Mikor elváltunk egymástól, nem néztem a szemébe. Nem tudom, hogy ő engem nézett-e, mert nem láttam. Alig mertem szólni, de ő megtörte a csendet.
-Ömm... Megyünk.. Sétálni, vagy inkább.. Mozi? - Kérdezte félénken, én pedig elmosolyodtam.
-Hé, ne félj tőlem, nem harapom le a fejed! - Ekkor mindketten nevetni kezdünk. Kicsit hülyén jött ki.
Mikor elindultunk, Dave meg akarta fogni a kezem, de Amy megjelent, így nem tette.
-Hát te ezzel a helyes fiúval? - Kérdezte, mint aki ki lenne akadva.
-Hát te, akinek állandóan dolga van? - néztem rá full vörös arccal. Lehet, hogy kicsit bunkó voltam, de azt hiszem, miután csak úgy elrohant, megérdemelte.
-Most nincs, épp hozzád indultam, de akkor hagyjuk. Helyeske, nem akarsz velem jönni inkább? - Kérdezte pasizós hangon. Na neem.. El akarja venni tőle..- nem is vagyunk együtt. Akkor mit versengjek? Ha menni akar, megy. De ezt mégsem érzem helyesnek.
-Nem, a barátommal maradok, épp a moziba indultunk. - fogta meg a csuklóm, és húzott el.
-Hát jó, nem tudod mit hagysz ki! - kiabálta utánunk. - És Kat, ami téged illet, megbántottál, így szólok apunak, hogy intézkedjen! - ezzel hátat fordított.
Mi is hátat fordítottunk, majd mentünk tovább, és összefontam magam előtt a kezem. Dave látta, hogy szorongok, ezért rákérdezett.
-Baj van? Ki volt ez?
-Azt hiszem, a legjobb barátom.. - majd elfordultam, hogy ne lássa, hogy könnyezek.
-Hát, azt hiszem, egy rib..- itt félbeszakítottam.
-NEM AZ!!! - ordítottam le, majd elrohantam.(***)
Hazaértem, és felrohantam a szobámba. Nem tudom mi ütött belém. Most vesztünk össze először Amyvel, és most talán az egyetlen barátomat is elvssztettem. Bocsánatot kell kérnem Davetől - habár utálom, de kell - mert így egyedül fogok lenni. És főleg ebben az időszakban van szükségem a segítségükre. Beleborultam a párnámba, és csak sírtam. Még sosem éreztem így. Fáj, hogy elvesztettem őt, és lehet, hogy Davet is. Ekkor anya szólt lentről, hogy jött hozzám valaki, majd leszaladtam a lépcsőn. Amy?!
~Sziasztoooook! Úristen, el sem hiszem, hogy már ma hoztam! Mármint hogy csak nemtek hoztam természetesen, és bocsi, hogy egy naaagyon rövid és gyenge rész lett, de azt a kicsi energiámat is rátok szánom, és legalább megéri! Remélem naponta tudok nektek részt hozni. Puszi nektek, és köszönöm,hogy ilyen türelmesek vagytok! További szép estét! 😘😘~
YOU ARE READING
Farkaslélek
FantasyKathrine Black vagyok, 16 éves gimnazista. Anyámmal és az öcsémmel élek, apám elhagyott 4 éves koromban, azóta nem láttam. Az életem egy teljesen normális tinilányé... ...egészen egy bizonyos napig. ...