Farkaslélek

Igaz, vagy mégsem?

Most kivételesen vissza kellett menni az én apámhoz. Nem kedveltem Dave ötletét, de de most ez a legjobb megoldás. Többször nem megyek bele ilyenbe.
Hosszú gyaloglás után odaértünk. Megálltam az ajtó előtt és fintorogva, de bementem. Mint említettem, nagyon nem díjaztam az ötletet.
-Hát visszajöttél. Ennek örülök, azt hittem, annyira utálsz, hogy nem is látlak már. - állt fel a nagy barna asztalától.
-Ne nekem köszönd. Dave vett rá erre, de csak azért mentem bele, mert elég nagy bajban vagyunk, és... kéne a segítséged. - fejeztem be végül a mondatomat, egy jó nagy sóhaj kíséretében.
-Az apám el akarja fogni Katet, hogy kísérletezzen rajta. - lépett mellém a csöndes farkas.
-Értem. - ült vissza a fekete, műbőr székébe, teljesen nyugodtan az apám. Egy kis idő után gondolkozni kezdett. - Apád és én köztem már rég nagy vihar van. Úgy kezdődött az egész, hogy még kiskorunkban osztálytársak voltunk. Neki a nagy álma az volt, hogy tudós legyen. Én még akkor nem gondolkoztam semmi ilyenben. Neki megvolt rá az esze. Mindig jobb volt nálam, ő volt a felsőbb rangú. Olyan 15-16 éves koromra beleszerettem édesanyádba, Kat. A probléma az volt, hogy ő is. Mikor megtudtam, megutáltam. Ő is engem. Mind a ketten próbáltuk elnyerni a szívét, végül nekem sikerült. Azóta csak a múlt évben láttam. Amikor eltűnt, csak annyit mondott, hogy ,,ha nem kaphatom meg életem szerelmét, akkor majd megkapom a gyerekét, kísérleti alanyomként!"  és azóta nem láttuk egymást. Azt hittem, csak viccelődik, de akkor tényleg igaz. Legyetek óvatosak vele, én sem tudom, mire képes. - ezzel be is fejezte a mondandóját.
-Nem hagyom, hogy egy ujjal is hozzám érjen! - jelentettem ki büszkén.
-Mint mondtam, nem tudom, és ti sem tudjátok, mire képes. Ne is akarjátok megtudni. - nézett ezúttal a szemembe.
-Akkor mi a terv? - váltott témát Dave.
-Nem tudom még. Addig csináljatok, amit akartok, éljétek az életeteket tovább, legyetek újra a régiek. Majd küldök valakit, ha meglesz a terv.
Sarkon fordultam.
-Kivitesselek titeket?
-Apa, kérlek. Farkasok  vagyunk. - fordultam vissza, és láttam örömteli arcát, mert ,,apának" szólítottam.
-Rendben, kincsem, akkor menjetek.
-Ne vidd túlzásba. - fordultam vissza és kimentem az ajtón.
Hamar átváltoztunk, és már el is indultunk. Gyorsan a város szélére értünk, ahonnan (már emberként) folytattuk is utunkat. Úr isten! Nem is gondoltam bele, hogy mit hihet Dave anyukája! Már én aggódom emiatt.
-Nem kell. Nem nagyon aggódik, ha eltűnök pár napra. - mondta Dave, aki zsebre várott kézzel, tök lazán sétált mellettem.
-Te olvasol a gondolataimban, vagy mi a fene?! - kérdeztem meglepődötten, kicsit idegesen. - Na é mi az, hogy nem zavarja?!
-Látszik rajtad, hogy le vagy izzadva, azaz aggódsz. És mi ketten sosem voltunk jó kapcsolatban, így nem nagyon érdekli, hol vagyok. - már az utcájukban voltunk, pár háztömbnyire az otthonuktól.
-Ez szomorú.
-Mért? - nézett rám kérdőn.
-Mert egy anyának szeretnie kell a gyerekét, és aggódnia kell érte. Egyébként nekem törődőnek tűnt.
-Persze. Az csak a jobbik énje. - rántotta meg a vállát, mikor épp benyitott a bejárati ajtón. - Anya, megjöttünk! - kiabálta végig az egész házat, de senki nem válaszolt. Idegesnek tűnt.
A konyhába ment, ahol egy levelet talált a hűtőre mágnesezve.

,,Elmentem boltba, kérlek, hívj fel, ha hazaértetek, aggódom.
                                                                                                         Anya"

A levél nem is izgatta, inkább bement a szobájába, és X-boxozni kezdett.
-Dave, nem kéne felhívnod anyukád? - kérdeztem az ajtóban állva.
-Ráér az. - mondta a gombokat tovább nyomkodva.
-Mi a fene bajod van? Mióta eljöttünk apámtól, olyan bunkó vagy! Inkább.. Inkább megyek, hűtsd le magad! - és kisiettem a házból.
A telefonomért nyúltam, hogy felhívjam Amyt.

*kicsöng*

-Szia Amy, itt Kat!
-Szia!
-Figyelj, nincs kedved eljönni a Mekibe? Fontos lenne..
-De, már indulok is. Ott!
-Ott.

Kb egy 10 perc múlva ott is voltam, nagy meglepetésemre Amy előbb ért oda, mint én. Végül is, minden csoda három napig tart.

-Mi az a nagyon fontos dolog?
-Vadászik rám egy őrült. Dave tiszta flegma lett, olyat állít, ami nem igaz. Mindenki olyan fura lett..
-Kicsoda vadászik rád..?!
-...Dave apja.