Farkaslélek

Hihetetlen igazság

Megállok a kép előtt, és csak bámulom. Anya egy csodálatosan szép piros szoknyában van, ami csillog. Apa öltönyben. Én szintén szoknyában vagyok, ami halvány kék, a spagettipántjánál egy kis halvány sárga virág van, majd Jer szintúgy öltönyben, csak nem olyan férfiasban, hanem kisfiúsban. Mellém lép a kísérőm.
-Maga Kathrine Black? - kérdezi a képet bambulva.
-Igen, én vagyok. Miért? - fordultam felé.
-Akkor köszöntöm a palotában, felség. - mit hablatyol ez itt nekem?! - Kérem, jöjjön velem, az apjához indultunk, nemde, hercegnő? - indul el egy nagyobb barna ajtó felé.
-Semmi felség, semmi hercegnő, semmi ilyen. Tegeződhetünk. - vágom oda flegmán.
-Ahogy akarja.. Akarod. - javítja ki, majd bekopog az ajtón. Egy hang szól ki, jelezve, hogy benyithatunk.
-Lányom! - áll fel és tárja szét a karját.
Rögtön elkapom az alkalmat és letámadom.
-Királyi család vagyunk?! Erről miért nem szóltál?! Mi ez a hely, mért hoztál ide, na és hol van Dave? Mit akarsz egyáltalán tőlem?! - bombáztam a kérdésekkel.
A karjait leengedte, és olyan fejet vágott, mintha tudta volna, hogy így letámadom.
-Mindent megtudsz időben, ne aggódj. És ami a barátodat illeti, nem messze innen egy kiképzőtáborba küldettem az őrökkel. Jó kezekben van, ne félj. - mondja teljesen nyugodt hangon.
-Mi a fene van a hülye életemmel?! - háborodok fel - Megtudom, hogy egy hercegnő vagyok, majd azt is, hogy a barátomat egy hülye katonai kiképzőhelyre küldted?! Tudod mit?! Hagyj békén.. - sarkon fordulok, és sietősen visszamegyek a 'szobámba', ami még szobának sem nevezhető.
-Hercegnő.. - szól az egyik őr az ajtóban állva - van normálisabb szoba is.
-Nem érdekel, én ezt a helyet kaptam ez előtt is, bele kell törődnöm. - jelentettem ki dühösen, átvéve a kamasz-flegma-örökkéháborúzós szerepet.
-Kérem, ez csak egy...- félbeszakítottam.
-Azt mondtam, hagyjon!!! - és szinte egy pillanat alatt ott álltam előtte vicsorgó farkasként.
-Rendben, értettem, hölgyem.. - becsukta az ajtót, de tudtam, hogy nem ment el.
Visszaváltoztam és visszamentem az ágyba. Nagyban gondolkoztam, mire egyszer csak bealszok.

~

-Anya, te vagy az? - kérdeztem aggódóan.
-Igen kicsim, én vagyok. - érinti meg a vállam hátulról.
Megugrottam egy kicsit az ijedségtől. A keze holt hideg volt. Megfordultam, hogy megölelhessem, de senki nem volt ott.
-Anya, hol vagy? - kérdeztem szintén aggódóan.
-Itt vagyok, kincsem. Itt leszek mindig, a te kis szívedben. - érinti meg a szívemet. Szó szerint, éreztem, hogy egy pillanatra, ott belül, hideg lesz.
Nem hallottam már a hangját. Hiányzik, nagyon. A földre rogytam és keservesen sírtam. Hirtelen felpillantok, és egy farkast látok magam előtt.

~

Villámsebességgel ugrottam ki az ágyból, és törtem ki az ajtót.
-Vezessenek a kiképzőhelyre. Most! - utasítom a három őrt, akik meglepetten néznek rám. Mit vártak?
-De nem lenne szabad, az apja nagyon mérges lenne, hercegnő.
-Nem érdekel az apám. - vágom oda nekik bunkón. Csak az igazságot mondtam.
-Parancsára, felség. - meghajol előttem, és egy hintóhoz (!?!) vezet.
Kinyitja nekem az ajtót, én beülök, és a kocsi már indul is. Eléggé fura volt, de mintha ültem már volna ilyen szerkezetben. Körülbelül egy fél órával később ott is voltunk.
-Kérem, elvezetne... Hozzá? - kérdeztem, és reméltem, tudja miről beszélek.
-Persze, erre gyere. - intett, én pedig követtem. - Meséljek a családodról, hogx képben legyél? - kérdezi hátra se fordulva.
-Hát.. Mivel egy darabig itt fogok élni, meg kell tudnom az igazat. - rugdosni kezdtem a kavicsokat.
-Rendben. Mikor megszülettél, a mi klánunkban az apa veszi először kézbe a gyereket. Az apád, Robert Black, a szemedből látta, hogy farkas vagy, farkas vér folyik benned. Nem akarta, hogy tudd, így elhagyott titeket, és még előtte egy családi házba költöztetett, hogy végképp ne tudjon róla senki, hogy te egy hercegnő vagy. - itt egy kicsit abbahagyta, gondolom, gondolkozott - Nem bírt az erejével, ezért is távol akart maradni tőletek, nehogy ártson. És ugye most tartasz itt. Egyébként minden farkasnak van egy ereje. Az apádnak az, hogy ki tudja cserélni az emlékeidet, azonban ne..- itt felforrt az agyvizem, végleg megutáltam azt az öregembert.
-Ó, hogy az a... - Lettem hirtelen ideges. Szörnyen mérges voltam, hogy így és ilyen módon eltitkolta.
Aztán csak oda értünk. Oda, ahová jönnöm kellett. Azaz hozzá. Egy kisebb rozoga ajtóhoz értem, a ház maga úgy nézett ki, mint ahol én ébredtem fel. Benyitottam és láttam, hogy ott ül az ágyán. Hirtelen felém kapja tekintetét. Enyhe mosolyt ejtettem, ő pedig odaszaladt hozzám, és ölelt. Úgy tűnt, mintha sosem érne véget.
-Úgy hiányoztál nekem. - suttogja a fülembe.
-Te is nekem. - suttogom vissza.

~Heey, guys! Ez egy elég hosszú rész lett (szerintem) és örülök, hogy tudtam most ezt hozni. Ez egy nagy becsben tartott rész, hiszen csak nektek, a suliban minden szünetben írtam. Még az egyik osztálytársam is megkérdezte, hogy 'Ki az a Part 16 of 16?' xD úgggyhooogy... Jó olvasást, Margarétáim! (igen, mostmár ez lesz a nevetek xD) további szép napot!~