Farkaslélek

Kezdetek

-Kat! Kelj fel, elkésel! - jön be anya, és felhúzza a redőnyt. A nap a szemembe világít, és alig tudom kinyitni, végül magamra húzom a virágos paplanomat, és alszok tovább, de anya lerántja rólam. - El akarsz késni az első napodon? Örülj, hogy még fél órát hagytalak aludni! Na, gyerünk, kelj fel, én addig csinálok neked kakaót. - majd kilép az ajtón, és hallom a lépcső dobogását, ahogy sietősen megy a konyhába anya.
-Ahhhgr - Morgok egy nagyot, majd szó szerint legurulok az ágyról, ezzel magamra csavarva a paplanomat. - Segítsééég! A paplan elkapott, így sajnos nem tudok készülődniii! - Kiáltom fáradtan, és fájdalmas hangon.
Anya nagy léptekkel jön fel a lépcsőn, és az ajtóban megáll.
-Jajj Kat, most komolyan. Viselkedhetnél úgy is, mint egy 16 éves nagylány. - csípőre teszi a kezét, és odajön, hogy kibugyoláljon engem a paplanból.

(***)

A kakaómat szürcsölgetem, majd ránézek az órára. Negyed nyolc. Még van időm, negyed óra kb míg beérek. Nagyon lassan, de megittam a kakaót, és elindultam. Az ősz már augusztusban is meglátszott, a barna, sárga, vörös, és a többi színben játszó levél a széllel "fogócskázott", én pedig a járdán sétáltam a suli felé, a leveleket nézegetve. Amint beértem, letámadott egy lány. Majd kiszorította belőlem a szuszt, de végül elengedett. Vállig érő, göndör, vörös haja volt.
-Amy! - kiáltottam fel örömömben. - Hogyhogy te is idejöttél? Azt mondtad, másik suliba fogsz menni.
-Ja, valójában meggondoltam magam, hisz egész évben nem hagyhatom egyedül a legjobb barátomat! - mosolyodik el.

Az osztályterem ajtajához érve, ami valójában nagyon unalmas, mert a négy fehér fal közt sok szintén unalmas dolog van. Meglepődve álltam a már összekent ajtóban, és néztem, ahogy a fiúk a tévén keresztül X-boxoznak, de végül rávettem magam, hogy bemenjek. Egy ablak felőli helyet választottam, majd a székbe huppantam, és mellém leült Amy.
-Amúgy, hogy telt a nyarad? - kérdezi, ezzel megtörve a köztünk lévő csöndet.
-Unalmasan. Neked? - vágom rá, még mindig az udvart bámulva az ablakon keresztül.
-Mi nagyon sok felé mentünk. Képzeld, jártunk Londonban! Aztán még az Eiffel tornyot is megnéztük, és nagyon szép v.. - állt meg hirtelen. - Figyelsz te rám? Kat? Hé, itt vagy? - rázza meg az arcom előtt a kezét.
-H..Hogy? Mi? Tessék? Bocsi, csak.. - kezdem el halkan. - Mostanában nagyon "húz" magához az erdő. Annyira titokzatos. Jut eszembe! Nincs kedved velem eljönni ma délután?
-Bocsi, ma nem érek rá, viszont te kimehetsz. Tényleg, ma telihold van, és meg akarjuk nézni a távcsővel.
-Hát, jó. Akkor megyek egyedül. - ekkor belép egy mogorva tanár. Barna, felállított haja volt, és ki volt öltözve, mint aki randizni megy. Pedig nem.

-Sziasztok. Én Mr. James vagyok. Az első órát egy bemutatkozással kezdjük. - ordítja végig az egész termet, majd kinyitja a naplót. - Amy  Styles, kérlek gyere ide, és mutatkozz be pár szóval a többieknek. - Amy rám néz azokkal a gyönyörű smaragdzöld szemeivel, majd feláll, és kimegy.
-Amy Styles vagyok, és egyetlen barátom van csak, de olyan, mintha egyszerre három is volna. Már kiskorunk óta barátok vagyunk, és még egyszer sem vesztünk össze. A családom gazdag, ez által nyáron is nagyon sok hely... - de Mr. James félbeszakította.
-Jó, köszönjük, leülhetsz. - majd így ment kb egy fél óráig, míg az én nevemet nem mondta, de én még mindig nem figyelek, és az udvart bámulom, ekkor valaki megkocogtatja a vállam egy bottal. - Elnézést, hogy megzavarom önt, de be kéne mutatkoznia, Miss. Kathrine. - vágja oda nekem felhányóan.
-E..elnézést. Kathrine Black vagyok és.. - ekkor meglátom a kézfejemen futó fekete ereket. Megrémülök, és a pulcsim ujjához kapok, hogy eltakarjam őket. - és én vagyok az, akiről Amy mesélt. Tényleg legjobb barátok vagyunk már mióta, és még egyszer sem vesztünk össze, mindenben segítettük egymást. - Amyre nézek, majd gyorsan elkapom a fejem, és megpillantom a kezemet, de semmi nincs rajta.
-Köszönjük, hogy bemutatkoztál, Miss. Kathrine. - mondja gúnyosan. Azt hiszem, megvan az a tanár, akit a legjobban fogok utálni az évek során. Végre kicsöngettek. Gondolom magamban, és szinte én vagyok az első, aki kiviharzik a teremből. Most tesióra jön. Egy újabb kínszenvedés. De egyszer csak hazajutok! Ekkor Amy beáll mellém, és így folytatjuk az utat az öltözőig.

(***)

Hazafelé tartok. De az erek megint megjelentek a kezemen. Ahogy jön fel a hold, egyre jobban megjelennek. Fekete, duzzadt erek. Egy vonyítást hallok, az erdő mélyéről. A fejem elkezd sajogni, és csak az erdő felé nézek kerek szemekkel. Egyre jobban fáj, míg össze nem kuporodok. És már nem fáj. Elkezdek szaladni négy lábon, amit teljesen normálisnak tartok. A nyers hús szagát érzem, erre megpillantok az erdőben néhány farkast, akik egy egész őzet esznek. Meglátnak, és esznek tovább, én pedig megpróbálok jobban odamenni. Még mindig nyugodtan esznek, pedig már az őz mellett állok, ekkor egy farkas oda"gurít" nekem egy kis nyers húst. Valami késztet, hogy egyem meg, és a hasam is korgott. Végül rászántam magam, és elkezdtem enni. Nem is volt olyan rossz, mint én azt hittem, de sajnos nem maradhattam tovább, mert már teljesen sötét volt. Arra már rég rájöttem, hogy nem ember vagyok. Mármint az elmúlt tíz percben jöttem rá. Arra gondoltam, mivel így, akármi is vagyok jelenleg, gyorsabb vagyok, és gyorsabban is tudnék hazaérni, tehát elkezdtem futni a házunk felé. Viszont egy kis gond akadt. Visszaváltozni nem tudok, így meg kell várnom idekint a reggelt. Hah! Milyen nagy szerencse, hogy erdő mellett lakunk, így legalább tudok ott aludni, és ha anya kijön az udvarra, nem látja meg, hogy én itt fekszek egy vadállatként a házunk mögött. Így hát szükségletes volt bemenni az erdőbe. A titokzatos, és sötét erdőbe. Minél mélyebbre mentem, végül megláttam egy nagyobb bokrot, amiben el tudok bújni, hogy senki, és semmi ne találjon rám.

~Sziasztok! Íme egy új könyv, remélem, ez már jobban tetszik. Írjátok meg nekem, hogy eddig milyen a könyv! Köszi mindenkinek :3~