Farkaslélek

Szerelem első látásra?

~Kathrine szemszöge~

Most aggódok, de egyben haragszok Amyre. Hogy képzelte, hogy csak úgy a területemre jön?! Jó, kezdek úgy gondolkodni, mint egy farkas. Amikor elszaladtam, próbáltam az otthonunk felé venni az irányt, úgy legalább nem kell olyan sokat sétálni, mint idefelé. De már az ajtónál álltam, tehát már csak ki kéne találni valamit, hogy miért vizes a ruhám. Megvan! Elestem egy ágban.. Vagy csak pihenni akartam, és leültem a fűbe. Asszem' az előző jobb. Ki akartam nyitni a kilincset, de valaki megelőzött. Az öcsém volt, Jeremy.
-Szia Jeremy, milyen napod volt? - kérdeztem egy kicsit mosolyra húzva a számat, de csak biccentett, majd ment tovább.
Hát ebbe meg mi ütött? Mindegy is. Anya nem találta furcsának, hogy tiszta víz vagyok, így hát nem is szóltam semmit, csak felszaladtam a szobámba, átöltöztem, majd az ágyamra huppantam, és folytattam a könyvemet. Azonban egy hívás megzavart.
-Szia, beszélnünk kell, találkozzunk az erdőben, Azon a helyen. - mondta az ismerős hang, majd lerakta. A hang pedig nem másé, mint egy srácé. Sajnos abba kellett hagynom a könyvem olvasását, és el kellett mennem. Szóltam anyának, hogy lelépek, és mivel tudtam, melyik helyre kell mennem, ezért a házunk mögött átváltoztam, és szaladtam. Hihetetlenül gyorsan odaértem, hiszem az élmények sem tartanak sokáig. Egyenlőre senki nem volt ott, majd hirtelen egy farkas jött elő a nagy, és vastag fák mögül. Egy fekete farkas. Talán ha visszaváltoznék, kiderülne, hogy ő is ember-e.  Meg kell tudnom, de ha mégsem ember, akkor nagy eséllyel meg fog ölni. Végül is, azt mondják, mindent ki kell próbálni. Úgy tűnik, a halált is. Pillanatok alatt visszaváltoztam, a farkas pedig egyre közelebb jött. Én azon a puha füvön kuporodtam össze, ahol 1-2 órával ezelőtt pihentem. De most éreztem, hogy félek, és meg se merek mozdulni. A farkas már nagyon közel volt, és szagolgatott. Én pedig szorítottam a két térdemet. A feketeség vicsorogni kezdett rám, majd becsuktam a szemeimet, és azt gondoltam, a halálomnak nem most van az ideje. Erre egy nevetést hallok. Kinyitom a szemem, és meglátom, hogy egy tök helyes srác áll mellettem. Barna felállított haja volt, és égszínkék szemei. Egy sötétkék felső volt rajta, azt párosítva egy barna háromnegyedes gatyával.
-Megijedtél? - kérdezi, még mindig nevetve.
-...Kicsit. Témát válthatnánk? - vágtam oda idegesen.
-Hát, jó. Te is farkas vagy. Tudod, én már öt éve szinte itt élek, és még mindig alig ismerem az erőmet.
-Rendben, de én azért hamarabb szeretném megismerni, ezért tanultam már meg átváltozni. Amúgy Kathrine vagyok, de szólíts csak Kat-nek.
-Tudom. Én pedig David vagyok. - ült le mellém.
-Honnan tudod a nevem? - ültem egy kicsivel arrébb, majd összezavarodottan ránéztem.
-Az most teljesen mindegy, Kat. Most mit szeretnél megtanulni, mint képesség?
-Nem tudom. Az átváltozást éreztem szükségesnek. De azt hiszem, meg kéne tanulnom megvédeni magam az ilyen idiótáktól. - mosolyra húztam a számat.
-Csak egy vicc volt! - kezdett el nevetni, és beleöklözött a vállamba. - Amúgy ez az én területem.
-Megjelölted? - néztem rá kérdőn.
-Szeretnéd? - kérdezte, mintha ez teljesen normális lenne. - Na mindegy is, változz át. - váltott komolyra.
-Oké..
Majd ő is átváltozott, és kezdtük a gyakorlást. Társaságban jobb gyakorolni, mint egyedül. Valahogy vele még farkasként is tudtam kommunikálni. Addig gyakoroltunk, míg be nem esteledett. Megbeszéltük, hogy holnap is ugyanitt találkozunk. Mire hazaértem, már a sült csirke finom illatát lehetett érezni. Levettem a bakancsomat, és leültem az asztalhoz.
-Még legalább egy óra, mire készen lesz. - szólt oda nekem anya.
-Nem baj, várok addig. - szólaltam meg türelmesen az asztalnál ülve.
Legalább fél óra csend elteltével megszólal a telefonom. Amy hívott, és megkérdezte, hogy akkor holnap találkozunk-e. A francba! Davidnek még a telefonszámát sem tudom, hogy le tudjam mondani a holnap délutánt! Ahj.

~Sziasztook! Remélem ez a rész is tetszett, és bocsi, hogy ilyen rövidke lett. További szép napot nektek! :3~