Farkaslélek

Áramszünet

Reggel, mikor felkeltem, egy bokorban feküdtem, és nagyon fájt a hasam. Nem éhes voltam, azt hiszem, a tegnapi nyers hús rontotta el a gyomromat. Szerencsére az ablakom pont az erdő felé esik, így simán be tudtam mászni. A hajamból gyorsan kiszedtem a leveleket és az ágakat, aztán bebújtam az ágyba. A jó meleg ágyba. Bárcsak előbb keltem volna, hiszen most van 6 óra! Már csak fél órát aludhatok. Vagy mégse, mert anyának pont most kell bejönnie ébreszteni.
-Ébresztő! Hol voltál tegnap egész este?! - kérdezi a hangjában némi aggódottsággal, azt fűszerezve egy csipetnyi dühhel.
-Mi...? - próbáltam eljátszani, hogy  csak most keltem fel.
-Tegnap este nem jöttél le vacsorázni. Hol voltál?
-Jaaa, csak.. hoztam magammal kaját, és megettem, és nem voltam már éhes.. bocsi, hogy nem szóltam..
-Rendben, semmi baj, de legközelebb ne legyen ilyen. Szeretnél még aludni, vagy felkelsz most? - úgy kérdezi, mintha tudná, hogy hol aludtam!!!
-Azt hiszem, már nem fogok tudni visszaaludni, így felkelek. - félmosolyra húztam a számat, majd kikeltem az ágyból. Anya gyengéden bólintott, aztán kilépett az ajtón.
Egy hosszú ujjú, fekete, csipkés felsőt választottam, ahhoz pedig egy kicsit szakadt fekete nadrágot. A fésűmet kétségbeesetten elkezdtem keresni, mert ha így megyek iskolába, biztosan azt hiszik, hogy az erdőben aludtam. Végül a fiókomban bújt el a kis sunyi. Kifésültem a hajam, oldalra fontam, majd leszaladtam a lépcsőn. Gyorsan megittam a reggeli kakaómat, és már hallottam is, hogy megszólal a csengő. Amyvel együtt megyünk suliba.
-Elindultam! - hangoztattam el az ajtóban állva, és már el is indultunk. A nagy, fekete felhőket gyorsan fújta a szél ebbe a kis városkába. Miattuk mi is gyorsabbra vettük a tempót. A szél egyre erősödött, majd a felhők lassacskán ide is értek. Mi szerencsére már bent voltunk a suliban. Kedd van. Gyorsan előhalásztam a táskám mélyéről az órarendet, amit még Mr. James tanár úr adott nekünk tegnap. Az első óra informatika volt. A tanár már jött is, pont a csengőszóra. Már a vihar is itt volt, dörgött, villámlott és szakadt az eső. A termet, sőt, az egész iskolát sötétség borította el. Szerencsére feltalálták a villanyt. Az óra elején, pár perccel  azután, miután bekapcsoltuk a gépeket, ki is kapcsoltak egy nagy villámlásra. A lámpák fénye szintén eltűntek. Az egész termet, most már, sötétség borította. Erre Amy odasúgja nekem:
-Hé, foszforeszkáló kontaktlencsét raktál be, vagy mi? Úgy virít a szemed, mint egy farkasé! - jelentette ki kicsit aggódva, de a hangjában mégis öröm volt. Nem olyan öröm, hogy.. örül neki, hanem egy más fajta öröm.
-Majd délután mindent elmondok, jó? Suli után ráérsz? - kérdeztem kicsit félénken, mert tudtam, mi lesz a válasz.
-Bocsi, de nem. Majd holnapra nem írok fel semmi programot, jó?
-Oké.. - a fekete duzzadt erek megint megjelentek a kezemen, de ez szerencsére sötétben nem látszanak. Azt hiszem, hogy ezek akkor jönnek elő, amikor vagy ideges, vagy mérges vagyok. Jó tudni!

