Farkaslélek

Költözés

Dave átjött másnap délután. Próbáltam erősnek tűnni, de én kisírtam magamból a maradék folyadékot is, annyira nem tudtam felfogni, mi történt.
-Gyere, hozom a bőröndjeidet. - irányított be a kocsijába.
-/Szipp/ Oké.. E..Egyébként köszi, hogy hozzátok költözhetek.. - néztem a talajt.
-Igazán nincs mit! Ez a barátok dolga, nem? - emelte meg az állam.
Visszamosolyogtam, és beültem a kocsiba. A rádióban egy rohadt érzelmes szám ment, próbáltam némi dühhel kikapcsolni, hogy ne tűnjek annyira puhánynak. Mert nem vagyok az!
-Oh, bocsi. Rakjak be másik kazettát? - kérdezte egy kicsit aggódva.
-Ne, nem kell, köszi. - majd letelepedett a csend.
Végül 'haza' érkeztünk, és Dave anyukája már helyet is csinált a cuccaimnak.
-Jövőhétre rendeltem neked egy ágyat. - fogadott az ajtóban.
-Igazán semmi szükség rá, anya! - lépett be büszkén az ajtón az a tökfej. Mi az, hogy semmi szükség rá?!
-Gyere be, érezd magad otthon! - nézett engem az 50 év körüli nő, Dave, azaz mostmár az én anyukám is.
Becuccoltam az új szobámba, majd leültem egy székre, és körülnéztem egy kicsit. Négy bézs színű fal vett körül, aminek az ajtó felöl balra lévő falon néhány poszter volt a kedvenc rockbandáiról, alattuk pedig egy zongora volt. Nem is gondoltam volna, hogy tud játszani rajta. Az ajtóval szemben egy nagy franciaágy feküdt, közvetlen a falhoz. És szintén az ajtótól számítva jobbra egy sötétbarna, kopott íróasztal. A gondolataimat Dave szakította meg. Hirtelen odakaptam a fejem.
-Baj van? Zavarlak? Segítsek kipakolni? -Jött közelebb.
-Hát, a segítséget nem bánnám, köszi! - Álltam fel, azzal az ágyára raktam a bőröndöt, kipakoláshoz készülve. Kicipzároztam, és az ágyra dobáltam a ruháimat.
-Na, ezeket hova tehetem? - Mutattam az összehajtott ruháimra.
-Gyere, csinálok neki helyet a szekré...- nyitotta ki a szekrényét - vagy már anya csinált is. Pakold ide, ahogy szeretnéd. - Mutatott a nyitott szekrényre.
-Rendben! - indultam meg.
Éreztem, ahogy állandóan engem néz, ahogy a nézése belefurakodik az arcomba.
-Miért bámulsz ennyire? -Kérdeztem úgy, hogy rá sem néztem. A hátam mögött ált, bármit megtehetett.
-Mert gyönyörű vagy. - Fordította maga felé az arcom.
-Túl rosszul hazudsz. - Nyújtottam rá a nyelvem, és pakoltam tovább a ruháimat. A technikai dolgok következtek, amik nem álltak többől, mint a laptopom, a töltője, a fülhallgatóm, egy hosszabbító és a telefonom töltője. Aztán jött a paplanom és a 3 huzatja. Egy unikornisos, egy virágos és egy sima fehér. Jött a párnám. Vagy inkább párnáim. Egy óriási nagy és egy kicsi. Majd a 4 pizsim. 3 ebből ugyanolyan volt, mint a paplanhuzatjaim, a 4. pedig emojis volt. A mesedélutánnak vége, mert a többi már be se fér a szobába. Mire készen lettünk, már legalább 8 óra volt. Mivel Kassandra (Dave anyja, igen, tegeződhetünk) szólt, hogy menjünk le enni, így lementünk. (meglepő módon, mi mást tehettünk volna?) a vacsora valami különlegesség volt, már a nevét sem tudom, olyan bonyolult és hülye neve volt. Vacsi után mentünk fürödni, és szerencsére megúsztam, hogy ki kell küldjem Davet a saját szobájából, mert míg fürdött, átöltöztem. Bebújtam az ágyba, méghozzá jól kihúzódtam a szélére, hogy biztosan elférjen azzal a nagy hátsójával. Már éppen csukódtak le a szemeim, mire belépett a szobába úgy, hogy egy szal törölköző volt az alsó testén.
-Hát, én itt most átöltözök! - kezdte leszedni magáról a törölközőt jó lassan, hogy biztos el tudjak fordulni, vagy magamra húzni a takarót.
-Dave, nem vagy normális! - Kaptam gyorsan a fejemre a párnámat.
Annyit éreztem, hogy bebújik mellém jó szorosan.
-Legalább van rajtad ruha? - kérdeztem elégedetlenül a párna alól.
-A felsőtestemen nincs. - Közelebb jött, én pedig már majd' leestem az ágyról.
-Le fogok esni.
-Dehogy fogsz.
-De le fogok. -Ekkor egy nagy puffanás hallatszott. Igen, én voltam, mert leestem. - auu! Ahj, hülye padló..
-Megütötted valamidet? - Kérdezte aggódva, némi nevetéssel a hangjában.
-A csípőmet. - Majd visszakászálódtam az ágyba, de inmár a fal felől.
-Majd begyógyul. - Kezdett mosolyogni, de én csak néztem rá, végül befordultam a fal felé.
Dave szorosan mellettem volt, és végül úgy döntöttem, feladom. Szorosan magához ölelt, éreztem mellkasa melegségét. A fejét a hajamba fúrta, és elaludt. Fiúk..

~Sziasztoook! Remélem tetszik nektek ez a hiperunalmas rész. Ha megkérhetlek titeket, írjatok kommentet, adjatok ihletet a következő részhez, szépenkérlek benneteket! Tényleg semmi ihletem nincs, és tényleg remélem, hogy annyira nem lett unalmas.. Na jó éjt, sziasztok!~