Farkaslélek

Kórház

-Csak bocsánatot akartam kérni.. - mondta lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel Amy.
-Akkor kérj. - jelentettem ki komolyan.
-Nem akartok felmenni, és megbeszélni a dolgokat? - kérdezte aggódó hangon anya, habár tudja, hogy itt és most kibékülünk, felmegyünk, és beszélgetünk.
-Bocsánat, hogy hajtottam a barátodra. - nézett immár a szemembe. 
Várjunk, várjunk, várjunk. A BARÁTOM??? Ő csak egy haver! Asszem'... Teljesen elvörösödtem.
-Ő nem a barátom.. De semmi gond. Amúgy is, egy fiú miatt veszekszünk. Nem úgy ígértük, nyolc éves korunkban, hogy nem fogunk egy fiú miatt összeveszni? - húztam félmosolyra a számat.
-De. - odajött, és megölelt. Én visszaöleltem, habár még szerintem még mindig el voltam pirulva.
Felmentünk a szobámba, és beszélgetni kezdtünk. Nos ez jó pár óráig tartott.
-Már 7 óra?! - nézi Amy a karóráját.
-Hát, úgy tűnik. - néztem rá értelmetlenül.
-Mennem kell, bocsi. - állt fel a földről, majd szaladt ki.
-Oké, kikísérlek! - szaladtam utána.
Mikor kiment, megcsörrent a telefonom. "Dave~".
-Szia! ma ráérsz? Elvinnélek vacsorázni. Mit szólsz? - kérdezte sietősen.
-Szia, oké, mikor?
-Úgy kb most, a házatok hátuljánál találkozunk, szia! - majd sietősen le is tette.
Ugye, nem az, amire gondolok? Vadászni visz...?! Na mindegy. Gyorsan elmondtam anyának a történteket, majd megkérdeztem, hogy elmehetek-e. Igent mondott, ezért villámgyorsan felhúztam a cipőm, és szaladtam ki a házunk hátuljához.
-Na, mehetünk? - kérdeztem izgatottan a legalább 10 perce várakozó Davet.
-Igen. Változz át. - kezdett el mosolyogni.
Tudtam!
-Oké.. - ezzel át is változtam, majd bementünk az erdőbe. Miután rengeteget futottunk, megálltunk, és ittunk, majd mentünk tovább. Meglátott egy őzet, és szólt, hogy vadásszam le. Én? ÉN vadásszak? Hát, oké. Elbújtam egy közeli bokorhoz, majd rátámadtam. Sikeresen elkaptam, de ahogy visszanéztem Dave-re, nem volt ott. Azt hiszem, meg akart viccelni. Egyszer csak egy nagyon fájdalmas érzés szúrt a vállamba. Megtámadott egy másik farkas. Miután leszállt rólam, elejtettem az őzet, és csak néztem az előttem lévő idegen farkasra. Megint megtámadott, de ezúttal a nyakamra ment, és sikeresen ejtett rajta egy jó mély sebet, de ekkor visszaváltoztam, a földre rogytam, beütöttem a fejem egy nagy kőbe, ezzel az is vérezni kezdett, és amit utoljára láttam, hogy Dave visszatért.

~Dave szemszöge~

El akartam menni, hogy én is keressek egy kis élelmet, de mire visszatértem, Kat már a földön hevert, és láttam, hogy egy farkas közelít felé. Csöndesen közelítek az idegen felé, és letámadom. A nyakát támadtam, hogy el tudjam zárni a levegő útját, és sikerrel jártam. Megfulladt. Visszaváltoztam, és odarohantam Kat-hez. Menyasszony pózban felkaptam, és kivittem az erdőből. Hogy magyarázzam meg az anyjának? "Megtámadta egy farkas, és elájult"? Ki kell találnom valamit, míg a kórházhoz érek.

~Kathrine szemszöge~

Nem láttam semmit. Sötét volt, de egy alak közeledett felém. Talán Dave? Nem, ez nem lehet ő.
-Kathrine!! - ordibálta aggódóan Dave.
-Itt vagyok! Hallasz? Itt vagyok előtted! - ordibáltam, és szaladtam felé, de mikor elé értem, egyszerűen csak átment rajtam. 

(***)

~Dave szemszöge~

A kórházba értem, ahol azonnal értesítettem Kat anyját. Míg vártam, hogy ideérjen, csak idegeskedtem, és próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak. Megvan! Elesett valamiben, és nagyon csúnyán megütötte magát. Azt hiszem, ez jó. Ekkor belépett Kathrine anyja aggódó tekintettel.
-Mi történt?! Hol van? - bombázott a kérdéseivel.
-Mikor sétáltunk az étterem felé, elesett, és beütötte egy nagy kőbe a fejét. - jelentettem ki kicsit idegesen.
-Miért nem vigyázol rá jobban?! - kérdezte ijesztően a szemembe nézve.
-Nos.. Elnézést.. - néztem félre.
-Én kérek bocsánatot, lehet, hogy kicsit túlzok.. - ült le mellém.
Később kijött az orvos, majd bejelentette, hogy amnéziás lett.

~Sziasztoook!!! Bocsi a végéért, de sietnem kellett, és bocsi, hogy ilyen összecsapott lett :( Na és persze köszönöm a 130+ olvasót, imádlak titeket! <3 További szép napot! <3~