Ez a könyv a szociálisan érzékeny emberek világát taglalja, persze mérő hülyeség az egész. Csak ebben a könyvben megtanulhatod az aszociális lét fortélyait, attól kezdve hogy igazán kellemetlenül érezd magam egy közösségben egészen míg már a saját...
A buszok látszólag ártalamat és hasznos gépezetek, amik elvisznek ide-oda (mert sétálni dög lusta vagy), DE ez nem minden. A buszok a Barátságosok számára kész kinkamrák is lehetnek, szóval nem árt ám vigyázni.
Most pedig egy perc néma csend az ingázóknak.
Köszönöm.
Én abban szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem feltétlenül kell buszoznom az iskoláig, persze megtehetném, de nem KÖSZ, ÉN AZ ÉLETET VÁLASZTOM. De sajnos főhősünk *ide a főhős neved* például Ivó nem áll ebben a szerencsés helyzetben és buszoznia kell. De mielőtt felszállna, arra a négykerekű pokolgépre, felvázolok két dolgot: a szocializációs lehetőségeket és a buszozó embertipusokat, ezek MIND fontos tudnivalók, Ivó.
Ezek az állitások vonatkoznak a mindennapi buszos közlekedésre és az osztálykirándulásokra is.
Embertipusok
- aki mindenkire rászól, mindig morog valamiért, vagy a srác aki tesz magasról mindenkire
- a Barátságos ( bőrdzseki, fülhallgató/könyv)
- aki egész végig a mobilját bújja, vagy rosszabbik eset, egész végig telefonál és te megtudod, hogy a szomszédjának az ismerősének a fiának az osztálytársa milyen bunkó. förtelem.
- aki egész végig tanul
- aki minden lehetséges kaját elhoz, sőt, még a másét is elkéri, itt érdemes megemliteni, hogy mindent külön zacskóba csomagol
- aki mindenkivel beszél, nem marad csendben ( Rádióhoz hasonló, lásd. első fejezet)
- aki szagos, értsük arra is, aki a nyári fülledt levegőjű buszban dezodort fúj és azt is akinek más szaga van *lásd a fejezet végén a Personal Stuff-ot.
- aki végigalussza az utat
- aki minden helyet elfoglal: öt bőröndje van, két virágcsokra és egymagában két székre ül
- a néni aki ha nem adod át neki a széked úgy néz rád, mintha minden bűnöd ismerné
Szocializációs lehetőségek
- ha az ablaknál ülsz, akkor simán megy as 'Fázol ha kinyitom?...'
- alapozol az ember legősibb ösztönére, vagyis megkinálod kajával ' Kérsz a csipszemből?...'
- ha a buszban van egy zacskó a szemétnek, akkor növeli a közösség érzetet
- a segélykérés szintén is erősiti az összetartást, például: ha fékez egyet hirtelen a busz és elcsúszik a telód, vagy ' Nincs egy kis...? '
- megbököd az előtted lévőt, mert szólni akarsz az első sorban ülőnek
- nézed a másik combját ( p.s. ez akkor vicces ha egy hajszálvékony fiú nézi egy csajét és azt gondolja: bárcsak nekem is ilyen combom lenne! )
- ha az előtted ülők nevetnek, nevess te is
- leskelődsz a két szék között
- dugd ki a lábad/ tedd a másik székre a lábad, ezzel élő sorompót állva
- dobj meg valakit sállal
Ezek közül legalább egy biztosan működni fog, (életbiztositást nem vállalok)
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Most pedig az igért Personal Stuff :D van néhány buszos sztorim, annak ellenére, hogy ritkán buszozom
1)A falusi buszok - Buszoztunk az egyik barátnőmmel a város felé és olyan másfél órás út várt ránk. Persze álltunk. Persze. De nem igazán ez volt a legnagyobb bajom, hanem a szag. Olyan fél óra után valahonnan a buszból savanyú uborka szag jött. Én meg, mint a sas, tünde szemeimmel próbáltam kiszúrni ki volt az az elvetemült aki a reggeli hat órás buszon uborkát majszol? De nem láttam meg, pedig már kis hiján kiszédültem egy óra után. Soha nem örültem még a városom táblájának, mint akkor. Leszálltam és remegett a lábam. Semmi sem tesz túl a bogdándi buszon :D
2) Általános városi buszok - Na most, amit tudnod kell: én nem vagyok az a buszos típus, nem megyek vele csak ha nagyon muszáj. Nem azért, mert klausztrofóbiás lennék, csak jobban szeretek sétálni. A sulim fél órányi sétára van, én mégis inkább lesétálom. De egy nap kényszer megoldásként mégis buszoznom kellett. Nem éreztem magam valami jól, ezért muszáj volt. Meg is bántam. Keményen. Az első megállónál még okés volt. De valahol a harmadiknál elszabadult a pokol. Valami olyasmi mint az Éhezők viadalán, csak itt a harc az ülőhelyekért folyt. Voltak furcsaságok például: a néni ötven szatyorral, a néni két csokor virággal, a srác aki szar mindenkire, a LASSAN csoszogó bácsi meg ilyenek. szóval tipuskarakterek, amiket fent is emlitettem
3) Amikor két Barátságos találkozik - Tavaj történt, hogy projekteztünk egy Magyarországi iskolából valókkal és hát megesett, hogy egy buszra keveredett mindkét sulis csoportból. Nos, akkor történt, hogy hátraültem valamiért és közelebb voltam a magyaroszágiakhoz. Szóval, én nézek kifele az ablakon és a hajam mivel nagyon hosszú, az ülés környékén volt. Valószinüleg hátra is érhetett, mert időközönként apró húzásokat éreztem a hajamon. Mindegy, nem vettem fel, inkább megént elrendeztem a hajam. Mikor már sokadjára éreztem a húzást, hátra húztam a hajam és fordultam. Egy másik suliból való fiú ült a hátam mögött és fonta a hajam. Mikor megláttam, azt sem tudtam mit szóljak. Néhány apró tincsem össze is volt szépen fonva. Tényleg, nem szóltam semmit, megfordultam és amint tudtam, elültem. A fiú komolyan, mit gondolt? :D * Unatkozok. Nahát, egy kis haj! Fonjuk be!* Tipikus hozzáállás, nem fiúk? :D
Rendben, nem tömöm több béna történetemmel a fejezetet, de most te jössz!
Neked mi volt a legjobb vagy legrosszabb buszos élményed? Ird meg, majd' meghalok a kiváncsiságtól, hogy megtudjam.
(Ez a fejezet nyomokban tartalmazott egy csipetnyi buszellenességet, de nem vállalok felelősséget a busztársaságok csődjéért)
