Farkaslélek

Fényre derült kis titok

Arra keltem fel, hogy egy hordágyon visznek. Lassan nyitogattam a szemeimet, az ujjaimat pedig mozgattam, azonban a kezemet már nem tudtam felemelni, sem a lábamat. A könyökhajlataim, a csuklóim, a térdjeim és a bokáim az ágyhoz voltak kötözve. Meg akartam rántani a kezem, de az egyik hordozómra pillantottam, aki csak a szája elé tette a mutatóujját, jelezve, hogy maradjak csöndbe és ne mocorogjak. Picit bólintottam, és óvatosan balra fordítottam a fejem. Mellettem, ahova néztem, Davet hurcolták, de ő még eszméletlen volt. Jött egy elágazódás, engem a jobb út felé vittek, őt pedig a bal út felé. Elordítottam magam, rángatózni kezdtem, mígnem letettek, és egy szurival közeletdek felém.
-Ne merjék beadni nekem, nem tudom, milyen hatással van rám! NE! NEE! ne.. - és elaludtam.
Egyébként, talán nem is emberek, akik engem visznek. Fekete kapucni volt rajtuk, az arcukat sem láthattam, az út sem volt ismerős, amin mentünk. De... Várjunk csak...! Én farkas vagyok, azt csinálok, amit akarok, és akkor, amikor akarom. Amint felébredek, átváltozok, és már menekülök is! Ja. Persze. Nem tudom, kik ők, mire képesek, hová visznek engem, mit akarnak csinálni. Kiszámíthatatlanok.

(***)

Amint lehetőségem akad, a szemeim kipattannak, és már érzem is a duzzadó ereket, ahogy végigfutnak a testemben, majd villámgyorsasággal átváltoztam. Síri csönd volt, viszont közeledő lépteket hallok, nem sokkal később lassú tapsot is. Egy férfi jött elő a sötétből (mint a filmekben szokott xDDD szerk.). Félmosolyra húzta a száját. Annyira hasonlított Davere... Összekócolt, fekete haja volt, inget, egy farmert, meg egy bakancsot viselt.
-Szép vagy, Angyalom. A Fiam jó barátnőt választott.
Visszaváltoztam.
-Maga meg mi a fenéről beszél?! Csak nem.. Maga az apja?! - Döbbentem le.
Ez... Nem lehet..
-Ó, milyen okos kis hölgy! - Lépett közelebb.
-Ne jöjjön közelebb.
-Mert? Harapós a farkas?
Na jó. Itt betelt a pohár. Megtámadtam, de csak az oldalát tudtam megsebezni. Ügyes. Viszont én ezzel el tudtam menekülni.
-Menekülj csak, Kedves. Dave még az én kezeim közt van! - kiabálta utánam.
Megálltam, és hátrafordultam.
-Képes volna bántani a saját fiát?!
-Nem bántom, csak néhány kísérletet végzek rajta. Tudod, DNS minta, meg amit ugye a tudósaim hoznak létre. 3 napra kérem el csak, aztán visszakapod.
-Hogy érti azt, hogy visszakapom?! És... Nem fogom engedni, hogy ezt tegye vele!
-Úgy tűnik, nagyon nagy a kötődés a két farkas között.. Mégis őt kéne inkáb elengedni. Fogják el a lányt. - Utasította azt a néhány embert, akik mellette votak.
Átváltoztam, és nem ám, hogy elfutottam volna, nem, inkább nekik ugrottam. Az egyiknek a vállát téptem le, a másiknak a fejét, és így tovább. De az utolsóval nagyon megküzdöttem, de az ő életének is véget vetettem.
-Tehát, most vagy elfut, vagy pedig az lesz, ami a többiekkel történt.
-Szép volt, nem mondom, hogy nem. De rólad nem mondok le. - Sarkon fordult, és elment.
Megpróbáltam az első emeletre jutni, ami egy kis idő után sikerült is. Jól gondoltam, az egész épület térképe itt van. Megkerestem, hogy melyikek azok a szobák, ahol Dave lehet, és úgy siettem emeletről-emeletre, ahogy csak tudtam. 5 szobát tippeltem, végül az ötödik melletti szobában volt, kábultan. Micsoda véletlen! Az ágyához siettem, hogy megnézzem, jól van-e. Még lélegzett.
-K.. Kat? - Szólított meg suttogva.
-Itt vagyok. Hogy vagy? - Kérdeztem fölé hajolva., de csak mosolygott.
-Végre, aggódsz értem. - Pattant ki az ágyból, mint akinek semmi baja nincs. - Mehetünk? - Kérdezte, miközben a ruháját igazgatta.
-Hova?
-El innen, jó messze az apámtól.