(***)

Legalább egy hét, mire megcsinálják a suliban az áramot, ezért mindenkit hazaküldtek már az első óra után. A legjobb alkalom, hogy kiderítsem, mi is vagyok valójában! És nagyon úgy tűnik, meg kell tanulnom átváltozni, és visszaváltozni. Ez lesz az első "leckém". Úgy gondoltam, gyakorolhatnám egy kicsit, így kimentem az erdőbe. Sokáig barangoltam, mire megtaláltam egy csodaszép helyet. Egy kis patak, néhány kicsi vízesés, néhány fa, ahol besütött a fény és egy kicsi füves terület, ahova lefeküdhetek, leülhetek, pihenhetek. Mire észbe kaphattam volna, már a puha füvön feküdtem.
-Jó. Koncentrálnom kell. Csak gondoljak az.. állatbeli énemre.. és talán menni fog. - suttogtam, majd becsuktam a szemem.
Éreztem, ahogy a felduzzadt erek dobognak az összekarcolt kézfejemen. Majd megtörtént. Átváltoztam, és örömömben ugrándozni kezdtem. Viszont a nagy ugrándozásomban a kicsi, csordogáló pataknál megálltam. Ahogy megláttam magam, szinte elszörnyedtem, de egyben örültem. Már azt is tudom, hogy tudok átváltozni, és hogy farkas vagyok. Most pedig már csak visszaváltozni kéne. Az sem lesz nehéz, de ahogy "megláttam" a gondolatomban magamat, már meg is történt. Láttam a kézfejemen visszahúzódó ereket. Hogy fogom ezt megmutatni Amynek? Egyáltalán elmondani hogy fogom neki? Össze kell szednem magam. Ahogy erre a mondatra gondoltam, rögtön témát is váltottam. Az átváltozást gyorsabban kéne. Furcsa, hogy minden filmben van egy lány, meg egy srác, és pl. a csaj nem tud semmit az erejéről, a srác meg megtanítja, hogy hogy kell kezelnie. Én hülye meg itt vagyok egyedül, az erdő legmélyén, és egyedül tanulok meg mindent. Na mindegy, inkább koncentrálok, és tanulok.

~Amy szemszöge~

Szegény Kat.. El se mondtam neki, hogy hova jövök. Már rég az erdőben vagyok. Egy szép helyet keresek pihenésre, majd megpillantok egy kicsi, csordogáló patakot, kis vízesésekkel. A fák ritka lombjain fény sütkérezett be. De.. Az ott Kathrine? Mi a fenét csinál? Közelebb akartam menni, de ekkor egy farkast pillantok meg. Azt hiszem meghallott. Én halkan és sietősen sétáltam egy vastagabb fa mögé. Kinézek, hogy még mindig ott van-e, de megint Kathrine az. Biztos csak hallucinálok, gondoltam magamban, majd magabiztosan megindultam a barátnőm felé. Ő még nem látott, de villámgyorsasággal tűnt el, és egy farkas lépett a helyébe. Most már tényleg meglátott, és egy fél percig egymás néztük, de hirtelen elrohant, mintha mi sem történt volna. A legjobb barátnőm egy farkas, vagy csak álmodok. Mert ez tuti nem történt meg. Nem történhet meg. Az eszem azt mondja, ez nem igaz, a szívem pedig azt, hogy ez tényleg megtörtént. Hogy tényleg láttam a barátnőmet farkassá változni, majd elrohanni. Mondjuk.. minek is gondolkozok ezen? Holnap úgy is beszélünk.

~Sziasztoook! Tudom, nem nagy dolog, de az első kérdésre majdnem 20 olvasó jött, hát... Nagyon szépen köszönöm. Meg ha jobban meg akartok ismerni, írhattok nekem kérdéseket kommentben, és ha akarjátok, kihívottaim is lehetnek azok közül, akik kérdeztek. Vagy ez még túl korai? :,DDD~