hülyeség az egész. Csak ebben a könyvben megtanulhatod az aszociális lét fortélyait, attól kezdve hogy igazán kellemetlenül érezd magam egy közösségben egészen míg már a saját...
Nos, ha az elmúlt két napban valamit műveltél a könyveimmel vagy írtál nekem, akkor bizonyára nem kaptál választ. (hahadehogy, engem senki sem keres) Nem, nem kaptak el a szervkereskedők, csak két napos egyetemlátogatáson voltam.
Indulás: 3:45 am. (visítás) Enyhén korán volt.
Busszal mentünk, az én sulim és még két suliból a megyéből ment ugyanazon busszal, de még véletlenül sem haverkodott össze senki senkivel, mert mi Barátságosok vagyunk a javából. Hat órás buszkalandnak (partykaland) néztünk elébe, amiből a fél úton Fózsu-ra dőlve aludtam vagy bambultam előre a rosszullétemtől. Enyhén szólva nem szeretek buszozni. Olyan hét óra körül voltunk az utunk felénél.
Mazsola momentumok:
1) Próbálok aludni, de hallom, hogy megzörren egy zacskó és kinyitom a szemem a barátnőmre nézve, aki mellett ültem, és aki ártatlanul néz rám.
- Te eszel nélkülem?
- A kajára felkelsz, mi?
2) Ugyancsak az éhség-mítoszomra alapozva: egy fiú Oreóval kínált, én meg akármennyire is tudom, hogy nem kellene egyek, mégis elfogadom, mert ÉN éhes vagyok :))
Meg is jártam, mert utána kavargott a gyomrom, de megérte!
De, most már a térjek a lényegre. Három nagyobb egyetemet néztünk meg két nap alatt: Sapientia, Művészeti és Orvosi-gyógyszerészeti-fogorvosi (MOGYE) egyetem.
Első nap volt a Sapientia volt, ami egy gyönyörű épület volt és kábé ennyi maradt meg sajnálom. Az emberek kedvesek voltak, de többnyire rendszerezni akartak mindent: kaptunk fancy neves belépőkártyát, különböző karszalagot (az enyém rózsaszín volt) és még csoportszámot is, amikor bementünk az egyik terembe: 3-as voltam, de senki jó nem volt a csoportomba, úgyhogy Fózsu-val meg kellett hackkeljük a számunk. Mindkettőnknek volt annyi esze, hogy a tenyerét nyújtsa ki, hogy oda írják markerrel a számot. Letöröltük és pixxel átírtuk 5-ösre, hogy egy csoportba legyünk. Nailed it :)) Mikor megkérdezték, hogy ötös csoport, mi szorgalmasan bólogattunk. Ilyen az élet, néha piszkosan kell játszani.
A másik dolog, amire rájöttem, hogy a vásárhelyi emberek mind félig hazugok, mert az ebédet mindig elsutyizták, mert én folyton éhen maradtam. Azt mondják, hogy négykor eszünk, erre meg eszünk öt után. Hm. Én éhes természet vagyok. Az egyetemen lehet fogyni, nem hagynak enni és gyalogolunk, mint a bolond. Meg aztán, volt egy ismerkedős játék ( a neved pluszt egy tulajdonságod játék) is az ötös csoporttal és az én nevem annyira nehezen jegyezték meg: Hirtelen Heni. De még mindig jobban jártam, mintha a Zsófi helyett Zsombi-t mondtak volna :)) Az a játék nem volt vészes. De volt az a játék, amikor csak egy mozdulattal kell lecsapnod a másik kezét, ha elérted az egyik kezét, akkor nem használhatja.
Nekem kiesett a jobb kezem és csak a balt használhattam, de nekem jobbra kellett támadnom.
- Öööö, de nekem csak a bal kezem van már. - szólalok meg, mire a csoport vezető röhög:
- Légy kreatív!
Hát köszi :)) Benne voltam az utolsó négyben, szóval jól bírtam :))
Továbbiakban: bentlakásban aludtunk, ami eléggé pocsék volt, mert sokan voltunk egy szobában és én utálom ha felkeltenek az éjszaka közepén és talán elküldöm az illetőt valahova véletlenül.
Péntek este még megnéztük a művészetit, ott is volt egy érdekes jelent :))
Az egyik színész professzor színészekkel együtt tartott beszélgetős előadást. A tanár kihívott egy diákját, hogy ő majd improvizál nekünk egy szitut: felvételi előtt lenni. Azt mondták, hogy tegyünk kérdéseket a srácnak, hogy valósabb legyen, mire valaki az osztályomból megszólalt: Mondd meg mennyi integrál x dx! Mire szegény srác köpni-nyelni nem tudott. Majd megszólal valaki: x a másodikon per kettő plusz cé. A művészetis tanárban akkor dőlt össze a világ, hogy mi ilyen földhöz ragadt matekesek vagyunk. :( csórikám.
Szombaton végre az orvosi egyetemen csatangoltunk, megnéztük a gyógyszerészetit és a fogorvosit is. Nagyon-nagyon vagány volt. Voltunk a boncteremben és a patológián is, de nem volt sehol sem hulla. A boncteremben az asztalon három tál volt: csontok, szervek és agyszeletek voltak benne.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A látvány nem volt vészes, kicsit azért büdös volt, de rosszabbra számítottam. Az anatómia terem durva volt, mert ott fejek meg különös testrészek úszkáltak formalinban (formaldehid vizes oldala) és nekem meg fel sem fordult a gyomrom. Sajnálom, ha valakinek rosszul esett a fentebbi kép :D
Igen, még mindig orvos akarok lenni, de nem ezek a halottak borzasztottak el, hanem mikor a szimulációs laborba mentünk, akkor kirázott a hideg, mikor egy kisgyermek újraélesztését lehet ott gyakorolni és a körbevezetőnk arról beszélt, hogy milyen gyorsan el lehet veszíteni, megbukni a vizsgát. Az nagyon megrázott, mert a gyermekeket tartom a legnagyobb áldásnak az életben és amíg elégséges empátiát érzek felnőttek iránt, addig a gyermekeket képes vagyok megsiratni. Nem olyan régen volt az öcsém kórházban, azt is borzalmasan éltem meg. A gyerekek az egyetlen per pillanat, amiért orvos lennék, hogy segítsek nekik az álmom.
Hulla lettem én is a nap végére, a buszon megint ragadt le a szemem.
Ennyit jártunk szombaton:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Volt egy vicces pillanat a gyógyszerészetin, amikor a tanár azt mondta:
- Az első évesek az év végén kapnak egy csokrot...- megállt és ránk nézett, majd folytatta - Gyógynövényekből és az a vizsga, hogy ki kell találniuk milyen növények.
Ja, vagy úgy.
Amúgy még, találtunk magunknak orvosis pasit is, akiért rajonghattunk :))
Ennyi lett volna, életjelet adtam magamról :D
Neked mi a terved a jövőben? Mi leszel, ha nagy leszel? :D Írd meg, kíváncsi vagyok rá.
(btw nálatok is havazott?)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
